2016. június 7., kedd

Kiüresedés és kérdőjelek

Ahogyan az lenni szokott, ha az ember valamilyen nagyobb lélegzetű feladaton túl van, most én is egyfajta kiüresedést érzek. Nem igazán tudom, mit kezdjek magammal, hogyan kössem le az időmet, hogyan tovább. Szinte hihetetlen, hogy mindjárt véget érnek a tanulmányaim a CEU-n. Hiszen két év szállt el ismét! Emlékszem, mikor még hezitáltam, egyáltalán jelentkezzek-e, de Kriszta rávett és segített; és emlékszem, milyen jó volt, hogy felvettek, és hogy izgultam az első napokban és hetekben, mikor megkezdődött a tanítás. Folyton arról álmodtam, hogy magas helyeken vagyok és szédülök a mélységtől, mert annyira izgultam az új kihívások miatt. Aztán beleszoktam az új rendbe, megtanultam, hogyan gondolkodjak, hogyan értelmezzem az olvasmányaimat, hogyan írjak - és jól is teljesítettem. Nagyon intenzív és stresszes volt az első év, és ugyan a másodikat lazábbra terveztem, valahogy ez is hirtelen elszállt. Most néztem meg a laptopomon lévő CEU mappát, több, mint 2300 elem van benne, olvasmányok, jegyzetek, beadandók... Mennyi minden történt, és hát máris vége, lediplomázom, és ezek után nem CEU hallgató, hanem CEU alumna leszek. Bevallom, egy kicsit szomorkás vagyok emiatt.

A másik problémám persze a "hogyan tovább" kérdés. Egyetlen helyre jelentkeztem, Haifára, ahova pár hete tudom, hogy fel is vettek. Ez önmagában azonban még nem sok örömre ad okot, mivel tudnom kell azt is, vajon mennyi ösztöndíjat biztosítanak nekem. Elég necces ez az egész, ha utánaszámolok a költségeknek és annak, mire is számíthatok, úgy érzem, nem áll jól a szénám. De nem vagyok igazán kétségbeesve, ugyanis abban sem vagyok biztos, hogy menni szeretnék. Érdekel ez a szak, érdekel Izrael, jó lenne külföldön tanulni, és már nagyon-nagyon rég óta kinéztem magamnak ezt a képzést, de most mégsem érzem azt, amit például a CEU esetében éreztem, hogy nagyonnagyonnagyon oda akarnék menni. Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg ez a jó döntés. Ráadásul itthon körvonalazódnak projektjellegű lehetőségek a láthatáron, de azzal kapcsolatban is bizonytalan vagyok. Mindig tartottam egy kicsit attól, hogy dolgozni kezdjek. Egy kicsit úgy állok hozzá, azt hiszem, mintha most zárulna le életem jó szakasza, és kezdődne a sírig tartó "rossz" időszak, noha tudom, hogy nem erről van szó, és lenne olyan munka, amit szívesen csinálnék, de mégis... Szóval lesz min rágódnom a nyár során, mire eldöntöm, hol is szeretnék ősszel kikötni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése