2015. március 26., csütörtök

Szigligeti bevetés

Nemrég keresett meg régi ügynöktársam azzal, hogy immár hatodik alkalommal kell együttműködjünk egy bevetésen. A siker érdekében múlt szombaton már hajnali ötkor felkeltünk, és lopakodó járgányunkkal egészen Szigligetig utaztunk, hogy ott, miután utasításainkat megkaptuk, nekivágjunk a kihívás teljesítésének. GPS-ünket követve indultunk először a Szigligeti Várhoz, majd az Óvárhoz, utána útba ejtettük a hajóállomást is. Szigorúan titkos és rendkívül veszélyes munkánk közben is volt időnk néha gyönyörködni abban, mennyire csodálatos az idő, hogy ragyog a Balaton és milyen szépek a tavaszi virágok. Utunkról csak egy alkalommal kellett letérnünk a bevetés sikere érdekében, akkor azonban ügynöktársam igencsak megnehezítette a dolgomat, mivel úgy döntött, legcélszerűbb, ha árkon-bokron át kaptatunk fel egy hegyre. Így, hogy az utat elkerültünk, sikerült kijátszani esetleges ellenségeinket, de igencsak kifulladtunk, mire elértük a csúcsot. Utunk ekkor sem ért véget, a legnagyobb kihívás még hátra volt: a Badacsonyra kellett felmásznunk, megkerülnünk, majd visszatérnünk a bázisra. Ügynöktársam a Badacsony meredek lépcsőin küszködött némi nehézséggel, de derekasan helytállt, így végül sikerrel elértük utolsó ellenőrzőpontunkat is. Küldetésünket jó időben teljesítettük, 4 óra körül értünk vissza a bázisra, ahol kollégáink gulyáslevessel jutalmazták sikerünket. Be kell valljam, a hazaúton elszenderedtem, és az akciót követő napokon kissé nehezemre esett használni a lábaimat. Úgy tűnik, kicsit kijöttem a formámból, de azért szívesen veszek részt évről-évre ezeken az alkalmi bevetéseken. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése