Készítettem egy aktualizált bakancslistát.
Azért mondom, hogy aktualizáltat, mert igazából korábban már készítettem egyet - de az inkább olyan hevenyészett dolog volt. Mondhatnám szedett-vedett. Akkor az egész projektbe Vigh Bori Hogyan menjünk világgá című könyve kapcsán kezdtem bele, ami tulajdonképpen egy kézikönyv a világutazáshoz, de ami szerintem elképesztően szuperré teszi, hogy az álmodozástól indít - pontosabban attól, hogy hogyan alakítsd az álmaidat céllá, és érd el őket (akkor is, ha tele van a fejed nagyon szuper kis kifogásokkal).
Az utóbbi időben megint elkezdett kavarogni bennem egy csomó minden, amibe szívesen belefognék vagy amit el szeretnék érni, és ismét kivettem a könyvtárból Bori könyvét, hogy annak a segítségével strukturáljam a gondolataimat. Erre az imént került sor, jóga után, az erkélyen, tücsökciripelésben ülve, illatmécses, meditációs zene, women's balance tea és egy keksz társaságában. Szóval mondhatni, megadtam a módját.
A Bori-módszer lényege, hogy azzal kezded, hogy egyszerűen papírra veted az álmaidat. Nem foglalkozol azzal, hogy hogyan éred el őket, lehetségesek-e egyáltalán a fizika vagy a jog törvényei szerint, egyszerűen csak leírod, ami eszedbe jut, amit igazán szívesen csinálnál, lehetőleg minél konkrétabban megfogalmazva. Az én listám most ilyen lett (nem fontossági sorrendben):
1. Meditálni: megtapasztalni azt, hogy teljesen kiürítem az elmém, illetve valamilyen rendkívüli érzetet
2. Fejen állni olyan magabiztossággal, ahogyan lábon állok (ennek a jógához van köze; valójában rengeteg, főleg kartámaszos pózt szeretnék tökéletesíteni, és ez elég konkrét célnak tűnt).
3. Megtalálni a tökéletes otthont (tudom, ez nem valami specifikus. De az egy külön fejezet)
4. Természetben lenni és megtapasztalni azt a békét, amit a rendszeres természetközeliség nyújt
5. Kirándulni, túrázni, nagyobb távokat, ilyen ottalvós, sátrazós, gázpalackon-főzős módon
6. Több konkrét lépést tenni a zero waste életmód felé
7. Látni egy tökéletes csillagfényes éjszakát
8. Legyen egy cicám.
Vannak még apróbb dolgok, de ezeket szerettem volna kiemelni. Ami feltűnő, hogy ezek most mind eléggé "befelé fordulós" álmok. Bár egy világutazós tanácsadó könyv módszerét követtem, nem szerepel a listámon semmiféle utazás. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az utóbbi időben elég sokat utaztam, és várhatók is további kisebb utak a munkámból kifolyólag, és most azt érzem, hogy ez elég, és épp nem vágyom semmi komolyabbra. Azt hiszem, most inkább megérkezni szeretnék, mint utazni. Ezért is szerepel az álmok között az otthon megtalálása, ahol már amennyire lehet, hulladékmentesen alakítom ki az életmódomat, és szerzek egy cicát. A jógával tulajdonképpen jó úton haladok, mert rendszeresen, heti háromszor-négyszer járok órára, ezért remélem, hogy a fejlődés jön magától, bár az a bizonyos fejenállás piszok nehéznek tűnik. Ahogy a meditálás is. Valójában nem tűnik bonyolultnak naponta tíz-tizenöt percre leülni a sarokban és befelé figyelni, de annyira lehetetlen vállalkozás, hogy eddig bele se mertem kezdeni.
De ami a leginkább nagy falatnak tűnik, az ez a kirándulás téma. Egy ideje rájöttem, hogy borzasztóan vágyom a természet közelségére. Egyszerűen csak jó a természetben lenni. Csakhogy a város közepén lakom, és a mindennapokban még egy parkba sem jutok el. És oké, talán nincs olyan messze a Normafa meg a Budai-hegység, de mégis csak oda kell utazni, szóval ez egy projekt. A másik, amiről azt sem tudom, melyik végéről fogjam meg, az a túrázás. Egyszerűen nagyon szeretnék felhúzni egy bakancsot, hátizsákot, és csak menni hegyen-völgyön keresztül. Este aztán kicsapni a sátrat, főzni egy vacsorát abból, amit hoztam, aztán csak ülni a sátor előtt, és bámulni a csillagfényes éjszakát (ugye, összeérnek a szálak). Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan fogjak bele ennek az álomnak a megvalósításába. Konkrétan senkit sem ismerek a közeli ismerőseim közül, aki túrázna, és ezzel kapcsolatban azért az a felfogásom, hogy nem ugrik bele az ember egyedül. Szó szerint semmit sem tudok - hogy hol lehet kirándulni, és hogy kell odajutni, és hogy kell tájékozódni, és milyen felszerelés kell. Őszintén szólva abban reménykedtem, hogy egyszerűen találok egy pasit, aki túrázik, és aki majd visz magával - de ez persze túlságosan kiszámíthatatlannak tűnik ahhoz, hogy álmot lehessen alapozni rá.
Mindenesetre úgy döntöttem, most ezzel fogok foglalkozni. Utánanézek a dolgoknak. Kis lépések, nem igaz? Úgy értem, a Normafára aztán igazán kimehetnék.
Néha elbizonytalanodom: semmilyen nagyszerűt nem tettem le az asztalra. Nem gyógyítok rákos gyerekeket, nem mentem meg a világot, nincsen kiemelkedő sportteljesítményem, semmiben nem alkotok maradandót vagy kiemelkedőt, és bár nem gondolnám, hogy sehogy nem járulok hozzá a világhoz, azért meglehetősen kétséges, hogy ez a hozzájárulás mennyire jelentős. És közben vannak ezek az álmok, és az az általános hangulatom, hogy csak szeretnék magam lenni. Szeretném azt csinálni, ami nekem jó, és nem azzal foglalkozni, hogy a világnak mitől lesz jobb. Nem tudom, ez baj-e. De jobban meggondolva - miért lenne baj ha boldog és elégedett vagyok?