Nincs is merszem bevallani, de úgy néz ki, megint kapcsolatba keveredtem - nem szeretném itt kifejteni, úgyis félek, hogy le lesz harapva a fejem... legyen elég annyi, hogy örülök :)
Részben ennek is köszönhető, hogy nagyon mozgalmas lett az életem - mivel Bálint is folyton csinál valamit, meg Gáborék is - ezért anyuék egyszer csak azon kaphatták magukat, hogy minden este elszelelek otthonról. Múlt héten Verbafesztivál volt, azaz Dokinál csöveztünk esténként, pénteken pedig random lehívott minket Nándi (vagy inkább Doki?) Balatonszemesre, mi meg Bálinttal fogtuk magunkat, és este nyolckor még bevágtuk magunkat a kocsiba, és lementünk. (Képzelhetitek szüleim milyen képet vágtak, mikor péntek este közöltem velük, hogy nemsokára lehúzunk Balcsira, majd vasárnap jövök...)
Bálint százéves daihatsujával mentünk le, én a magam részéről meg voltam győződve róla, hogy szét fog esni alattunk, de nagyon szépen repesztettünk vele az autópályán is. Kár, hogy Szemesen a kertbe való beparkolásnál elhagytuk a lökhárítót és meghúztuk az oldalát :D
Nándiék nyaralójába mentünk, nos, igen kezdetleges épület, nem szeretném fikázni, mert nagyon jó volt ott, csak szeretném, ha az olvasó képet kapna róla, szóóóval, hát, egy kissé málladozó vakolatú ház, a szobák póktanyák, de egész sok helyiség van benne emeletes ágyakkal, úgyhogy jól elfértünk. Pottyantósvécé hátul, a konyhában egy rezsó. De erre a három napra abszolút tökéletes volt.
Mikor lementünk, Toma, Nándi, Doki és Laci voltak lent, és a kertben üldögéltek egy sátor alatt egy adag sörrel. Mi is csatlakoztunk, iszogattunk és Bang-eztünk is. Később egész derekasan kivettem a részem a pálinkázásból, amiért Doki meg is dicsért, de másnap már nem annyira volt kedvem semmilyen szeszhez :D A szombat délelőttöt átfetrengtük, délután üldögéltünk és játszottunk, később végre rászántuk magunkat arra, hogy lemenjünk a partra. Este a társasághoz csatlakozott még öt ember - őket Bálint trombitálta össze, ők is elég spontánok, hogy csak úgy lejöttek - Juli, Zsófi, Solti, Atesz és Marci, és velük folytatódott az este, persze még nagyszabásúbb volt, mint pénteken, de én már csak moderáltan vettem ki a részem belőle. Hajnalban még kimentünk a városba valami koncertre (a Fantom játszott - vagy valami hasonló :D) ezerszer elénekeltük a "Amikor végleg elmegyek, kapsz egy képet rólam" refrént, aztán tovább folytattuk a rottyolódást. A Balaton parti napfelkeltenézésből azért nem lett semmi. Akkor már senkinek nem volt kedve mozdulni se. Lefeküdtünk aludni, délig fel sem keltünk, aztán reggeli, ücsörgés majd pakolás volt soron. A hétvége összes mosatlanját én pucoltam el végül. :/
A hazaút teljesen rendben volt, bár miután Bálint kitett nálunk, egy kicsit nehezen indult el a kocsi. Na jó, tényleg nem szidom szegény autót tovább, mivel jóval több van benne, mint első pillantásra sejtettem. (Azért, mert japán.)
Hétfőn átmentem Bálinthoz, teljesen nyugis napot/hetet terveztünk, mivel az előző hét kicsit kimerítő volt, de végül mégis kimozdultunk a lakásból, mert Csaba (Bálint bátyja) szólt, hogy hétfőnként ingyen mozi van a Corvintetőn. Találtunk helyet, ingyen volt a popcorn, és egész érdekes volt a film is - a Mementót vetítették. Megvolt a hangulata az egésznek, úgyhogy örülök, hogy elmentünk. Kedd délelőtt még megnéztük az In Bruges-t (annyira szép az a város - like a fucking fairytale) aztán átmentem nagyihoz, aki jól leszidott, hogy miért pasizok már megint. Egész konkrétan közölte, hogy attól még, hogy egy sráccal szimpatikusak vagyunk egymásnak, nem kell vele rögtön lefeküdni. :D Nem tudom ezt honnan vette, mindenesetre siettem leszögezni, hogy én ilyet nem csinálok. O.o Nem mindenki találhatja meg elsőre az igazit, mint a húgom, aki by the way augusztus 5.-én elhagyja az országot a szerelméért :'( Szombattól egy hét családi nyaralás, aztán már megy is el. Evvan.