2016. január 7., csütörtök

Szilveszter

A szilveszter már egy hete volt, de próbálom összeszedni, mi is történt: nem sok. Talán emlékeztek, hogy 2014-ben úgy döntöttem, otthon, egyedül, Bálinttól és a családtól távol töltöm az ünnepet, és remekül éreztem magam a kis könyvem társaságában. Idén is felkészültem arra, hogy ez lesz a program, de máshogy alakult: legnagyobb örömömre Szabó Peti szervezett házibulit, Bálint és a társasága pedig eredetileg a Corvin tetőre szeretett volna menni bulizni, ami ellen szintén nem volt kifogásom (sokkal szívesebben megyek szilveszterkor bulizni, mint egy olyasvalaki házibulijába, akit egyébként csak távolról ismerek). Így hát az eredeti terv az volt, hogy Petinél kezdünk, utána pedig a Corvin tetőre megyünk Bálinttal. Egészen partihangulatba keveredtem, örültem, hogy kicsit mozgalmas lesz a program. Igyekeztem csini lenni, végül egy olyan felsőt viseltem, amit anyu adott kölcsön: ő még fiatalkorában vette az NSZK-ban (!!!) egy tanulmányi kirándulás során. Fekete volt sok-sok arany pöttyel, királyul nézett ki. Végül persze a szilveszter nem volt túl nagy szám. Petinél jó volt kicsit találkozni a volt osztálytársakkal, készült forralt bor és sok más finomság, koccintottunk, és valahogy nagyon gyorsan elrepült az idő. Bálint eredetileg a saját társaságával ünnepelte volna az éjfélt, de Petinél ragadtunk, úgyhogy velük pezsgőztünk. Bálint részéről egyébként nagyon klassz, hogy eljött velem a Petihez és ott is maradtunk sokáig. Cseppet sem zavartatta magát az új társaság miatt és azt hiszem, jól érezte magát. Éjfél után viszont nekiindultunk a városnak, és már a buszon voltunk, mikor Solti telefonált, hogy a Corvinba ne menjünk, mert nem volt jó a buli, és a Tompában - Kata lakásán - gyűlik a nép. Úgyhogy oda mentünk, és még ott is koccintottunk ezzel-azzal, és nagyon hamar ment az idő, de körülbelül fél három környékén úgy döntöttem, elalszom a kanapén, és úgy is feküdtem ott, mint akit fejbe vertek egészen fél hatig, amikor is Bálint próbált rávenni, hogy helyezkedjünk el együtt és folytassuk az alvást - de akkor én valamilyen csodával határos módon rávettem, hogy menjünk inkább haza, hozzájuk. Úgyhogy sikeresen hazajutottunk a Keleti Károly utcába, ahol aztán délutánig aludtunk. Én reméltem, hogy egész estig Bálinttal leszünk, de nos, khmm, a kedvesemet leverte a másnaposság, úgyhogy inkább hazajöttem, és itt színezgettem egész estig. Persze a családdal is ittunk kölyökpezsgőt, és faltam egy jó adag lencsét, hogy gazdag legyek idén. 
Ez a szilveszter teljesen oké volt, magamhoz képest egyébként egész sok alkoholt ittam, úgyhogy kicsit tompa voltam, nem nagyon érintett meg semmi, ami körülöttem történt. Ennél az sem lenne rosszabb, ha tényleg egyedül olvasnék itthon az ágyikómban. Sőt, tök szimpi, ahogyan Orsi töltötte a szilvesztert: a Barukh családdal éttermeztek Tel Avivban. Lehet ott a helyem jövőre! De azért itthon is jól éreztem magam, azt azért kihagytam volna a programból, hogy Gábor és a barátnője mindig ott bukkan fel, ahol én vagyok. De mint mondtam, kellő alkohol után az ember nem zavartatja magát.

Egyébként, kedves blogolvasók, ez a blogom 700. bejegyzése. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése