2015. szeptember 14., hétfő

Nyárutó-őszelő

Sok mindenről szerettem volna írni még a nyár illetve az iskolakezdés kapcsán. Miután hazajöttünk a családi nyaralásból, Orsi egy hétig velünk maradt. Persze sok időt töltött barátokkal, de azért sort kerítettünk nagy családi összejövetelre, piacolásra, zöld arcpakolással Az ördög Pradat visel nézésére. Mint mindig, most is nagyon szomorú volt, hogy újra elment. :(

Több nyári programom már nem volt. Igaz, beszéltük Bálinttal, hogy jó lenne Angyalira kimenni, de úgy tűnik, ez végül elmaradt. Viszont belevetettem magam az egyetemi teendők intézésébe. Biztossá vált, hogy a szakdolgozatomat a Taglit-résztvevők élményeiből írom, ehhez pedig két interjúsorozatot terveztem az idei nyári út résztvevőivel: egyet közvetlen az utazás után, egyet pedig jövő februárban. Ez azt jelentette, hogy én már augusztus közepén konzultáltam a tanárommal, megbeszéltük, hogyan is nézzenek ki az interjúk, utána pedig vad toborzásba kezdtem, és mostanra, tehát az őszi félév kezdetére majdnem végeztem is a szakdolgozatom alapját képező, közel húsz interjúval. Nagyon izgatott vagyok, mert sok interjú borzasztó érdekesre sikerült, az interjúalanyaim pedig nagyon kedvesek, nyitottak és jó fejek voltak, ami nekem hatalmas pozitív élmény. Az utóbbi időben tehát sok időm elment az interjúzással, és még több idő lesz majd a leiratozásuk. Apropó, leiratok: még mindig Szabolcs interjúit leiratozom, emlékeztek, ez a kutatási asszisztensi munkám, ami hivatalosan véget ért (értsd: a szerződésem már lejárt és a fizum is megkaptam) gyakorlatilag viszont nem (mivel a szerződés hónapjai alatt nem kaptam heti 20 órányi feladatot, így kvázi utólag pótolom). Nagyon szenvedek már és egy kínlódás az egész, de úgy tűnik még mindig van hátra egy jó adag. :(

Hogy összefoglaljam a nyaram: jól sikerült. Egészen sok nagy élmény jutott idénre, elsőként emelem ki persze a barcelonai utunkat Bálinttal, de jártam Bécsben is Hannah-val, voltunk a családdal Ausztriában, részt vettem a Varázslatos Táborban, és ott lehettem Eszter és Gézu esküvőjén is. Bár a nyár elején úgy gondoltam, sok szabadidőm lesz, utólag úgy érzem, semmire sem volt időm, nem is tudom, mivel ment el az egész. Elrohant. A kutatási asszisztensi munkám még mindig tart, sajnos végigkísérte a nyaram, nem volt egy olyan pillanat sem, mikor igazán "szabad" lehettem volna. De nem volt időm arra sem, amit elterveztem, hogy majd olvasok a szakdolgozatomhoz és rendszerezem a szakirodalmat. Mindez tehát a szorgalmi időszakra jut majd. Szintén érdekes, hogy nem olvastam sokat a nyáron - legalábbis nem többet, mint az év többi részében. Ezt is máshogy terveztem pedig.

A tanév a CEU-n a tegnapi nappal elkezdődött. Zéró hét van, azaz egyelőre csak megtekintjük az órákat, hogy eldöntsük, melyeket szeretnénk felvenni, aztán jövő héttől már élesben indul a dolog. Nincs már szükségem sok kreditre, de azért azt hiszem, eléggé lefoglal majd a suli, bár a végleges időbeosztásomat még nem látom. Volt már egyébként két találkozó a szakomon, ahol ismerkedhettünk az idén érkezett 20 új arccal. Én eléggé meg voltam szeppenve ezeken az eseményeken, de azért igyekeztem beszélgetni a többiekkel. Nem tudom, milyen kapcsolat alakul majd ki köztünk, lehet nem fogunk sokat érintkezni, mert kevés közös óránk lesz, és persze én meg a társasági élet...

További nehézség, hogy kitaláljam, mihez kezdek, miután júniusban átvettem a diplomámat. Na ja. Szinte nemrég döntöttem a CEU-ról, és most ismét agyalnom kell azon, hogyan tovább. 

Tegnap volt egyébként a zsidó újév, most pont klasszul egybeesik az új tanév kezdetével. Hát, shana tova, remélem, édes évünk lesz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése