2012. május 26., szombat

Oá Oá

Az utóbbi 1-2 hétben néha rosszul voltam reggelente, émelyegtem meg hánytam, és mivel ilyen velem sosem fordult elő korábban, és a rendszeres reggeli rosszulléteknek csupán egy okáról hallottam, megfordult a fejemben, hogy mi van, ha gyereket várok.

Hogy ilyesmi megtörténjen, arra jelen helyzetemben elég kicsi az esély, de mégis annyira nem tudtam hova tenni a dolgot, hogy több napig is volt módom ezen kattogni, mire bebizonyosodott, hogy az aggodalmaim alaptalanok.
De tulajdonképpen azért írok erről bejegyzést, mert nagyon érdekes tapasztalat volt saját magam számára. Korábban úgy álltam hozzá, hogy nem igazán szeretnék gyereket, és ha véletlenül összejönne, akkor sem tartanám meg ilyen fiatalon. Most viszont - főleg azért, mert tudom, Andrisnak mi a véleménye a témáról - úgy éreztem, hogy ha úgy alakulna, biztos, hogy megtartanám. Az volt az érzésem, hogy most, hogy Andrissal a kapcsolatunk tényleg nagyon elmélyült már, bele mernék vágni vele egy tényleges közös életbe. Persze nagyon sok nehézséggel és lemondással járt volna, de még kicsit vonzónak is találtam a dolgot. Ha lenne egy gyerekem, hirtelen egy olyan mederbe terelődne az életem, ahol már nem lenne kérdés, hogy miért vagyok itt és mit kell tennem. Egyértelműek lennének a feladataim, jó hosszú időre ki lenne jelölve az utam. Nem kellene tévelyegnem.

És arra is rájöttem, hogy nagyon szeretem Andrist. De mivel nem várok gyereket, egy amszterdami félév még mindig vár a kapcsolatunkra. Eléggé izgulok.

2 megjegyzés:

  1. Csupán egy kérdésem lenne a témához: miből fizettétek volna a gyerek dolgait? mert a sok pelenka meg holmi egy vagyon... kíváncsian várom a megoldást :D

    VálaszTörlés
  2. Csupán egy kérdésem lenne a témához: miből fizettétek volna a gyerek dolgait? mert a sok pelenka meg holmi egy vagyon... kíváncsian várom a megoldást :D

    VálaszTörlés