Spontán love

Nincs is merszem bevallani, de úgy néz ki, megint kapcsolatba keveredtem - nem szeretném itt kifejteni, úgyis félek, hogy le lesz harapva a fejem... legyen elég annyi, hogy örülök :)  

Részben ennek is köszönhető, hogy nagyon mozgalmas lett az életem - mivel Bálint is folyton csinál valamit, meg Gáborék is - ezért anyuék egyszer csak azon kaphatták magukat, hogy minden este elszelelek otthonról. Múlt héten Verbafesztivál volt, azaz Dokinál csöveztünk esténként, pénteken pedig random lehívott minket Nándi (vagy inkább Doki?) Balatonszemesre, mi meg Bálinttal fogtuk magunkat, és este nyolckor még bevágtuk magunkat a kocsiba, és lementünk. (Képzelhetitek szüleim milyen képet vágtak, mikor péntek este közöltem velük, hogy nemsokára lehúzunk Balcsira, majd vasárnap jövök...)

Bálint százéves daihatsujával mentünk le, én a magam részéről meg voltam győződve róla, hogy szét fog esni alattunk, de nagyon szépen repesztettünk vele az autópályán is. Kár, hogy Szemesen a kertbe való beparkolásnál elhagytuk a lökhárítót és meghúztuk az oldalát :D

Nándiék nyaralójába mentünk, nos, igen kezdetleges épület, nem szeretném fikázni, mert nagyon jó volt ott, csak szeretném, ha az olvasó képet kapna róla, szóóóval, hát, egy kissé málladozó vakolatú ház, a szobák póktanyák, de egész sok helyiség van benne emeletes ágyakkal, úgyhogy jól elfértünk. Pottyantósvécé hátul, a konyhában egy rezsó. De erre a három napra abszolút tökéletes volt. 

Mikor lementünk, Toma, Nándi, Doki és Laci voltak lent, és a kertben üldögéltek egy sátor alatt egy adag sörrel. Mi is csatlakoztunk, iszogattunk és Bang-eztünk is. Később egész derekasan kivettem a részem a pálinkázásból, amiért Doki meg is dicsért, de másnap már nem annyira volt kedvem semmilyen szeszhez :D A szombat délelőttöt átfetrengtük, délután üldögéltünk és játszottunk, később végre rászántuk magunkat arra, hogy lemenjünk a partra. Este a társasághoz csatlakozott  még öt ember - őket Bálint trombitálta össze, ők is elég spontánok, hogy csak úgy lejöttek - Juli, Zsófi, Solti, Atesz és Marci, és velük folytatódott az este, persze még nagyszabásúbb volt, mint pénteken, de én már csak moderáltan vettem ki a részem belőle. Hajnalban még kimentünk a városba valami koncertre (a Fantom játszott - vagy valami hasonló :D) ezerszer elénekeltük a "Amikor végleg elmegyek, kapsz egy képet rólam" refrént, aztán tovább folytattuk a rottyolódást. A Balaton parti napfelkeltenézésből azért nem lett semmi. Akkor már senkinek nem volt kedve mozdulni se. Lefeküdtünk aludni, délig fel sem keltünk, aztán reggeli, ücsörgés majd pakolás volt soron. A hétvége összes mosatlanját én pucoltam el végül. :/

A hazaút teljesen rendben volt, bár miután Bálint kitett nálunk, egy kicsit nehezen indult el a kocsi. Na jó, tényleg nem szidom szegény autót tovább, mivel jóval több van benne, mint első pillantásra sejtettem. (Azért, mert japán.)

Hétfőn átmentem Bálinthoz, teljesen nyugis napot/hetet terveztünk, mivel az előző hét kicsit kimerítő volt, de végül mégis kimozdultunk a lakásból, mert Csaba (Bálint bátyja) szólt, hogy hétfőnként ingyen mozi van a Corvintetőn. Találtunk helyet, ingyen volt a popcorn, és egész érdekes volt a film is - a Mementót vetítették. Megvolt a hangulata az egésznek, úgyhogy örülök, hogy elmentünk. Kedd délelőtt még megnéztük az In Bruges-t (annyira szép az a város - like a fucking fairytale) aztán átmentem nagyihoz, aki jól leszidott, hogy miért pasizok már megint. Egész konkrétan közölte, hogy attól még, hogy egy sráccal szimpatikusak vagyunk egymásnak, nem kell vele rögtön lefeküdni. :D Nem tudom ezt honnan vette, mindenesetre siettem leszögezni, hogy én ilyet nem csinálok. O.o Nem mindenki találhatja meg elsőre az igazit, mint a húgom, aki by the way augusztus 5.-én elhagyja az országot a szerelméért :'( Szombattól egy hét családi nyaralás, aztán már megy is el. Evvan. 

Nyelvvizsga-tulajdonos

Átmentem a nyelvvizsgán! Egy hét múlva kellett volna eredményt kapnom, de előbb felkerült, nekem meg háromszorosára nőtt a pulzusom, mikor megkaptam róla az értesítő emailt. Aztán egy kicsit szerencsétlenkedtem, mert elfelejtettem a jelszavamat, és újat kellett kérnem, és perceken át rágott az ideg, mire sikerült belépnem, de akkor ezt találtam:

Exam

CAE

Certificate in Advanced English

Result

PASS AT GRADE A

...ami elég király. A "Grade A" azt jelenti, hogy az eredményem 80 és 100 százalék között van (egész konkrétan 84%) és ezért végül nem is C1, hanem C2 angoltudásról kapok papírt (Certificate of Proficiency in English). Bevallom, miután túlestem az első stresszeken és rendesen elkezdtem angolul tanulni, reménykedtem benne, hogy meglesz ez a szint. Úgyhogy nagyon-nagyon örülök!

És hadd dicsekedjek még egy kicsit:

A listening kivételével minden Exceptional szint fölött van. Muhahaha! A writing lett a legjobb. Nem lepődök meg. Cikket kellett írni egy kedves tárgyunkról, és én egy plüssmackóról írtam, aki nélkül nem tudok aludni. Infantilis :D

Na, de lényeg, hogy ma istencsászárnak érzem magam. Ráadásul nemrég ért haza Orsi, neki a forgalmi vizsga lett meg! Szüleink melle igazán dagadhat a büszkeségtől. :)

The Game

(vesztettem)

Mibe rángattak! Mivel Gábor társasága nagyon szeret társasozni, és az utóbbi időben egyre többet találkoztam velük, el kellett, hogy jöjjön az ideje annak, hogy én is játsszak :) Pénteken Nándinál voltunk este, és megtanítottak Smallworld-özni, nagyon jó kis területhódítós játék, és annyira még nem is bonyolult. Meg is nyertem a kezdők szerencséjével :)

Nade tegnap! Tegnap már GOT-oztunk (ami a Game of Thrones-on alapuló társasjáték, itt jegyzem meg, hogy most már igazán előre kell lépnem vagy a könyv, vagy legalább a sorozat terén...). Erről egész idáig csak azt hallottam, hogy milyen eszméletlenül bonyolult, és már elmagyarázni is mennyi időbe telik, és milyen szörnyen duuuuuurva.

Hát, ez nem is állt nagyon messze a valóságtól, ugyanis a kezdeti "gyorstalpaló" elmagyarázás körülbelül másfél óráig tartott, utána pedig a játék négy óráig. A lényegi dolgokat egészen hamar meg lehetett tanulni egyébként, és egész jól is álltam, csak az utolsó körökben Gábor aljasul hátba támadott, úgyhogy elég csúfosan az utolsó helyre csúsztam, ő meg nyert. Kicsit haragudtam is rá, viszont el kell ismerjem, hogy nagyon ügyesen csinálta, és tudom, hogy büszke is magára, mert még sosem nyert GOT-ot. :) (azért dicsérem ennyire, mert tudom, hogy olvassa ezt a posztot :D )

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a GOT addiktív, mert nagyon szeretnék újra játszani és ezúttal kicsit ügyesebb lenni :) A héten Verbafesztivál. Mozgalmasabb lett az életem ezektől az emberkéktől, kicsit még szokatlan, de azt hiszem, jó lesz ez így nekem. :)

Intenzív napok

Ma ért véget Jani intenzív tánckurzusa, reggel tíztől tartotta az órát. Elég sok volt ez a hét, sosem szoktam ennyit mozogni, úgyhogy meg is éreztem elég hamar. Egyre több és több izmom fájt, és egyre fáradtabb is lettem, úgyhogy örülök, hogy most itt a pihenő, bár egyúttal nagyon kedvet is kaptam a tánchoz, mert rengeteget lehet fejlődni, ha az ember intenzíven csinálja. Talán - csak talán - jó lenne, ha ősztől rendszeresebben járnék... De lehet úgysem fogok. :/

A tánc amit gyakoroltunk nagyon-nagyon tetszett, gyors és fárasztó volt, és hiába tanultuk napokig, a végén alig több harminc másodpercnél. :D Kiteszem a két zenét, amire táncoltunk a héten. A második az érdekesebb. :)

Mostanság

Csordogálnak napjaim. Ami fix, hogy minden héten dolgozok pár napot a Republikonnál, és járok vezetni is. A munka most éppen kevésbé érdekes, de tanulságos és vannak benne kihívások is. A projekt második fele pedig határozottan izgalmasnak bizonyul. Sajnos, ahogy már többször írtam, fizetést nem kapok a munkámért, és ez elég elszomorító. Úgy terveztem, találok nyárra valami pénzkereső tevékenységet, de hiába küldtem szét sok-sok önéletrajzot, hiába voltam pár állásinterjún is, nem találtam semmit. Pont ma jelentkeztem viszont egy olyan állásra, ami tényleg jónak ígérkezik, és a jelentkezést is igyekeztem komolyan venni. Remélem, felvesznek! Az klassz lenne, mert tényleg ciki, hogy folyton mindenért pénzt kell kérnem. Ősztől pedig hiába járok újra egyetemre, ösztöndíjat most nem fogok kapni. :(

A vezetéssel sajnos úgy állok, hogy egészen jól megy, ami azt jelenti, hogy eljött a vizsga ideje. Hamarosan fizetek vizsgadíjat, jelentkezem, a nagy napra pedig feltehetőleg augusztus közepe-vége felé kerül sor. Eléggé félek tőle! Bármikor adódhat olyan váratlan helyzet, amit nem tudok megoldani. Tudom, hogy szinte törvényszerű az első alkalommal megbukni, de akkor sem szeretném, és félek hogy nagyon fogok izgulni végig. :(

A fentiek mellett mindig akad valami egyéb elfoglaltság is, a héten, ahogy írtam, táncolok - tök jó az egész, szerencsére már kevesebben vagyunk, de még így is hamar elfogy a teremből az oxigén... Orsi és Bogi is járnak egyébként. :)

Kedden találkoztam Barnussal és Shizuval, beszélgettünk, kajáltunk, aztán megnéztük moziban a Szemfényvesztőket. Nekem tetszett, különösen az egyik bűvész srác. :D Mondtam is Shizunak, csinálnék rá karit, ha tudnék fiúkat mozgatni.

Ma Orsival elszalajtottak minket a piacra, vettünk pár zöldséget és tíz kiló barackot. Ennek már hagyománya van, két éve is mi mentünk, máig emlékezetes, ahogy jövünk hazafelé: én hoztam a kosarat, Orsi a többi holmit, és miközben mentünk, néha lehajolt, és kapkodta ki a járókelők lába alól a kipotyogott barackokat. Hazafelé legalább öten megállítottak, hol vettük a kajszit, mert annyira szép. Idén már rutinosabbak és gyorsabbak voltunk, de azért most sem mondanám, hogy élveztük... viszont kíváncsian várjuk a lekvárt. 

Intenzív tánchét

Mától Jani hat napon keresztül intenzív tánckurzust tart: este 6-tól 8-ig nyomjuk. Ma volt az első alkalom, de már ez is igen szórakoztatóan alakult. Rengetegen voltunk ugyanis, teljesen megtöltöttük a relatíve kicsi, ablaktalan termet, és a tréning első fél órájában el is szívtuk az összes oxigént, a tükrök pedig elkezdtek bepárásodni. Bár végig nyugis tempóban mozogtunk és a táncunk is lassú volt, hamarosan egy szaunában érezhettük magunkat, mindenkiről dőlt a víz. Mikor két csoportban táncoltunk, és a hátul állók előre kerültek, akkor láttuk, hogy ott legalább öt fokkal melegebb van, a padló pedig szó szerint nedves, a zoknim átázott tőle. Szerencsére poénra vettük a dolgot, Jani állandóan viccelődött: "megkértek minket, hogy mossunk fel" és "legközelebb hozzatok illóolajat". Így az óra nem volt olyan fárasztó, viszont elkönyvelhetem egy jó méregtelenítésnek, és a felmelegedett izmokat is jól lehetett nyújtani. Azért remélem, nem lesz minden alkalom ilyen, mert ez így egyszer vicces volt, de szeretnék lendületesebben mozogni, ahol nem kell félnem attól, hány fejet kaszálok le egy nagyobb karmozdulattal. :D

Bori a Bory várban

Ma BK tali volt, amire kivételesen elmentem, ugyanis ahogy Lau emlékeztetett, már másfél éve nem találkoztunk! Bizony, mióta visszajöttem Amszterdamból, nem is jártam talikra. Dol viszont személyesen keresett meg, hogy erre menjek, és a Bory vár amúgy is érdekelt, úgyhogy mentem. :)

A Népligetből indult a buszunk Székesfehérvárra, itt az én tisztségem volt begyűjteni Lau-t, a Csapó lányokat, Lilyt és Barnit - jó, nem volt akkora feladat, de azért egy kis nyomás volt rajtam. :D A buszon semmi légkondi nem volt, a tikkasztó hőségben zötyögtünk másfél órát úgy, hogy még az ablakon sem láttunk ki. Barnus viszont kiváló beszélgetőpartnernek bizonyult, megállás nélkül dőlt belőle a szó, és később is gyakran jött a nyomomban, valamiért nagyon élvezte, hogy időnként megbökött. :D

Fehérváron találkoztunk a többiekkel, nem sorolok fel mindenkit, de nagyon sok új arcot láttam. Szintén egy klíma nélküli, dögmeleg busszal mentünk a Bory várba, ahol hamarosan előkerültek a sütik és jeges teák. Majszoltunk és tartottunk bemutatkozást (Tarajos Trixi) aztán felfedeztük a várat. Nekem nagyon-nagyon tetszett. Ez ugyanis nem is rendes vár, hanem egy - gyanítom kicsit hóbortos - építész és szobrász bácsi építette magának szinte teljesen egyedül, kedvelt építészeti stílusainak ötvözésével. Kicsi, de vannak benne szűk csigalépcsők, üvegablakok, erkélyek. Lennék itt várúrnő.

A körülnézés után letelepedtünk az árnyékba, és játszottunk. Volt Ha, Tabu, gyilkosozás. Fél négy körül indultunk vissza a buszhoz, a nap szenzációja, hogy ekkor mentem először pisilni. :D

A városban még ücsörögtünk kicsit a parkban, de előtte elmentünk fagyizni. Felfedeztük Fehérvár legtutibb fagyizóját, ahol óriási adagot kennek a tölcséredbe (akkorát, ami kb. 2-3 "sima" gombócnak felel meg) és az egész csak 180 Ft! Ráadásul finom is volt. Élvezettel csámcsogtuk, és játszottunk felnézőset, aztán rajzolós-írósat, amitől a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Egész sokáig maradtunk, hatkor szálltunk buszra, és már elmúlt nyolc, mire hazaértem.

Nagyon tuti kis tali volt. :)

Több orgazmust, kevesebb nácit!

Idén rendezték meg 18. alkalommal a Budapest Pride-ot, ahogyan korábban szerettük emlegetni, a "melegfelvonulást" (és "a buzik vonaglását", ahogy a kuruc.info szereti emlegetni).

Csak az utóbbi pár évben követtem figyelemmel a Pride sorsát. Az előtte lévő rendezvényekről az maradt meg bennem, hogy mindenhol a közmegbotránkozásra, a meztelenségre, furcsa öltözékre helyezték a hangsúlyt, és mindig érte is valamilyen atrocitás a menetet. A tavalyi két Pride-ot a rendőrség betiltotta, aztán újra engedélyezte. Huzavona volt tehát a menet körül mindig.

Nem hiába írta azonban több hírportál, hogy az idei Pride mintha más lett volna. Más is volt. Sosem voltak még ennyien: már a rendezvény kampánya körül is érezhető volt, hogy a menet kinőtte magát: már nem a "buzik vonulásáról" szól, számos heteroszexuális, a nyitottságot, toleranciát hirdető személy és szervezet is csatlakozik, hogy kiálljon a melegek jogaiért. Többek között ezért döntöttem úgy én is, hogy idén nem maradok ki a buliból.

És nem is bántam meg! Mivel Gergő a diplomaosztó után családi ebédre ment, társ nélkül vágtam neki, abban reménykedve, hogy majd ismerősökre bukkanok. Már az odajutás is elég körülményes volt, mivel a budapesti közlekedést teljesen megbénította a Pride. A 105-ös busszal végül kerülőúton mentem a Hősök terére, ahol délután háromkor indult a gyülekezés. Sok ismerős arcot láttam, végül Köves Annához csatlakoztam, vele Tagliton voltunk együtt. Nem mintha kifejezetten jóban lettünk volna, de jó volt ezen a rendezvényen együtt menni végig. Egyedül azért mégsem élveztem volna ennyire.

Tényleg nagyon sokan voltunk, és rengeteget gyalogoltunk. A Hősök terétől a Deák térig sétáltunk, onnan viszont elkanyarodtunk a Bajcsy-Zsilinszky úton, majd le a Duna-partra. Tövig koptattam a lábam!

A rendőrség nagy erőkkel biztosította a rendezvényt. "Lélek az ajtón se be, se ki" - azaz aki nem volt ott 4 órakor a Hősök terén, később már nem tudott csatlakozni a menethez, és elhagyni sem igazán lehetett a Pride-ot. A rendőrség minden keresztutcát lezárt, a kordonok olyan távol voltak a vonulóktól, hogy a túloldalon kiabáló - maroknyi - ellentüntető hangja egyáltalán nem szűrődött el a Pride-hoz.

És micsoda buli volt! Először is, nagyszerű emberek voltak jelen. Természetesen ki lehet emelni sok extravagáns figurát, de aki ott volt, világosan láthatta, hogy a vonulók többsége teljesen normális, hétköznapi ember, igen távol attól, hogy "deviánsnak", "közmegbotránkozást keltőnek" lehessen titulálni. Mindenki vidám volt és mosolygós, színes zászlókat lobogtattak és színes zászlókat viseltek, molinóik a nyitottságra és az elfogadásra szólítottak fel. A kamionokból szólt a zene, az emberek táncolva vonultak, olyan volt az egész, mint egy nagy buli, tök jó hangulattal. Örültem, hogy ott voltam.

Itthon olvasgattam a hírportálokat, nézegettem a fotókat. Érdemes összehasonlítani a vonulókat és az ellentüntetőket: a Pride résztvevői szivárványszínekben, hatalmas mosollyal az arcukon, a tüntetők talpig feketében, bakancsban, üvöltözve, dühödt arccal. Annyira, de annyira egyértelmű, melyik az én oldalam. Szinte fel sem tudom fogni, hogy lehet, hogy más ezt nem látja be.

"Ez a vidám oldal! Az az oldal gáz!"

"Szeretni nem lehet rosszul."

Évfolyamom diplomaosztója

Ugyan én csúszok egy teljes évet az Erasmus-félévem miatt, az évfolyamom nagy része ebben az évben szakdolgozatot írt, szigorlatokkal és államvizsgával küzdött, és a többségük a mai napon át is vehette a diplomáját.

Teljesen rendben van, hogy az én tanulmányaim most így alakultak, mégis kicsit elfogott az irigység az utóbbi hetekben, ahogy a sikeres vizsgákról, diplomaszerzésről olvastam évfolyamtársaim facebook-bejegyzéseit. Azért azt is megtudtam, hogy egész sokan csúsznak, így remélhetőleg lesznek ismerős arcok is mellettem ősztől.

Egyedül Gergővel beszélek az évfolyamtársak közül, ő summa cum laude minősítéssel végzett, és meghívott a mai diplomaosztóra is. El is mentem, beszélgettem pár emberrel, végigálltam a másfél órás rendezvényt, most már tudom, hogy is zajlik egy ilyen. Bár nem volt semmi különös: csak beszéd, néhány díj átadása, aztán az összes diák kiszólítása egyenként. Azért furcsa volt ezt látni.

Gergővel megölelgettük egymást, aztán már el is kellett válnunk, mert családi ebédre igyekezett, de remélem, összefutunk még a nyáron.

Ősztől teljes gőzzel újra belevetem magam a tanulásba. Lassan ideje utánanéznem, hogy is működik a Neptun, milyen tárgyakat kell felvennem, mi fán terem az a szakdolgozat. Furcsa lesz talán visszazökkenni a régi kerékvágásba, de valahol nagyon várom is!

Spontán vagyok!

Gábor néha nagyon kedvesen és lelkesen hív ide-oda, aminek az egyetlen hátránya az, hogy az ő összejövetelei általában elég spontánul szerveződnek, és gyakran már este van, mikor megkérdezi, nem csatlakozom-e hozzájuk valahol. Én pedig fáradt és nyűgös vagyok, nem terveztem előre a programot, kevesebb is a kedvem menni. Hiába, jobban szeretem, ha mindent előre, fixen tudok.

Csütörtökön is ugyanez volt a helyzet: délután felhívott, hogy mennek le Agárdra (!) néhányan, nem csatlakozom-e. Nagyon szívesen mentem volna, de sajnos más dolgom volt. Este kilenckor viszont újra felhívott, és mondta azt is, hogy Tacsi kollégái is most mennek le kocsival, és levinnének engem is. Hogy, hogy nem, belelkesedtem és igent mondtam. Csak arra volt időm, hogy otthon átöltözzek és összeszedjek néhány cuccot, és már mentem is a BAH csomópontra a benzinkúthoz, ahol jó húsz perc után végül tényleg fölvett a háromfős - nekem ismeretlen - társaság. Lerobogtunk Agárdra, ahol a szabadstrandon üldögélt már Gábor, Tacskó, Toma, Boros, Leila, meg még páran, a többséget ismertem. Akik délután lementek, persze fürödtek is, és rég túl voltak már több kijózanodáson is. A parton ültünk, beszélgettünk, "flesselgettünk" (ezt a szót már apu is ismeri) aztán a szél beűzött minket egy fedett pavilon alá. Az este előrehaladtával egyre többen dőltek ki és szundítottak el, köztük én is. Hajnalban a társaság egy része hazavonatozott, végül csak Gábor, Tacskó és én vártuk meg a reggelt. Én akkor főleg aludtam már, de a fiúk még reggeliért is elmentek. Miután felkelt a nap, hamarosan jó idő is lett, leheveredtek a fűbe, én viszont már nyafogtam, hogy szeretnék hazamenni. Jól éreztem magam, de bizony a végén kicsit vacak volt már, hogy kialvatlanul, égő szemeimben kontaktlencsékkel sülök a napon, és hazáig még vonatozni, gyalogolni kell. Miután hazajutottam, volt kis időm pihenni, de aztán nagyiékhoz mentem ebédelni, délután pedig Petra színjátszós fellépését néztük meg. Este korán lefeküdtem, és több mint 11 órát aludtam.

Lényeg a lényeg, jó volt ez a spontán akció, nem bántam meg, hogy lementem. De persze: milyen jó lett volna mindezt előre tudni, lemenni délután, fürdeni, felkészülni! Sajnos azonban ez a társaság inkább a spontaneitás híve.

Búcsú Szahartól

Ahogyan azt már pedzegettem néhány korábbi bejegyzésemben, tulajdonképpen évek óta tudjuk, hogy Szahar katonáskodni szeretne Izraelben. Ennek most el is jött az ideje: holnapután repül ki, részt vesz vizsgálatokon, és az csak később dől el, mikor is kell bevonulnia - lehet, hogy már augusztusban, de az is lehet, hogy csak októberben vagy februárban - az viszont fix, hogy a behívásig az országot nem hagyhatja el, tehát egy jó darabig még kint marad.

Ahogy közeledett a nyár, egyre feszültebben leste a család, hogyan alakul a kapcsolatuk, hogyan is dönt Orsi. Pedig Orsi tulajdonképpen már mindent régen eldöntött, de azt hiszem, nagyon vívódik és fél is, és nem is olyan jó szervező még, ezért gázoltunk hónapokig a bürokrácia sűrűjében anélkül, hogy bármi is eldöntött lett volna. Most viszont már biztos: Orsi is követi Szahart, még el kell intézni pár dolgot, a repjegyet központilag intézik neki, egyelőre csak saccoljuk, hogy valószínűleg egy hónap múlva utazik ki ő is. A tervek szerint áprilisig nyelvtanfolyamon vesz részt, és jövő ősszel kezdheti meg a tanulmányait héber nyelven az egyetemen. Biztos, hogy írok majd erről hosszabban - ha sokat gondolkodom rajta, gombócot érzek a torkomban és nagyon aggódok. 

A hétvége eseménydúsan telt, szombaton Jutka szülinapját ünnepeltük, vasárnap pedig Szahar búcsúbulija volt. Meghívtak magukhoz minket és a Szántó családot is, sok volt osztálytársat és Géza bát is, aki a kislányával és annak barátnőjével érkezett. Sokan voltunk, vegyes volt a társaság. Rengeteg kaja volt, ahogyan azt már megszokhattuk. A szülők között hamar megindult a beszélgetés, a fiatalok a Wii-re csaptak le. Órákon keresztül játszottunk egy táncolós játékkal: a konzollal a kezünkben kellett lekövetni a képernyőn látható figura mozdulatait. Szórakoztató és vicces volt. Az egész társaság nagyon jól érezte magát, volt ennek az egésznek valami keserédes felhangja, de lehet hogy csak én láttam ezt bele a szentimentalizmusommal. Délután öt órára voltunk hivatalosak, és majdnem éjfélig maradtunk! Rettenetesen fáradt voltam már a végére.

Akartam valamit mondani Szaharnak, de nem nagyon jött össze, csak azt mondtam neki búcsúzásnál, hogy vigyázzon magára. Remélem, nem esik semmi baja! Orsival most távol lesznek egy hónapig. Szerintem még sosem voltak ennyit külön, de remélhetőleg ez az idő hamar elrepül majd.