2013. július 11., csütörtök

Mostanság

Csordogálnak napjaim. Ami fix, hogy minden héten dolgozok pár napot a Republikonnál, és járok vezetni is. A munka most éppen kevésbé érdekes, de tanulságos és vannak benne kihívások is. A projekt második fele pedig határozottan izgalmasnak bizonyul. Sajnos, ahogy már többször írtam, fizetést nem kapok a munkámért, és ez elég elszomorító. Úgy terveztem, találok nyárra valami pénzkereső tevékenységet, de hiába küldtem szét sok-sok önéletrajzot, hiába voltam pár állásinterjún is, nem találtam semmit. Pont ma jelentkeztem viszont egy olyan állásra, ami tényleg jónak ígérkezik, és a jelentkezést is igyekeztem komolyan venni. Remélem, felvesznek! Az klassz lenne, mert tényleg ciki, hogy folyton mindenért pénzt kell kérnem. Ősztől pedig hiába járok újra egyetemre, ösztöndíjat most nem fogok kapni. :(
A vezetéssel sajnos úgy állok, hogy egészen jól megy, ami azt jelenti, hogy eljött a vizsga ideje. Hamarosan fizetek vizsgadíjat, jelentkezem, a nagy napra pedig feltehetőleg augusztus közepe-vége felé kerül sor. Eléggé félek tőle! Bármikor adódhat olyan váratlan helyzet, amit nem tudok megoldani. Tudom, hogy szinte törvényszerű az első alkalommal megbukni, de akkor sem szeretném, és félek hogy nagyon fogok izgulni végig. :(

A fentiek mellett mindig akad valami egyéb elfoglaltság is, a héten, ahogy írtam, táncolok - tök jó az egész, szerencsére már kevesebben vagyunk, de még így is hamar elfogy a teremből az oxigén... Orsi és Bogi is járnak egyébként. :)

Kedden találkoztam Barnussal és Shizuval, beszélgettünk, kajáltunk, aztán megnéztük moziban a Szemfényvesztőket. Nekem tetszett, különösen az egyik bűvész srác. :D Mondtam is Shizunak, csinálnék rá karit, ha tudnék fiúkat mozgatni.

Ma Orsival elszalajtottak minket a piacra, vettünk pár zöldséget és tíz kiló barackot. Ennek már hagyománya van, két éve is mi mentünk, máig emlékezetes, ahogy jövünk hazafelé: én hoztam a kosarat, Orsi a többi holmit, és miközben mentünk, néha lehajolt, és kapkodta ki a járókelők lába alól a kipotyogott barackokat. Hazafelé legalább öten megállítottak, hol vettük a kajszit, mert annyira szép. Idén már rutinosabbak és gyorsabbak voltunk, de azért most sem mondanám, hogy élveztük... viszont kíváncsian várjuk a lekvárt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése