2012. május 9., szerda

Nem csak a húszéveseké...

Tegnap betöltöttem a húszat.
Nem jó érzés.
Minden porcikám tiltakozott ellene.
Most inkább kezdem megszokni.

Nem tudnám megfogalmazni, mi is a problémám a két X-szel. Valószínűleg túl nagy határátlépés számomra. Az átlagembernek (vagy legalábbis a hozzám hasonló helyzetűeknek) a húszas éveiben le kell diplomáznia, állást kell szereznie, el kell költöznie otthonról. Akárhogy is tolódik kifele a harmincas évek felé, erősen ajánlott egy férjet is beszerezni még a húszas években, és ha már ott tart az ember, szüljön gyorsan legalább egy gyereket is.
Hát lehet ezek után csodálkozni, hogy sikítva menekülnék vissza kényelmes, békés tinédzser éveimbe? Nem hinném.

Ami az ünneplést illeti, a családom kitett magáért. Szombaton köszöntött aput és engem a família - így jött ki jól, bár alapvetően nem szeretem, ha a tényleges születésnapom előtt köszöntenek fel. Kaptam nagyon sok klassz ajándékot. Az éhezők viadala trilógia köteteit, amiből az elsőt azonnal el is olvastam. Nyakláncot, sálat, fülbevalót, plüssbaglyot, hajvasalót. Négy torta is volt, napokig ettük utána.
A szűkebb család és Andris persze a tényleges szülinapomon köszöntöttek fel. Andris nagyon ravaszul intézte a dolgot. Sajnos mostanában elég keveset találkozunk, mivel a BME-n most van "A tizennegyedik hét" ami körülbelül a hétfejű tűzokádó sárkányt jelenti, ami mellett én kicsit most háttérbe szorulok. Persze megértem, csak néha bánt kicsit a dolog, hogy tényleg pár órára összefutni sincs időnk. Nem baj, Andris biztat, hogy csak ez az "1-2 hét" ilyen. Reménykedem.
Hétfőn azért mégiscsak át tudott jönni, és nálunk aludt. Az éjfélt azért megvártuk, lejátszotta nekem az Alma együttes híres számát, aztán megkaptam az ajándékomat is: egy ezüst nyakláncot egy szép, csillogó medállal. Örülök neki, mert én is ilyesmit szerettem volna: valamit, ami mindig velem lehet akkor is, ha kimegyek Amszterdamba.

Este anyu besettenkedett a szobámba, és elhelyezett egy hatalmas héliumos lufit. A ballagás utáni tapasztalatból tudom, hogy az efféle jószág egy hónapig is vígan lebeg az ember lakásának plafonján. Most is itt van a székemhez kötözve.
A család este köszöntött, kaptam végre hűtőt a laptopom alá, Petrától saját kézzel írott verseskötetet. Orsi tündéri cuccot szerzett: olyan szemellenzőt (vagy hogy hívják, amit éjszaka kell felvenni, hogy az ember tudjon aludni) amely olyan, mint egy bagoly. Nagyon viccesen festek benne :D Kaptam még ékszereket, és és és: egy e-book olvasót. Jobban mondva csak egy üzenetet kaptam arról, hogy a hónapban megkapom majd. Annyira bezsongtam!

Ugyanis az a jópofa, hogy tegnap délben, suliból hazafelé menet összefutottam a villamoson Shizuval. Mivel mindketten ráértünk, beültünk a Mekibe és jó hosszasan cseverésztünk. Többek között szóba jött az is, hogy Shizu szeretne ilyen olvasót, és jól megvitattuk a témát. Én a magam részéről nem ellenzem, nem sírom ki a szemem, hogy "jaj, ez majd kiszorítja a könyveket", de azért valami olyasminek tartom, ami túl új és modern ahhoz, hogy nekem való legyen :D No, hát úgy tűnik, meg kell szoknom mégis. Nagyon örülök neki, mert mostanában aggódtam néha azon, mit fogok kezdeni Amszterdamban könyv nélkül ^^

Szóval összességében jól sikerült a szülinap, a vénségemen meg igyekszem túltenni magam valahogy.

6 megjegyzés:

  1. Boldog szülinapot - még egyszer, csak hogy az ismétlés elősegítse a jókívánságok életre kelését! ^^

    Petra verseiből én is szívesen látnék ízelítőt! ^^

    Milyen a laptopod alatti hűtő? O.o

    VálaszTörlés
  2. A laptopom alatti hűtő nagyon jó. :D

    Igen, Petra írt egy négy versből álló kötetet, egy kis ízelítő:

    Miért bamba a hal?
    Mert fehér a fal.

    Miért furcsa a világ?
    Mert tetszik a szempillád.

    :)

    VálaszTörlés
  3. wow, ez egy született tehetség alkotása :)

    VálaszTörlés
  4. vagy a tehetség mindig született? jah, szóval van köztünk egy nagy tehetség

    VálaszTörlés
  5. Ki tudja, meddig bontakozik még ki :P

    VálaszTörlés