2015. május 12., kedd

Végre egy bejegyzés!

Íme, végre írok egy normális, tartalmas bejegyzést (ami nem irodalmi elmélkedés) arról, hogy hogy is vagyok, mi is történt velem mostanában, miért tűntem el. A legutóbbi bejegyzésemkor felsoroltam, milyen megpróbáltatások várnak rám. Valamelyest fellélegezhetek, ugyanis ezeknek a nagyját teljesítettem. Leadtam még 3 beadandót - ebből egyet kétszer, mivel a tanár megajánlott egy jobb jegyet, ha átírok benne pár dolgot. Ezután megírtam egy thesis proposalt, ma pedig volt egy vizsgám is. De kész, passz, minden megírva, leadva! A jegyek folyamatosan érkeznek, majd ha minden meglesz, ennek is szánok egy bejegyzést. 

Az elmúlt hónapra úgy emlékszem vissza, mint lelketlen robotolásra. Komolyan. Nem igazán voltam még olyan helyzetben - jó, talán az előző félév vége is ilyen volt - hogy ennyire elfoglalt legyek, ennyire ne legyen semmire időm. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az utóbbi hónapban tényleg nem voltak különbségek hétköznapok és hétvégék között, mert minden nap ugyanúgy tanultam és dolgoztam, és szinte alig volt olyan, hogy reggel ne az ébresztőn csörgésére keltem volna. Nem mondom, hogy ez tényleg olyan halálosan vészes volt, de azért nem volt könnyű átküzdeni magam ezen az időszakon, sokat voltam fáradt, ideges, nehéz volt a sok teendő mellé bepréselni a mozgást, Bálintozást. 

Szerencsére azért történt velem pár dolog a beadandó íráson kívül is. Bálintnak szülinapja volt, úgyhogy felköszöntöttem, és együtt töltöttünk egy hétvégét: eljött velem a Millenárisra a Könyvfesztiválra, ahol vettem magamnak egy új könyvet, Rainbow Rowelltől az Eleanor és Park-ot (a Könyvespolcon hamarosan olvasható). Voltam Budakeszin is Bálint nagyszüleinél ünnepelni, szombat este pedig (ezúttal nagyival, Bálint nélkül) láttam az Operaházban a Hattyúk tavát, ami fantasztikus élmény volt (és nem mellesleg először sikerült tökéletes vörös ajkakat festenem magamnak). 
A következő hétvégén a Symában láttuk a Macskafogó musicalt, ami annyira azért nem volt nagy szám, de jó volt együtt lenni a családdal. Vasárnap pedig egybeesett anyák napja és apu szülinapja, úgyhogy Petrával korán kisettenkedtünk virágért, utána pedig kalácsot (!) sütöttünk reggelire, amit a zavaros recept miatt elszúrtunk, aztán mégis jó lett. 
Múlt hétvégén pedig végre eljött az én szülinapom és a családi ünneplés is. Pénteken délután anyuék köszöntöttek fel először. Nagyon klassz dolgokat kaptam, mindig elhalmoznak. Először is, kaptam egy új szemüveget. Sokat haboztam, hogy megvegyem-e, de végül bevállaltam, és most már imádom, nagyon-nagyon tetszik. :) Ezen kívül kaptam két jegyet Selah Sue belga énekesnő koncertjére ma estére, két nyári pólót, egy új ágyneműhuzatot és holt-tengeri kozmetikumokból álló csomagot. Wow! Petra egy matricákkal kidekorált füzetet, gyümölcs formájú gemkapcsokat és cukorkát adott. :) Mivel a szülinapom egyben a fagyi világnapja is, családilag fagyiztunk egy jót féláron, utána pedig elautóztunk a KIKA-ba, hogy vegyünk egy kanapét Angyalira. Igen, mókás, hogy a szülinapom keretében kanapét kellett a kocsi tetejére emelni, majd rögzíteni, de szerencsére minden rendben ment. Mikor hazaértem, átjött Bálint, és ő is felköszöntött: tőle egy Pandemic társasjátékot kaptam, amiért már régóta lelkesedtem, úgyhogy nagyon szuper, hogy van sajátom, már csak lelkes emberek kellenek, akik játszanak velem. :) Vacsorára pizzát ettünk (anyu gyertyát is tűzött bele nekem) utána pedig sorozatot néztünk Bálinttal. Összességébe véve nagyon szuper sikerült 23. életévem első napja :)
Szombaton reggel beindult a nagyüzemi szülinapi készülődés. Délutánra persze minden tip-top lett, elkészült minden finomság, csillogott a lakás. Sokan voltunk, jött a nagy család ünnepelni aput és engem (és Zsuzsit, Julit, Gézut :)). Megint nagyon klassz ajándékokat kaptam: új pénztárcát Esztertől, arany tetoválást nagyitól (wow!), egy új blézert, ékszereket. Ismét bőven el vagyok látva könyvekkel is, Zsuzsitól kaptam egy állítólag szuper, bár már nem mai könyvet, az Amazonkirályfit, Ildikótól a Cat's Cradle-t (hogy angolul is gyakoroljak), Julitól pedig megkaptam Patrick Rothfuss legújabb darabját, a Szótlan tárgyak lassú szemlélését, amit már iszonyatosan vártam! Alig egy hete jelent meg magyarul, friss, ropogós, és képzeljétek, illusztrált! Alig várom, hogy elolvashassam, oda vagyok Pat trilógiájának első két kötetéért (A szél neve és A bölcs ember félelme) és ez a kis könyv az egyik mellékszereplőről, Auriról szól. Biztos nagyon fog tetszeni. Ezen kívül megkaptam a Harry Potter 4. kötetét is, azt ugyanis korábban kölcsönadtuk valakinek, aki sajnos nem vigyázott rá, én pedig úgy éreztem, nem teljes az életem, amíg nincs a polcomon az összes kötet.

Hát, így alakult a születésnapom. Nagyon jól éreztem magam, anyu kitett magáért és rengeteg finomságot készített, és kipróbáltuk a Pandemicet is, bár sajnos a bolygót nem sikerült megmenteni, végül elfoglalták a vírusok. :( Tervezek még egy sütögetést is, most péntekre szerveztem, de nagyon úgy néz ki, esőt mondanak, úgyhogy lehet, hogy el kell toljam az időpontot.

No és hogy hogy állok most? A téli félév végre letudva, a tavasziból viszont még hátra van három hét. Van két kötelező tárgyam, ezekből beadandókat kell majd írjak, legkésőbb június közepéig. Ezen kívül felvettem egy harmadik órát is - azt terveztem, hogy leadom, végül elfelejtettem, és már késő volt. A tárgyat magát csak 'audit'-ra vettem fel, tehát csak hallgatom, de ez sem túl nagy könnyebbség, ugyanis egy nagyon gyakorlati óráról van szó. Poverty és Roma exclusion a téma, és az érdekes benne az, hogy az egész egy saját kutatás elkészítésére van kihegyezve. A tanárunk előzetesen egyeztetett iskolákkal, ahová mehetünk kutatást csinálni. Párokat alkottunk (én Borcsával vagyok) és az a feladatunk, hogy keressük fel a sulit, beszéljünk az igazgatóval, tanárokkal, diákokkal, esetleg szülőkkel a gyerekek iskolai helyzetéről, tapasztalatairól. Ez egyrészt tök klassz és jó tapasztalat, másrészt nyilván sok munka. Éppen ma voltunk Borcsával órát látogatni és az igazgatóval beszélni, de sok interjú még hátra van. Az a helyzet, hogy hiába vettem fel Audit-ra az órát, ezt az egész kutatást végig kell csinálnom, az órákon bent kell lennem - egyedül a végső beadandó megírása alól mentesülök, ami persze nyilván könnyebbség, de lehet, jobban jártam volna, ha inkább megírom azt is, és legalább kreditet kapok érte. Mindegy, tapasztalatnak jó lesz, de egyelőre még sok a dolgunk, hiába vagyok túl a beadandóimon, a sulival foglalkozni kell. Mindennek a tetejébe pedig továbbra is kutatói asszisztensi alkalmazásban állok, úgyhogy bármennyire is szeretnék végre egy egész délutánt hanyatt fekve végiglazsálni, nem tehetem, mert be kell hozzam a lemaradásomat a leiratozással. 

De mindegy, nem panaszkodom, mert úgy látom, a tanulás meghozza a gyümölcsét, és egyébként nagyszerű emberek vesznek körül, a családom és Bálint, és az idő is remek, és a nyaram is szuperül fog sikerülni. Már csak egy hónap!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése