2015. december 7., hétfő

Hanukarácsony

A tegnapi nap az ünnepek keveredéséről szólt. Reggel amint kinyitottam a szemem, pattantam is ki az ágyból, hogy megnézzem, mit hozott a Mikulás a csizmámba. Kerültek bele csokik, nasik, azon kívül kaptam egy világító csillagot az ablakomra és új aksit a laptopomba. :D A délelőtt azzal telt, hogy karácsonyi dekorációba burkoltuk a lakást, apu felszerelte az erkélyre és az ablakokra a fényfüzéreket, és az évek során összegyűjtött karácsonyi mütyüröket is elhelyeztük a lakás különböző pontjain. Miután ezzel megvoltunk, gyorsan megebédeltünk, és elindultunk a délutáni Hanuka-ünnepségre, ugyanis tegnap a Mikulás-nap, advent második vasárnapja és Hanuka első napja egybeesett. A Hanukát egyébként nem nagyon szoktuk ünnepelni, általában családi körben meggyújtjuk a gyertyákat és esetleg éneklünk, de néha ez is elmarad, ha épp más dolgunk van esténként. Most egy kicsit színesebb volt a program, ugyanis Andris révén hivatalosak voltunk egy "hivatalos" ünnepségre a zsinagóga melletti Goldmark terembe, utána pedig Barukhékhoz mentünk. A hivatalos ünnepség nem volt nagy szám, erősen fiatalítottuk az átlagéletkort, a többség ugyanis idős néni-bácsi volt, de azért a gyertyagyújtás, a beszéd meg azt azt követő kis műsor egész jó volt. Utána Sahar családjához mentünk, ahol már nagyobb mulatság fogadott minket, Bea rengeteg fánkot sütött, ugyanis, mint idén megtudtam, Hanukakor azt kell enni. Szóval volt nutellás fánk, fehér csokis fánk, szezámmag-krémes fánk, churros, csokik, gumicukrok... és jött egy csomó vendég, gyerekek is, szóval egy igazi zajos, nasizós este volt, meggyújtottuk a gyertyát, aztán ettünk, és ettünk... A gyerekes családok hamar leléptek, a többieknek viszont Hili, Sahar húga tartott kis koncertet, ugyanis énekelni tanul, és nagyon szép hangja van. Nagyon kedves ünneplés volt, későn értünk haza. :)


Éppen tegnap olvastam egy könyvet, ami a II. világháború utáni magyarországi zsidókkal, zsidó identitásokkal foglalkozik. Az egész nagyon érdekes, kiderül, hogy a zsidóság generációról generációra rengeteget változott az elmúlt száz évben, de a háború után egyfajta válságba került: a Holokauszt miatt sokan megpróbálták elnyomni, eltitkolni a zsidóságukat, miközben a családot azért terhelte a titok, néha a hagyományokat is megtartották, csak kifelé próbáltak elrejteni mindent. Több interjúalany említette a kutatás során a karácsony problematikus voltát: például, hogy gyerekkorukban, mikor az iskolában dolgozatot kellett írni a karácsonyról, a család közösen kamuzott valamit, vagy ha megkérdezték, mit kapott, kitalált valami hihető mesét. Azt hiszem, ez tényleg nagyon nehéz lehetett, de örülök, hogy nálunk ez nem így van. Szerintem nagyon szép, hogy a mi családunkban ez a sok ünnep megfér egymás mellett. Semmilyen gondom nem származik abból, hogy délelőtt még karácsonyi fényeket aggatunk, délután pedig már Hanuka-fánkot majszolunk. Tök jó, hogy az ember kiválogathatja magának, milyen szokásokat szeretne tartani, mi minden bír számára jelentéssel. Nekem ez az igazi multikulturalizmus. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése