2013. július 1., hétfő

Búcsú Szahartól

Ahogyan azt már pedzegettem néhány korábbi bejegyzésemben, tulajdonképpen évek óta tudjuk, hogy Szahar katonáskodni szeretne Izraelben. Ennek most el is jött az ideje: holnapután repül ki, részt vesz vizsgálatokon, és az csak később dől el, mikor is kell bevonulnia - lehet, hogy már augusztusban, de az is lehet, hogy csak októberben vagy februárban - az viszont fix, hogy a behívásig az országot nem hagyhatja el, tehát egy jó darabig még kint marad.

Ahogy közeledett a nyár, egyre feszültebben leste a család, hogyan alakul a kapcsolatuk, hogyan is dönt Orsi. Pedig Orsi tulajdonképpen már mindent régen eldöntött, de azt hiszem, nagyon vívódik és fél is, és nem is olyan jó szervező még, ezért gázoltunk hónapokig a bürokrácia sűrűjében anélkül, hogy bármi is eldöntött lett volna. Most viszont már biztos: Orsi is követi Szahart, még el kell intézni pár dolgot, a repjegyet központilag intézik neki, egyelőre csak saccoljuk, hogy valószínűleg egy hónap múlva utazik ki ő is. A tervek szerint áprilisig nyelvtanfolyamon vesz részt, és jövő ősszel kezdheti meg a tanulmányait héber nyelven az egyetemen. Biztos, hogy írok majd erről hosszabban - ha sokat gondolkodom rajta, gombócot érzek a torkomban és nagyon aggódok. 

A hétvége eseménydúsan telt, szombaton Jutka szülinapját ünnepeltük, vasárnap pedig Szahar búcsúbulija volt. Meghívtak magukhoz minket és a Szántó családot is, sok volt osztálytársat és Géza bát is, aki a kislányával és annak barátnőjével érkezett. Sokan voltunk, vegyes volt a társaság. Rengeteg kaja volt, ahogyan azt már megszokhattuk. A szülők között hamar megindult a beszélgetés, a fiatalok a Wii-re csaptak le. Órákon keresztül játszottunk egy táncolós játékkal: a konzollal a kezünkben kellett lekövetni a képernyőn látható figura mozdulatait. Szórakoztató és vicces volt. Az egész társaság nagyon jól érezte magát, volt ennek az egésznek valami keserédes felhangja, de lehet hogy csak én láttam ezt bele a szentimentalizmusommal. Délután öt órára voltunk hivatalosak, és majdnem éjfélig maradtunk! Rettenetesen fáradt voltam már a végére.

Akartam valamit mondani Szaharnak, de nem nagyon jött össze, csak azt mondtam neki búcsúzásnál, hogy vigyázzon magára. Remélem, nem esik semmi baja! Orsival most távol lesznek egy hónapig. Szerintem még sosem voltak ennyit külön, de remélhetőleg ez az idő hamar elrepül majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése