2015. május 16., szombat

4 x A

Végre-valahára mindegyik tárgyból megkaptam az értékelésemet! Kisebb zavaromra és meglepetésemre mindegyikből A-t kaptam, ami a legjobb jegy ebben az amerikai rendszerben. Erre még visszatérek, de lássuk, mik is voltak a tárgyak, és mit kellett alkossak:

Comparative Diasporas

Ez egy diaszpóra témájú kurzus volt, amit már a syllabust elolvasva is nagyon érdekesnek találtam, főleg, mert tökéletesen beleillett a Taglit-zsidó identitás témakör, amivel az előző félévben kezdtem foglalkozni. A tanár jó fejnek tűnt, és lelkes voltam az elején, aztán ez idővel alábbhagyott: nagyon sokan vettük fel az órát, könnyű volt elbambulni, ráadásul nagyon az olvasmányokat, az elméletet elemezgettük, és felmerültek olyan témák is, amik kevésbé érdekeltek. Azt is hittem, hogy kevésbé fogok remekelni ebből a tárgyból, nem voltam aktív az órán, és nem tudtam, mennyire jó ötlet a beadandó témám. Mindenképp szerettem volna a Taglitnál maradni és valami olyasmit kutatni, ami később a szakdogámnál is jól jöhet, ezért a mádrichokat (a Taglit kortárs csoportvezetőit) vettem górcső alá. Készítettem 8 interjút, ami nagyon érdekes volt, főleg azért, mert jobban megismertem ezt a belső Szochnut-IKI-Taglit világot, találkoztam olyan emberekkel, akik később sokat segíthetnek nekem, úgyhogy ezért mindenképpen megérte. A beadandómmal egyébként sokat vacakoltam, mert először irtó hosszú lett. Elvittem Sanjayhoz konzultálni róla, ő adott hasznos tippeket, amik alapján átírtam, lefaragtam belőle. Mikor megérkezett a tárgyra a jegyem és az értékelés, visítozva ugráltam fel-le a lakásban. A tanár konkrétan azt írta, hogy a beadandó "excellently written", és a nyelvhasználatom "almost like a native speaker." (amit baromira nem hiszek el, de mindegy. Úgy örültem!)

Interpretations of modern antisemitism

Ebben a kurzusban az volt az érdekes, hogy Magyarország legnevesebb antiszemitizmus- és zsidóságkutatója, Kovács András tartotta. Mindenképp fel akartam venni, és csodálkoztam is, hogy olyan kevesen voltunk az órán, úgy tűnik, másokat nem piszkált fel annyira a tárgy, mint engem. Egyébként tényleg érdekes óra volt, nagyon sok háttértudást szereztem az antiszemitizmus történeti alakulásáról, típusairól, lehetséges okairól. Ami nehéz volt, hogy irtó sokáig bajban voltam, miről írjak beadandót. Voltak ötleteim, de az a helyzet, hogy K.A. mindent, ami csak lehetséges, kikutatott már a témában, amit meg nem, azt én nem tudtam volna megvalósítani. Végül a tanárom segített, kaptam tőle egy adatbázist, amit elemezhettem. Ez szigorúan bizalmas dolog amúgy, nem is árulom el, mi volt az, lényeg, hogy azóta törölnöm is kellett a gépemről, csak a beadandómhoz kaptam meg. Életemben először végeztem ténylegesen kvantitatív adatelemzést, az SPSS programot korábban csak az ELTE-s órák keretében használtuk, de tulajdonképpen csak gyakorlatoztunk rajta. Most jött el az ideje, hogy élesben is kipróbálhassam, amit tanultam. Nagyon izgalmas érzés volt egy ilyen nagy és érdekes adatbázissal játszadozni, tudom, hogy ezt sokan gyűlölik, de én tulajdonképpen élveztem. Volt egy pont, ahol elakadtam, de szerencsére Sári a segítségemre sietett, úgy tűnik, őt a Corvinus szociológia szakán jobban kikupálták, mint engem. Tényleg nagyon hálás vagyok neki, mert sok időt töltöttünk azzal, hogy közösen megoldjuk a gondom, de végül sikerült. Megcsináltam az elemzést, a beadandót, szerintem érdekes lett, bár nem éreztem annyira nagy számnak, és nagyon féltem, milyen jegyet ad rá az a tanár, aki tényleg a szakterület guruja, akit nem lehet holmi béna elemzésekkel elvakítani. De úgy tűnik, tetszett neki a munkám, mert a legnagyobb meglepetésemre A-t kaptam.

Sociological approaches to race and ethnicity

Ezt az órást is neves tanár tartja, Szalai Júlia, aki a hazai szegénység- és romakutatások szakértője. A kurzus is erre koncentrált, a szegénységre és a cigányságra. Nem is tudom, nem volt haszontalan ez az óra, de nem profitáltam belőle sokat, nem igazán hangzott el semmi olyan, amit ne tudtam volna a korábbi tanulmányaimból kifolyólag. Ebből a  tárgyból két rövidebb midterm papert és két hosszabb final essay-t kellett leadni. Az volt benne a könnyebb, hogy mindig meg voltak adva témák, amikből választani lehetett, így nem kellet azon agyalnom, miről is írjak. Kicsit gyakorlati jellegűek voltak a beadandók, mert kettő közülük egy kutatási terv volt, elmélettel, operacionalizálással, módszertannal. A feladatok nem voltak nehezek és nem találtam fel a beadandóimban a spanyol viaszt, de úgy tűnik, ez is megfelelő volt a tanárnőnek.

Legal and institutional approaches to minority protection

Bármennyire is nehéznek és unalmasnak hangozhat, mindenképp föl akartam venni ezt a tárgyat, úgy éreztem, ha már kisebbségpolitikát tanulok, illik a dolog jogi részével tisztában lenni. Szerencsére egyáltalán nem bizonyult száraznak a tárgy, a tanár nagyon színesre és intenzívre tervezte. Tulajdonképpen kicsit zavaros is volt az egész: minden órára rengeteg mindent kellett volna olvasni, és mindig többen prezentáltunk is. Jogi esetekből kellett felkészülni, és az órán ülők egy csoportja prezentálta az alperes, egy másik a felperes, végül egy a bíróság álláspontját. Ez tulajdonképpen izgalmas volt, de mindig nagyon elcsúsztunk az idővel, és végül hetekkel később került sor arra a prezentációra, amire már korábban mindenki készült. Mindegy, hasznos tárgy volt és sokat tanultam, ráadásul az intenzitása miatt végső beadandóként csak egy 1500 szavas esszé volt az elvárás, amit a gyűlöletbűncselekmény mint jogi tényállás alkalmazásában megmutatkozó kettős mércéről írtam. A tanárom kérte, hogy kisebb változtatásokat tegyek benne, és mikor újraküldtem, akkor kaptam jobb jegyet. Összességében nagyon rendes volt tőle, hogy felajánlotta ezt a lehetőséget.


Az az igazság, hogy a téli félév kezdetén azt hittem, rosszabb jegyeket kapok majd, mint az őszi félévben: kevésbé találtam izgalmasnak a tárgyakat, úgy éreztem, nincsenek jó ötleteim a beadandóimhoz. Bálint nem is vesz már komolyan, mikor a jegyeimen görcsölök, csak legyint, hogy ugyan, jól fog sikerülni, aztán végül neki lesz igaza. Azt mondja, és persze a szüleim is, hogy jaj, milyen ügyes és okos vagyok, milyen büszkék rá, és ez tök jó, és el is hiszem nekik, de az az igazság, hogy tényleg nem álszerénység, mikor azt mondom, hogy igenis izgulok a jegyeimen, sokszor vagyok bizonytalan, hogy egy-egy munkám jó-e, és néha bizony gyengének is érzem őket, vagy legalábbis kevésbé ütősnek. Nem hiszem, hogy ez azért van, mert kishitű lennék, szerintem elég jól tisztában vagyok a képességeimmel. Talán csak túlságosan magas elvárásokat fogalmazok meg, vagy túl jó emberekkel vetem össze magam, de hát fejlődni csak így lehet. Tehát az állás a két félév után: 2 A- és 4 A. Időközben kiderült, hogy a rendszer rangsorolja a diákokat a teljesítményük alapján. Az őszi félév után én voltam a 2. a 11-ből, jelenleg az 1. helyen állok. És ez eszméletlen dolog. Ugyanis az a helyzet, hogy én egy elég gyenge alapképzést végeztem, sosem várták el tőlem, hogy beadandót írjak, gondolkodjak, önálló véleményt fogalmazzak meg. A szaktársaim egytől egyig idősebbek nálam, sokuk már elvégzett egy mesterképzést, és jobban is beszél nálam angolul. Az, hogy ebből a brancsból jelenleg első helyen állok, elképesztő és felfoghatatlan. Nem is merem azt gondolni, hogy én lennék a legjobb közülük. Talán csak jobban ment az adott tárgy, jobban kedvelt a tanár, több energiát fordítottam a beadandó írásra. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy az, hogy itt vagyok a CEU-n, úgy tűnik, tényleg nem véletlen. És hogy most aztán reszkethetek, hogy a tavaszi félév után is tartsam a pozícióm, és jövőre megdobjanak érte egy kis ösztöndíj-emeléssel. :)

2 megjegyzés: