2015. december 29., kedd

Aranyélet

Bálint a két ünnep között minden nap reggeltől késő délutánig dolgozik Nagykovácsiban, mivel ilyenkor intenzív sítanfolyamokat tartanak. Ráadásul a főnöke és a családja (akik a sípálya mellett laknak) elutaztak erre a hétre, úgyhogy felajánlották Bálintnak (és nekem is) hogy ha gondoljuk, aludjunk kint. Úgy döntöttünk, hogy mivel "mókás és romcsi" (Bálint szavai) ezért egy éjszakára tényleg élünk a lehetőséggel. Tegnap este kiautóztunk (óriási, horrorfilmbe illő ködben) és kicsit kényelmetlenül, de azért jót aludtunk az ikreknél. De ez nem is annyira fontos, tulajdonképpen azért írom ezt a bejegyzést, hogy tudjátok, hol vagyok most! Bálint már a pályán oktat, odakint szól a Petőfi Rádió, én pedig a nappaliban vagyok. Egy óriási fotelt a terasz felé fordítottam, így az üvegen át, ha kinézek, látom az egész domboldalt, a községet és az erdőt. Mellettem egy plafonig érő karácsonyfa, rajta gömbök, fenyőtobozok és habcukor-karikák. Bebugyoláltam magam egy kockás pokrócba, és időnként a csipkebogyós-barackos teámból nagyot kortyolva nyomkodom a laptopot.

Aranyélet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése