2015. június 9., kedd

5 éves érettségi találkozó

Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő: öt éve ballagtam el a Szilágyiból! Ahogy az lenni szokott, megszervezésre került az első érettségi találkozónk is - ki más, mint Szabó Peti és Zsuzsi szervezték meg. Az a helyzet, hogy az osztályunk nem mutatkozott szuper összetartónak az érettségi után, nagyon sokakat egyáltalán nem láttam azóta, és a többi emberrel is csak ritkán találkozom, Petivel, Tomával, Zsuzsival és még néhányukkal szinte kizárólag egymás születésnapján látjuk egymást. Ironikus módon az egyetlen, akivel rendszeresen tartom a kapcsolatot, az továbbra is Gábor.
Sajnos az osztálytalálkozónk, amit múlt pénteken tartottunk, is tükrözte ezt az állapotot: hiába a buzgó szervezés, valójában végül kizárólag olyan emberek jöttek el, akiket legalább egy éven belül már láttam. A Lágymányosi utcában lévő Black Dog pub-ban találkoztunk, a hely egy nagyon kedves English Pub volt. Lássuk, kik jöttek el (és kik nem):

Ők igen: 

Kristóf
Kata
Peti 
Virág Dani
Zsuzsi
Marci
Gábor
Olívia
Szintia
Toma
Andi


És ők nem:

Franci
Szunyi
Pálma
Kriszti
Petra
Lujzi
Sanyi
Barbi
Zsófi
Szonja
Adriána
Pásztor Kati
Gergő
Angéla
Janka 
Timi
Erzsi

Azok közül, akik nem jelentek meg, persze többen is életek nyomós kifogásokkal, például külföldön vannak vagy dolgoznak, de sokan, azt hiszem, tojtak bele az egészbe, és megeshet, hogy soha sem fognak eljönni. A tanárok közül is többen eljöttek: Zsuzsa néni, Vera néni, Nagy Lászlóné, Szilágyi Andi és Burits Eszter.

Őszintén szólva én úgy mentem el erre az osztálytalálkozóra, hogy biztos kicsit kellemetlenül fogom magam érezni, ott feszengünk majd, és papagáj módjára kell elismételnem mindenkinek, hogy fogalmam sincs, mi leszek, ha nagy leszek, de a szociológia azért menő dolog. Meglepetésemre a dolog sokkal jobban sült el, mint sejtettem. Valószínűleg azért, mert végül is szinte csak az általam kedvelt személyek jöttek el, de jól éreztem magam, mindig volt kivel beszélgetnem, osztálytársakkal és tanárokkal egyaránt.

Nem is tudnám összefoglalni, kivel mi történt az utóbbi időben. Nincsenek nagy sztorik, senki sem házasodott meg senki sem babázott le. Csak néhányan fejezték be az iskolát, például Danika és Erzsi, a többiek csúsznak, vagy extra tanulmányokba fogtak bele. Többünknek van Erasmus tapasztalata, és sokan dolgoznak a suli mellett. Toma és Zsuzsi továbbra is boldog párt alkotnak, Peti nemrég jött haza a Kanári szigetekről, ahol Erasmuson volt, és Andi is lelkesen mesélte az amerikai gyakornoksága történetét, pedig már egy éve hazajött. A saját életemet ezek után már nem is éreztem valami izgalmasnak. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, egészen éjfélig beszélgettem a többiekkel. Készült egy adag csoportkép is rólunk, de amint kikerültek a facebookra, felfedeztem, hogy szerencsétlenségemre az összesen bugyit villantok - szoknya volt rajtam és épp az első guggoló sorba osztottak be. Rém ciki az egész, életem hátralevő részében ezzel kell majd szembesülnöm, ha az osztálytalálkozóinkról nosztalgiázunk. De azt hiszem, a nyolc év után amit közösen együtt töltöttünk, ez igazán belefér. 

1 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy a szervezés miatt, de nálunk még a 40. érettségi találkozón is jobb volt az arány, pedig mi csak 4 évig jártunk együtt. Az 5. érettségi találkozónk még csak egy napközbeni kirándulásból és egy esti vacsorából állt, de a 10.-től kezdve mindig két éjszakás ottalvós volt a buli.

    VálaszTörlés