2015. október 26., hétfő

Arról, hogy nem tervezem elég tudatosan a karrieremet

Most, hogy alig fél év és (remélhetőleg) kezembe kapom a második diplomámat, ideje elgondolkodnom azon, hogyan tovább. (Ha magamtól nem jutna eszembe, akkor is emlékeztetne rá az a sok kedves érdeklődő, aki minden találkozásunk alkalmával rákérdez, hogy na és mit is tanulok? Kisebbségpolitika? És azzal mit lehet kezdeni?)
Nem tartom magam egy kifejezetten tévelygő embernek, tudom, hogy jó úton járok, egyelőre mindig bejöttek a választásaim, tudom, mi érdekel, és nagyjából el tudom képzelni, mivel szeretnék foglalkozni. De azért én is bizonytalankodok, úgy érzem, nem tettem le elég dolgot az asztalra. Lássuk miről beszélek.

A héten találkozóm lesz a régi Republikonos gyakornoktársakkal, az összejövetel célja épp az, hogy a karrierünkről beszéljünk: ki mit tanul, hol dolgozik, mennyire bizonyult hasznosnak számára a gyakornoki munka az intézetnél, merre szeretne dolgozni, stb. Nem mintha úgy érezném, hogy kifejezetten szégyenkeznem kell, de egy kicsit tartok tőle, milyen impozáns előélettel hozakodnak elő a többiek. Bár jó egyetemen tanulok, úgy tűnik, elvárnak tőlem valami komolyabb gyakornoki- vagy munkatapasztalatot is már. Az egyetemen folyton kapjuk az értesítéseket konferenciákról, gyakornoki pozíciókról, nyári egyetemekről. Személyes konzultációnkon Szabolcs is kérdezgette, mit tervezek. Ajánlotta, hogy a következő félévben menjek valahova gyakornoknak, jelentkezzek konferenciákra, és jelentkezzek doktori képzésre. Az általam választott második mesterképzést leszólta, mondván 'túl gyakorlatias'. A PhD ötletét elvetettem - ez egyelőre semmiképp sem aktuális - a konferenciáról küldött emailt végül meg se néztem. Az pedig, hogy hol tanulok tovább, persze egyedül az én döntésem.

Van egy új lány a karon, egy kicsit idegesít, borzasztó buzgómócsing. Érdeklődött, sokat publikálunk-e. Mondtam, hogy nem. Mondta, hogy mert náluk Brazíliában az egyetemen mindenki publikált. És konferenciákra járok? Ad az egyetem konferenciákra támogatást? Mert ő azokra is menne. Kedvesen elmondta, hogy olyan akar lenni, mint én, és csupa A-t akar szerezni. Ugye, sok-sok órát tanulok naponta? És hogyan válogattam össze a tárgyaimat? Gondoltam arra, hogyan mutat majd a transcriptem, amikor PhD-ra jelentkezek? Mert itt ez a tárgy, ami őt ugyan annyira nem érdekli, de szerinte a későbbi PhD jelentkezésében jól mutatna, hogy elvégezte a kurzust.

MEGÁLLNI!

Nem, nem járok konferenciákra, nem publikálok, és azokat a tárgyakat veszem fel, amik érdekelnek. Jóég!

Úgy érzem, az egyetem nagyon az akadémia világába akar terelgetni, de ez engem nem kifejezetten vonz. Illetve vonz, de csak egy bizonyos fokig. Nyilván érdekel, amit tanulok, és szükség van új elméletekre, empirikus kutatásokra és módszertani ismeretekre. De nem szeretnék - ahogyan egy volt ELTE-s tanárom fogalmazott - "szobatudós" lenni, aki a négy fal között termeli a lexikonokat, és ki sem pillant a való világba. Oké, önmagában a publikálás nem rossz dolog. Akkor rossz, ha ötleted sincs, mit írj, de valamit kiszenvedsz magadból, mert publikálnod kell. Ugyanez igaz a konferenciákra is. És tudom, hogy az én helyzetemben ezt egyenesen gáz kijelenteni, de nem, nem érdekel az, hogy két-három napon át tudós koponyák előadásait hallgassam, majd klubszendvicseket majszolva networköljek velük. Egyszerűen nem tudom elképzelni magam ilyesmin, és egyetlen vigaszom, hogy Hannah biztosított róla, hogy ezzel ő is így van.

Ma az egyetemi konyhában ismét szembesültem azzal a kérdéssel, amit már nekem szegeztek párszor idén, nevezetesen, hogy mit csináltam a nyáron? Voltam-e nyári egyetemen? Voltam-e gyakornok? És komolyan mondom, már rosszul érzem magam attól, hogy azt mondom, nem, nyaraltam. Igen, van pár szaktársam aki volt ezen is, azon is. Nem utasítottam el helyből az ötletet, annó én is rákattintottam az emailekre, amiket kaptunk, de nekem egy nyári egyetem se volt szimpatikus. És őszintén szólva a tavaly év után annyira ki voltam purcanva, hogy egész nyár alatt nem hevertem ki. Elnézést!

Ami pedig a munkavállalást illeti... az valahogy nem nagyon megy nekem. Nem vagyok az a típus, aki bármit képes elvállalni, valójában elég limitált, hogy mit és mennyiért szeretnék csinálni. Keresgélek, de fontos, hogy a munka alapból passzoljon hozzám, érdekes legyen, és ne valami teljesen haszontalan dolog; és persze fizessenek is meg. Egyelőre nem találtam olyasmit, ami minden kritériumnak megfelelne. Ha nem lennék finnyás, elvállalhatnék olyan munkát, ami az őrületbe kerget, és olyat, ami nem rossz ugyan, de semmi pénzt ne fizet. De valahogy nem akarok kompromisszumokat kötni, így hát élek tovább az ösztöndíjamból. Valahogy piszkál engem az, hogy hát én egyetemet végzett ember vagyok, értelmes vagyok, nyelveket beszélek, annyi mindent tudnék jól csinálni, nekem igazán járna valami jó munkahely. De félek attól, hogy 1) csak én vagyok nagyképű és nem vagyok ám olyan jó mint szeretném, 2) még ha olyan jó is lennék, a magyar valóságban nem tudok ezzel érvényesülni.

Persze nincs ok még nagy aggodalomra, mert ahogy mondtam, egyelőre a sulira koncentrálok, nem kezdtem el aktívan sem munkát, sem gyakornoki pozíciót keresni. Általában azokra a lehetőségekre csapok le, amit a Facebook kidob és szimpatikusnak találom. Természetesen szeretem a szakomat és a társadalomtudomány érdekel, de nem akarok az a fajta tudóspalánta lenni, aki konferenciáról konferenciára jár, és levegőt is csak akkor vesz, ha az jól mutat a CV-jében. 

1 megjegyzés:

  1. levegőt is csak akkor vesz, ha jól mutat a CV-jében? :D

    VálaszTörlés