2016. szeptember 2., péntek

Varázslatos Tábor 2016

Nagyon régóta adósotok vagyok a táboros beszámolóval. Sokat várni azért sem éppen szerencsés, mert a legjobban akkor tudok írni valamiről, mikor az emlékek még frissek. Egy biztos: amikor most ismét átnézegettem a táboros fényképeket, hogy a blogba válogassam őket, elfogott a nosztalgia jóleső érzése, az igazi jajjjdeszeretlektiteket és a visszaakarokmenni érzés. Tehát a tábor idén is fantasztikusan jó volt. :)

Csoportkép seprűlovassal
A helyszínünk Nagyveleg volt, a Grünfeld-kastély, ahol egyszer már tartottunk őszi tábort. A kastély nagyon pöpecül fel volt újítva, minden tekintetben ideális táborhely volt, talán az okozott nehézséget, hogy elég nagy az épület, így nem volt könnyű megtalálni benne valakit - a konyhát pedig az alagsorban helyezték el, szóval igényelt némi bátorságot, ha sötétedés után szeretett volna valaki lelopakodni a hűtőkhöz. 
Nagyon tetszettek az idei tábor résztvevői, tulajdonképpen egyedül Barnus volt az, aki sajnos teljesen ki kellett hagyja az eseményt. De itt volt Shizu, Seren, Jim, Will, Angel, Dol, Claire, a Sárközi-lányok, Marcika, Kins & Kens, Angie, a rellonos brigád, és néhány olyan ember is, akit nem ismertem ugyan korábban, de mind csak színesítették a tábort. 
Jimmel összeszokott párosnak bizonyultunk, legyen szó versenyről,
Fedőnevekről vagy keringőről
Az előző évekhez hasonlóan színes volt a programkínálat, annyira, hogy most már nem is könnyű összeszedni, de a kiemelkedő dolgok: lufimentés, Dol gyilkossági esete (még akkor is, ha sötét volt és féltem), fafestés és csillagkép-alkotás üvegre, pancsolás a strandon, Fedőnevek társasjáték, és rengetegféle kvíz. Külön öröm volt, hogy Leila kalandjában én is egy állomás lehettem, amihez igazi törzsi harcosnak pingáltak ki. Az idei táborban is tartottam órát, ez arról szólt, hogyan is tudnánk "hősként" kiállni hétköznapi helyzetekben, különösen, ha valakit diszkriminálnak. Az előző évekhez képest attól tartok nem okoztam osztatlan sikert, úgyhogy most törhetem a fejem, mit kellene jövőre csinálnom. 
Báli lakoma
Az idei tábor újdonsága volt a hetet lezáró bál. Erre Claire vezetésével keringővel készültünk. Az én párom Jim volt, aki ugyan aggódott, hogy kétballábas lesz, de rendíthetetlenül részt vett a próbákon és az eredmény nagyon szép lett. Nagyon élveztem a táncolást. :) A bál maga szuperül meg volt csinálva, feldíszítettük a termet, csináltunk egy csomó finom nasit, és mikor már igazán késő lett és igazán csúszásban voltunk, eljártuk a nyitótáncot. Mindezt persze csodás "báli" ruhában". Az este a színjátszóval folytatódott, ahol én csak a közönség voltam, de annyira jól sikerült, hogy nem győztem ámulni. És miután ennek is vége lett és már igazán késő volt, kezdődött az eredményhirdetés és táborzárás. Sajnos Rabbot hiányában idén nem volt tábortűz, de az utolsó nap azért énekeltünk, és persze kezdtek előkerülni a százas zsepik. Mindenki megkapta a táboros nevét - én Szuperhős-tréner lettem - utána pedig kihirdették a pontverseny eredményét, amit, nos, idén is megnyertem (de tényleg nem görcsöltem rajta annyit, mint tavaly)! A jutalmam a Hazudósok című könyv volt, amit Orsi már elolvasott, és annyit mondott rá, hogy "durva". A táborzárás eltartott vagy hajnali háromig, akkor viszont mentem aludni. Sajnos nem sokáig élvezhettem az álmok nyugodt világát, ugyanis iszonyatos vijjogással megszólalt a kastély tűzjelzője. Mindannyian a kertbe futottunk, de hamar kiderült, hogy nincs tűz, csak magától jelez a sziréna. Kijött a gondnok, és míg mi odakint összebújva vacogtunk, elhárította a problémát.
Bátor, mint a nyúl
Visszamásztam az emeletes ágy tetejére, bevackolódtam, álomba merültem... és újra megszólalt a tűzjelző. Megismételtük a fentieket, de mire ágyba kerültem, már kelhettem is fel. Öt órakor ugyanis indult a buszom Mórra, majd onnan Budapestre. Előbb kellett hazamennem, mint a csoportnak, tíz órakor ugyanis már állásinterjúm volt a Tom Lantosnál. Képzelhetitek, mennyire voltam friss és üde az éjszaka után. A hazaúton persze aludtam, és utána is sikerült meglepően jó állapotba hozni magam, az interjú is jól ment, de végül, mint tudjuk, nem engem választottak. 

Scarlett átka elől senki sem menekül
Az idei tábor nem sikerült teljesen felhőtlenre, a szervezők néha kicsit kikészültek - a részleteket nem tudom. Nedrával a tábor végére összehoztunk nekik egy filmet, hogy jó emlékekkel távozzanak, és szerintem ez sikerült is, mert a teljes szervező brigád úgy meghatódott, hogy percekig zokogott (de igazából mi is, mindannyian...) Sajnos úgy ért véget a tábor, hogy nem tudjuk, mi lesz. Tizenhárom éve Will a táborszervezők feje és motorja, de azt hiszem, kezd belefáradni a dologba és lehet, hogy hamarosan továbblép az életével, Finnországba költözik. A másik szervező, Angel már hosszabb ideje Angliában él. Persze Dol, Shizu, Claire és Aileen továbbra is helyt állnak, de valahogy el sem tudom képzelni a tábort Will nélkül. És tegyük hozzá, én is belegondoltam, hogy ha Dolgozó Ember leszek, és kevés szabadsággal gazdálkodom, vajon mi fog belekerülni: családi nyaralás, Bálint, síelés? Jut-e hely a tábornak is? Szóval nem tudjuk, lesz-e tábor jövőre, és ha igen, milyen lesz. Én nagyon remélem, hogy nem szakad meg ez a szép hagyomány, mert tényleg olyan jól érezzük magunkat, és olyan csodálatosan összetartó ez a közösség!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése