2015. június 4., csütörtök

Születésnapi sütögetés

Hagyományosan baráti társasággal a gazdagréti sütögetőnél ünneplem a szülinapomat. Idén május 8.-a éppen péntekre esett, aznap a kis családdal és Bálinttal mulattunk, másnap a nagy család jött hozzánk vendégségbe, így eredetileg a sütögetést egy héttel későbbre lőttem be. Igen ám, de éppen akkorra romlott el az idő, hideg jött és esett, ráadásul legnagyobb szomorkodásomra mindez az előrejelzések szerint két hétig tartott. Nem is igazán tudtam hát, hova toljam el az eseményt, meg tudom-e tartani. Szerencsére azonban minden jól alakult, és születésnapom után három héttel a barátokkal is tudtam ünnepelni. Izgatott voltam, mert nem csak a szokásos gárdát hívtam el (volt osztálytársakat, boyókat és himpelléreket) hanem a CEU-s évfolyamtársakat is. Bálinttal előre bevásároltunk egy csomó kaját, és már jó korán mindent felcipeltünk a sütőre. Kisvártatva megjelent Toma, aki egy láda fát hozott, utána viszont el is ment, hogy hazavigye az autót, és mikor visszatér, már fogyaszthasson alkoholt. Így viszont Bálinttal egészen sokáig kettesben voltunk, mivel a meghívott vendégek egytől egyig késtek. Az első, aki megérkezett, japán osztálytársam, Tak volt. Kicsit awkardnak is éreztem a hármasunkat, de jól eltelt az idő, mert nekiálltunk tüzet rakni. Bálint a cserkészhaveroktól ellesett módon épített kis sátrat, majd begyújtott alá, de ebből nem lett semmi. Ekkor vette kezébe az irányítást Tak, aki bicskájával hosszas és kitartó munkával faforgácsokat gyártott, és igazi műgonddal rakosgatta össze újságpapírral és nagyobb fadarabokkal. Hamarosan volt tüzünk, amiért az egész este ő felelt. Mire készen lettünk, többen is befutottak. Tacsi goazenéjétől már messziről zengett az erdő, mikor megérkezett hozzánk. A CEU-sok közül Sári, Barni, Sopho és Biba együtt érkeztek, és jóval később - színház után - eljött Borcsa is. Különösen örültem, hogy ő is benézett. Nagy társaság gyűlt össze, mert jött persze újra Toma, magával hozva Zsuzsit, aztán Szabó Peti, aki alig két hete jött vissza a Kanári szigetekről, ahol az Erasmusát töltötte. Nem hiányozhatott persze Gábor, Gergő, Doki, Nándi, Solti és Atesz sem. Azt hiszem, összeszedtem mindenkit. Nagyon jól éreztem magam. Igaz, a két társaság nem nagyon keveredett, de mindenki jól mulatott. Nekem különösen jó érzés, hogy ez a sok ember miattam gyűlt össze - aki tudja, mennyire vagyok társasági ember, pontosan tudja, ez miért nagy szó. Ment a sütögetés, készültek a virslik, hagymafejek, szalonnadarabok. Egészen sokáig maradtunk, mi, az utolsó kemény mag fél három körül hagytuk el a helyszínt. De a himpelléreknek ez sem volt elég, ők még továbbmentek Dokihoz társasozni. Mi viszont Bálinttal inkább hazamentünk és szalonnaszagúan ledőltünk aludni. Nagyon szuper és emlékezetes szülinap volt. Jövőre ugyanitt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése