2015. december 27., vasárnap

Karácsonyi bejegyzés

Túl vagyunk az ünnepeken!

Azt hiszem, lassan már túl sokszor mondom, de sajnos tény: az utóbbi 1-2 évben megdöbbent, milyen gyorsan rohan az idő. Bár imádom a karácsonyt és vártam a telet, nem igazán volt ünnepi hangulatom, tekintve, hogy még decemberben is úgy éreztem, hogy épphogy túl vagyunk a nyáron és most kezdődött a tanév. Mivel nemhogy hó, de még hideg sem volt sem itthon, sem a síelés alatt, a karácsonyi hangulat idén eléggé elmaradt, hiába próbáltam mindenfélével felturbózni. Miután 21-én leadtam a beadandómat, 22-én Petrával az egész napot mézeskalács sütésre szántuk. Délelőtt meggyúrtuk, kinyújtottuk, kiszaggattuk és kisütöttük a tésztát, délutánra pedig a díszítés maradt, ami szintén órákig tartott, egyrészt, mert nagy mennyiség készült, másrészt, mert igyekeztünk nagyon igényesek lenni: szép mintákat rajzoltunk a cukormázzal, és dekorációként bevetettünk diót, mazsolát, mandulát, gumicukrot és különböző egyéb cukorkákat is. Határozottan állíthatom (és nem csak az én véleményem!) hogy az idei mézesek nagyszerűen sikerültek, így ha valakinek recept kellene, bátran forduljon hozzám. :)

23-án a B4-ben dolgoztam, ott egy piros Mikulás sapka viselésével, illetve egy kizárólag a terem számára készült B4-pólós mézeskaláccsal próbáltam fokozni az ünnepi hangulatot. De egész nap azt mondogattam, hogy "holnapután karácsony", mire valaki fel nem világosított, hogy nem, hanem holnap. És persze 24-én már nem is volt hová tolni a dolgot, aznap azért már örültem az ünnepnek. Korán keltem, takarítottam, ajándékokat csomagoltam, odakint szóltak az ünnepi zenék, anyu és Petra a konyhában sürögtek-forogtak, apu a fát faragta, szóval a szokásos családi életkép. Délután feldíszítettük a fát, nekem ki kellett vasalnom Petra haját (jól állt neki!) úgyhogy igyekeznem kellett, hogy kész legyek, mire megszólal az a bizonyos csengő és a fa alá kerülnek az ajándékok. Kaptam a családomtól egy óriási bögrét (ha SOK tea kellene), nyulas pizsamát (ami rém cuki, de sajnos be kell cseréljük, mert kicsi rám), felnőtt színezőt (máris rávetettem magam, juhééj!) és play station edzésprogramot (én ugyan nem értek ezekhez a kütyükhöz, de Petra már lelkesen használja). Kaptunk továbbá mi, Pálék egy új melegszendvicssütőt is (a régi tönkrement) ami annyiban trükkös, hogy a sütőlapot gofrisütőre is cserélhetjük. Nyamm!
Az ajándékozás után elfogyasztottuk a karácsonyi vacsit. Anyu sokat tanakodott, de végül nem újított, és a tavalyról már ismert borlevest és narancsos kacsát tálalta fel hercegnő burgonyával. Idén tartozott mindehhez egy különleges narancsmártás is. Hmm, isteni volt! Utána persze bejgli, stollen és gyümölcsök minden mennyiségben. Miután belaktunk, sorra telefonáltuk a családot és nem maradhatott el az Orsival való skypeolás sem. Kár, hogy nem lehetett velünk, ráadásul neki Izraelben nem sok jutott az ünnepi hangulatból, a töménytelen beadandóján dolgozik és egyetemre jár, míg mi pihenünk. :( Az estét egy családi Jégvarázs-nézéssel koronáztuk meg, utána pedig nyugovóra tértünk. Én a magam részéről úgy aludtam, mint a tej. Imádom a karácsonyi alvásokat!

25-én reggel kipróbáltuk az új gofrisütőt, nagyon fincsi reggelink lett. Én rögtön nekiestem a színezőnek, apu és Petra pedig az új play station játékokat próbálták ki. Átjött Bálint is, az ő segítségével sikerült megfejteni Petra új Időfutár társasjátékát. Játszottunk, és nyertem is, bár csak azért, mert Bálint elszámolta a dolgokat. :) Utána megebédeltünk, anyu gombalevest és harcsát készített, amit Bálint csak úgy falt, ami nagy szó, mert 1) nem igazán kedveli a gombát, 2) szinte egyáltalán nem eszik halat. Délután csak egy kis szusszanásra jutott idő, utána Bálint hazament, mi pedig Zsuzsa nagyihoz indultunk. Bálinttal megint csak csúszik az ajándékozás, az ő szállítmányával közbe jött valami (tipikus. ^^"). Zsuzsa nagyinál is jól telt az ünneplés, kaptam még egy színezőt, úgyhogy most igazán hosszú időre el vagyok látva, hátizsákot és ékszereket is. Estig beszélgettünk és faltuk a sütiket. 

26-án megint jó sokáig aludtam, aztán a színezéssel foglalatoskodtam. Nagyon nyugisak ezek a karácsonyi napok, úgy tűnik, kijött rajtam egy kis fáradtság, hogy 9-10 órákat alszom. Délután Magdolnagyihoz mentünk, ahol kivételesen ott volt Zsuzsi, Eszter és Luca is, ők ugyanis azért utaztak fel Pestre, hogy ma megnézzék a Diótörőt. Így hát itt is egy nagyobb, közös karácsonyozás volt, ahol mindenki baglyos dolgokkal halmozott el. Ettünk, ittunk, játszottunk, végül a család hazament, én pedig Bálinthoz, ugyanis este elmentünk a Mammutba, hogy megnézzük végre az új Star Wars filmet! A 7. rész, a The Force Awakens már akkor került a mozikba, mikor mi síeltünk, és rengeteg ismerősünk látta a filmet, de mi csak most kerítettünk rá sort. Azért csatlakozott néhány barát, olyanok is, akik még nem látták, de akadt pár, aki többedjére jött megnézni. :) Mi Bálinttal nagyon szeretjük a Star Wars filmeket, végig is néztük őket az utóbbi hetekben, hogy hangolódjunk az új részre, de azért nem voltunk nagyon besózva, csak kíváncsiak voltunk. Egyikőnk sem dobott igazán hátast a filmtől. Jó volt, szórakoztató volt, de nem olyasmi, amit az ember sokszor meg akarna nézni. Engem zavart, hogy milyen sokszor merít a régi filmek anyagából, hiányoltam az eredeti ötleteket. De nagyon tetszett BB8, és persze a további részek alatt még kibontakozhat az új stáb.

A film után Bálintnál aludtam, de ő reggel oktatni ment, én pedig hazajöttem, hiszen a család 11-re már a Symába volt hivatalos A Játékkészítő musicalre. Korán odaértünk, de így is hömpölygő tömeg volt mindenütt. A darabot csak néhány napig játsszák, viszont telt házzal. Alapvetően gyerekműsorról van szó, így hát mindenhol nyüzsögtek az aprónépek. A közel háromórás musical igazi sztárparádé: Nagy Feró, Radics Gigi, Szabó Győző, Király Viktor és Linda, Vastag Csaba és Tamás, Stohl András, valamit még sok más híresség szerepelt a darabban. Az első felvonást inkább untam, a második annál szórakoztatóbb volt. A történetet kedvesnek találtam, engem főleg az Óz és a Végtelen történet összegyúrására emlékeztetett. De jók voltak a dalok, klasszul sikerültek a jelmezek és a különleges fényvetítéssel készült díszlet is.
Délután pihenhettünk kicsit itthon, de utána Zsuzsi, Eszter és Luca jöttek hozzánk vendégségbe. Csak nemrég mentek el. Velük is jó volt együtt lenni, beszélgetni, és persze enni. Azt hiszem, holnaptól edzésbe kezdek!

Az az igazság, hogy bár elterveztem, milyen sok mindenre jut majd időm a szünet alatt, látom, hogy nincs is már olyan sok hátra a decemberből. Jó, ugyan nem hajt a tatár, de van még egy thesis proposalom, bőven van mit foglalkozni a szakdolgozatommal és az interjúkkal, ideje lenne utánanézni a továbbtanulásnak, és valami munkát keresni. De egyelőre csak pihengetek, színezek, olvasok, filmezek és eszem. Na jó, talán néha ilyen is belefér. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése