2015. június 4., csütörtök

A menekültek elleni gyűlöletkampányról

Már régóta tervezek bejegyzést írni arról a gyűlöletkampányról, amit az Orbán-kormány folytat a bevándorlók és menekültek ellen. Bár tulajdonképpen nem tudom, mit írjak. Az a helyzet, hogy pontosan emlékszem, hogyan kezdődött az egész - a Charlie Hebdo-féle támadás után - és hogy már akkor is undorító volt és rosszul voltam tőle. Látszott, hogy a kormány fogja, és meglovagolja ezt a hisztériát, és a terrortámadást is a maga javára fordítja, összemosva retorikájában a terrorfenyegetettséget a bevándorlás kérdésével. De akkor, azt gondoltam, ez csak ideiglenes fellángolás. Azonban szó sem volt erről. Mikor először hallottam a nemzeti konzultációról, reménykedtem benne, hogy ez nem igaz, hogy ez nem történhet meg, hogy az állam megkérdezi a közismerten xenofób, a-pirézeket-se-engedjük-be népét arról, hogy akar-e bevándorlást. Megtették. Mikor nyilvánosságra került, mi lesz a kérdőívben, dühöngtem. Egyszerűen nem lehet leírni, hogyan éreztem magam. A kormánynak egy eddigi intézkedése sem verte nálam ki ennyire a biztosítékot. Ennél csak az volt rosszabb, mikor kézhez is kaptam ezt a demagóg szemetet. Nem tudtam, mit kezdjek vele, de valami látványos akciónak örültem volna. Történtek ugyan kezdeményezések, a MigSzol kis hajókat hajtogatott belőlük, amiket mécsesekkel együtt helyezett el a Duna-parton. Elmentem a tüntetésre, de olyan sovány és satnya volt, hogy eljöttem, így hát a kérdőíveink még mindig a szobámban hevernek felbontatlanul, várva, hogy valamit végre kezdjek velük. És persze hiába hittem azt, a nemzeti konzultációval még nincs vége a történetnek. Orbán naponta nyilatkozik valami hányingerkeltőt, talpnyalói pedig alig győznek rálicitálni. Sorra kerülnek elő olyan bődületes baromságok, mint hogy Magyarország sosem volt multikulturális, vagy hogy azért nem tudunk a menekültekkel foglalkozni, mert elég baj nekünk ez a sok cigány. És ez még mindig nem elég, most láttak napvilágot azok a plakátok, amikre állítólag szintén milliókat költött a kormány, és azt fogják hirdetni országszerte, hogy "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját". Persze beindult a mémgyár, és jót mulatok a "Ha Magyarországra jössz, ugorj fel, küldenék egy csomagot anyámnak" és "Ha Magyarországra jössz, vásárolj be szombaton" jellegű vicceken, de azért elképesztően lesújtó, hogy a demagóg plakátok tényleg kikerülnek majd. Elképzeltem, amint az éj leple alatt jól összemázolom mindet, csak sajnos ez bűncselekménynek minősül. Nagyon, de nagyon mérges vagyok, tényleg nem tudom leírni, mennyire, és kétségbe vagyok esve a tehetetlenségtől. Arról tanulok, és azért szeretnék dolgozni, hogy egy elfogadóbb, nyitottabb társadalomban éljünk, erre jön Orbán, és mindent elront. Mindent, mert amit a kormány mond, az egyszeriben legitim lesz; akkor ez a közbeszéd, ez a helyes, ez a megengedett. Beszélj te is így, és akkor vállon veregetünk. Orbán minden kiejtett szavának óriási súlya van - félek, nagyon sokakban felszítja az idegenellenességet, ami aztán le sem lohad jó ideig. Nem tudom, lesz-e megállás, lekerül-e a napirendről ez a téma. Kielemzik majd a beérkezett válaszküldeményeket - nem tudom, hogyan, de majd lenyomják a torunkon, hogy ugyan alig félmillió küldte vissza, de az mind gyűlöli a bevándorlókat, úgyhogy sajnáljuk, de a kormánynak is gyűlölnie kell őket. Nem tudom, én mit tudok tenni, fogok-e tenni bármit is. Egy ötletem mindenesetre már van - félek, az édeskevés, de hát tegye meg mindenki, amit tud. Attól tartok, már tapasztalt szociológus leszek, de még mindig ennek az undorító demagóg retorikának a következményeit kell takarítanom az országból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése