2016. június 29., szerda

Lediplomáztam!


Szombaton megvolt a CEU-s diplomaosztó ceremóniám (ahol tulajdonképpen még nem kaptunk diplomát, azt ugyanis New Yorkban nyomtatják és onnan küldik csak nekünk postán valamikor ősz felé). A legutóbbi diplomaosztóm során nagyon izgultam, és nem is volt olyan hű de nagy élmény. A CEUs ceremónia más volt (bár itt is ugyanúgy tartottam tőle, hogy mindenki szeme láttára hasra vágódom a magassarkúmban). A CEU diplomaosztóját hagyományosan a MÜPÁban (!) tartják, és egyszerre végez minden évfolyam - idén 692-en voltunk. Ezért mindenki elvileg csak egy vendéget hozhatott, én megkaptam valaki másnak a jegyét, így apu és anyu is eljöhetett megnézni.
Kis csoportkép a diplomaosztó előtt - ez még nem a
teljes évfolyam
Mindannyian kaptunk jelmezt, vagyis fekete talárt és fejrevalót. Maga a ceremónia meglehetősen hosszadalmas volt, de nagyon szép. Már maga a MÜPA is egy impozáns helyszín, és lenyűgöző volt, ahogy megtöltötte a sok-sok végzős (91 országból!) és a rokonaik. Hasonló dísztalárban volt a tanári és a rektori kar. Voltak inspiráló beszédek arról, hogy a CEU olyan értékeket képvisel - jogállamiság, tolerancia, demokrácia - amik a mai világban egyre inkább megkérdőjeleződnek. De mi, kiválóan képzett és éles eszű diákok, majd szorgosan munkálkodunk ezekért az értékekért, és elhozzuk a jobb világot. Maga Soros György, a CEU alapítója is jelen volt és beszédet mondott. A "diplomaosztó" rész úgy nézett ki, hogy minden egyes szak hallgatóit megkértek, hogy álljanak fel, majd vonuljanak a pódiumhoz, ahol a nevükön szólították őket. Akkor kezet fogtak a rektorhelyettessel és a rektorral, majd lementek a színpad túloldalán. Mivel rengeteg szak és rengeteg hallgató volt, ez a folyamat eléggé motorikussá vált, a hallgatók nevét folyamatosan mondták és elég gyors volt a fel a színpadra-kézfogás-át a színpadon-kézfogás-le a színpadról jelenet is.
Látványos volt, együtt voltunk, így nem izgultam annyira. Egy perc volt az egész. Később azonban külön bemondták azoknak a nevét, akik Outstanding Academic Achievement Awardot kaptak, és ekkor fel kellett álljunk a helyünkön, végül megtapsoltak minket. Ez egy izgalmas perc volt, mikor felállhattam a helyemen a MÜPÁban, büszkén az évfolyamelső címemre. A ceremónia végén a rektor úgy búcsúzott tőlünk: "Go out and save the world!"

Borcsával, akivel a leginkább
összebarátkoztam az évfolyamon
A fentebb idézett blogbejegyzésemben az ELTÉ-vel kapcsolatban azt írtam, hogy örülök a lediplomázásomnak, bár nem tartom túl nagy sikernek; diplomát szerezni az ELTE Szociológia szakán nem volt egy kiemelkedő teljesítmény. A CEU-val már más a helyzet. Az egész képzés komoly szakmai kihívásokat támasztott elém, és nagyon sokat fejlődtem. Nagyon örülök, hogy itt tanulhattam, és nagyon élveztem mindent: a tárgyakat, a szemináriumi órákat, a saját kutatásaimat, az írást, a nemzetközi környezetet. Jó érzés volt egy olyan egyetemen tanulni, aminek legerőteljesebb alapelvei az egymás elfogadása, a nyitottság, a demokrácia, és ezek nem csupán üres szólamok, hanem rendre megjelennek az egyetemi élet minden területén. Úgy érzem, a CEUs diploma már jelent valamit, és menőnek számít, ha meglobogtatom későbbi munkáltatóim orra előtt. Ezt a diplomát megszerezni már tényleg teljesítmény volt. Szerettem a CEUt, és szomorú is vagyok, hogy vége lett, de tudom, hogy kapcsolatom az egyetemmel még nem ért véget: a jövőben is szoros együttműködésben fogok dolgozni két oktatóval, visszajárok majd a könyvtárba, itthon pedig az egyetemi logóval ellátott pulcsim és vizes kulacsom emlékeztet majd arra, mi is az alma materem. A végtelenbe és tovább!


UPD.:
Fotók bővebben ITT találhatóak a ceremóniáról, az én kézfogós fotóm a 4. oldalon van (nem egy nagy szám).
A diplomaosztóról készült videó megtalálható ITT, kézfogások 1:09:20-tól, Outstanding Academic Achievement Award hirdetés 1:53-tól. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése