2015. november 28., szombat

Életem első Haver foglalkozása!

Korábban már írtam arról, hogy márciusban a Haver Alapítvány önkéntese lettem. Az önkéntesek fő feladata, hogy középiskolásoknak tartsanak foglalkozást a zsidóságról, kicsit érzékenyítve őket a téma iránt. A képzésem óta viszont nem került sor arra, hogy én is foglalkozást tartsak. Több foglalkozást is elmentem megnézni, és néha-néha ugyan meg is szólaltam, de ez, ugye, nem számít. Nyáron hosszabb szünet következett, olyankor nincs iskola, így nincsenek foglalkozások sem. Ősszel aztán voltam egy hétvégi ötletelős Haver workshopon, sörözésen, zsidónegyed-sétán, de már igazán vártam, hogy végre foglalkozást is tartsak, mert úgy éreztem, hogy anélkül csak afféle "kamu-önkéntes" vagyok. Persze a foglalkozástól érthető módon tartottam (és fogok is még tartani sokáig). Egyrészt úgy érzem, jó a kiállásom, fel tudom kelteni az emberek figyelmét, tudok érvelni, beszélni nagyobb közönség előtt. Másrészt viszont félek a kritikától, a negatív véleményektől, határozottan rosszul érint, ha ellenséges viselkedéssel találkozom. Persze nem minden esetben, de egy órán előfordulhat, hogy valaki nagyon előítéletes véleményeket hangoztat. És persze egy osztály kiszámíthatatlan, lehet, hogy mindenki üvölt, és megesik, hogy senki se hajlandó megszólalni, és teljes apátiában gubbaszt kilencven percig. 

Reméltem, hogy életem első Haver foglalkozásán ez nem fog megtörténni, és szerencsére mázlim volt. A foglalkozást egy pápai gimi tizedikeseinek tartottuk, úgyhogy hajnalban indultunk el autóval, és csak délután értünk vissza. Hárman mentünk, de egyikőnk inkább csak sofőrként működött közre, a foglalkozást ketten tartottuk egy másik lánnyal. Örültem, mert a társam tapasztalt, jó kiállású csajszi volt, aki sokat tudott beszélni és ment neki a fegyelmezés is. Erre főleg a foglalkozás elején volt szükség, mert a harminc diák elég hangos volt, nem volt könnyű túlkiabálni őket. Óriási pozitívum viszont, hogy fokozatosan elcsendesedtek, és elkezdtek érdeklődni, figyelni ránk. Bőven kivettem a részem az óratartásból, sokat beszéltem és szerintem jól is ment. Nem volt semmilyen kifejezetten rossz tapasztalat. Az óra végén ketten is odajöttek hozzám, hogy elmondják, jól érezték magukat és megköszönjék. Néhány begyűjtött cetli alapján pedig esetleg változást is sikerült elindítani a fejekben. Nagyon örülök, hogy ennyire jól sikerült életem első Haver foglalkozása! Biztosan lehet neccesebbekre is számítani, de legalább azt tudom, hogy képes vagyok rá! Decemberben még két másik óra is várható, úgyhogy végre tényleg elkezdem az "igazi" önkénteskedést. :) Akit pedig érdekel, megtalál minket a Pápa televízióban, ugyanis felvételek is készültek. :D

2 megjegyzés:

  1. Ezt a felvételt megnézném. Jaj, nagyon izgi ez az egész haver program.

    VálaszTörlés
  2. https://www.youtube.com/watch?v=y98hifgnzrU&app=desktop

    12:10-től :)))

    VálaszTörlés