2016. szeptember 2., péntek

Munkába álltam!

Megszoktam már, hogy ismerőseim szoros figyelemmel kísérik pályafutásomat: eddig az volt a téma, milyen egyetemre járok, ott milyenek a jegyeim, miből írom a szakdolgozatomat, és persze: mi lesz velem utána, mi leszek, ha nagy leszek? A falra mászom ezektől a kérdésektől, de ideje, hogy tényleg beszámoljak arról, hányadán is állok a munka területén. 

Be kell valljam, mindig kissé félve tekintettem arra az időszakra, amikor majd dolgozni fogok. Ez egy nagyon sivár, szomorú tényleg tűnt, hogy hát csak eljön ez is, mikor az ember minden nap, de tényleg minden nap bejár a munkahelyére, és elvégzi a feladatait, és néha elmegy ugyan nyaralni, de igazi szabadideje soha_többé_nincsen, és folyton aggódni kell olyan földhözragadt materialista dolgok miatt, mint a pénz. Épp ezért én úgy gondoltam, hogy az én munkakezdésem nagyon nehéz, nagyon para és nagyon nyögvenyelős lesz, de végül örülök, hogy nem így történt, sőt, épp ellenkezőleg: úgy tűnik, szinte észrevétlenül csúszom át a tanulmányok világából a munka világába, mert nem is igazán terveztem, hogy idéntől dolgozni fogok, csak valahogy így alakult. 

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert egyelőre úgy néz ki, hogy
1) Gyorsan találtam munkát, és még keresnem sem igazán kellett, mert felajánlották nekem a lehetőségeket
2) Ismerős emberekkel, ismerős környezetben fogok dolgozni
3) Olyan munkám van, amit hasznosnak találok, ami érdekel, és aminek köze van a tanulmányaimhoz is
4) Egész rugalmas a beosztásom, dolgozhatok akár itthonról, és vállalhatok más kötelezettségeket is
5) Ki vagyok békülve a fizetésemmel.

De miről is van szó? Találtam magamnak egy kvázi "főállást", de emellett kisebb feladataim, projektjellegű munkáim is adódtak, amik persze rövid távra szólnak, nehezebben kiszámíthatóak, én mégis nagyon élvezem most, hogy több dolog van, és változatos dolgokkal foglalkozom.


A "főállásom" a Centropa Alapítványnál kezdődött szeptember elsejével, itt koordinátorként fogok dolgozni. Ez egy nemzetközi, elsősorban Európára fókuszáló alapítvány, ami elég sokféle dolgot csinál. Elsősorban a zsidó múlt feldolgozásával foglalkozik (sok-sok interjú készült számos országban a huszadik századi zsidó életről, élettörténetekről), ezekből pedig filmek és oktatási anyagok készültek. Az alapítvány egy oktatási hálózatot működtet zsidó és nem zsidó sulikkal egyaránt, és folyamatosan szervez szemináriumokat, workshopokat, ahol különböző országok pedagógusai találkoznak, megosztják egymással a tapasztalataikat és ötletelnek arról, hogy hogyan tudnák felhasználni az óráik során a Centropa anyagait. Koordinátorként a feladatom, nos, mindenféle szervezés lesz, de még nem látom tisztán, mit is fogok csinálni pontosan. Nemzetközi szervezet lévén főleg angolul dolgozom, folyamatosan kapcsolatot tartok a bécsi és berlini főnökökkel, és több projektben is besegítek. Egyelőre heti 30 órában csinálom mindezt, tehát nem teljes állsáról van szó. A magyar főnit, Marcellt  Havertól ismerem, ugyanis ő is sokat önkénteskedett ott és jelenleg kuratóriumi tag. Megnyugtató, hogy ismerjük egymást, ráadásul nagyon laza és jó fej. Az iroda, ahol dolgozunk, az a Mozaik Hub, ahova a Haver is tartozik, és egy íróasztallal mellettem Péter és Julcsi ülnek. Mivel főleg számítógépről dolgozom, tudok bárhol dolgozni, ahol van net, szóval akár itthonról is. Az időmet pedig rugalmasan osztom be, így nem gáz, ha néha van egy-két elintézendőm nap közben is. 

2. Kutatási asszisztens a CEU-n

Az egyik nagyon kedves tanárom, Luca kért meg minket Borcsával arra már hónapokkal ezelőtt, hogy legyünk az asszisztensei az új kutatásában. Mikor biztossá vált, hogy nem megyek Izraelbe, ezt el is vállaltam, mert izgalmas, és mert nagyon szeretem Lucát. A kutatás kérdőíves, és kilencedikes osztályok körében zajlik. Két felmérés történik, egy most szeptemberben, egy pedig májusban, az eredmények alapján pedig azt tudja majd elemezni Luca, hogyan formálódtak az osztályközösségek, véleményközösségek a tanév során. A mi feladatunk Borcsával a sulikkal való kapcsolattartás: mindannyian 10 iskoláért vagyunk felelősek, akiket egy-két hete hívogatunk, keressük az ofőket, és velük egyeztetünk a kutatás időpontjáról. Ez egy több lépcsőből álló dolog, ami azért nem igazán egyszerű, mert a tanárokat, igazgatókat sokszor nehéz elérni, ráadásul káoszos az évkezdés, nincs a gyerekeknek órarendje stb. Egyelőre azonban nagyon pozitívak a tapasztalataim, mindenki nagyon kedves és segítőkész velem. Ez a munka most nagyon szépen kiegészíti a Centropát, de csak október közepéig tart, utána pedig majd májusban indul újra (és persze az is előfordulhat, hogy akkor valamiért én már nem is tudom csinálni). A kettő közötti időszakra Luca felajánlotta, hogy játszadozhatok az adatbázissal, ami nagyon izginek és persze jó tanulási lehetőségnek is tűnik.

3. Egyéb munkák

A fenti kettő most a fő tevékenységem, de vannak egyéb dolgok is, amivel foglalkozom mostanában. Egyérszt továbbra is tart a Medián kérdőívezése, amit most egy kicsit abbahagytam, de ha beáll a rend, lehet újra felveszem a fonalat. A Medián kutatása kapcsán kért meg Kovács András, hogy segítsek neki egy kisebb projektben, úgyhogy most ezzel is foglalkozom. Nagyon szuper, hogy KA keres ezekkel a dolgokkal, úgy tűnik, ez is egy nagyon szerencsés kapcsolat. Ha végre, végre, végre lezárul a Mediánnál az adatgyűjtés fázis (jövőre...?) akkor számíthatok arra, hogy munkát kapok az adatok elemzésével, tanulmányírással kapcsolatban. 
A fentiek mellett aktív önkéntese vagyok a Havernek, és van pár olyan feladat, amiért kapok némi pénzt. Ezeket is nagyon szívesen csinálom, és megint hangsúlyozom, hogy mennyire örülök a rugalmas időbeosztásnak, amelynek köszönhetően ezekre is jut időm.



Szóval összefoglalva: egy izgalmas időszak vette kezdetét nálam. Elsősorban a Centropa miatt izgulok, ez tényleg új feladat, új kihívás, ahol remélem, jól helyt sikerül állnom. Kérdés, hogy mennyire maradnak állandóak ezek a projektjellegű munkák, illetve az is előfordulhat, hogy a 30 óra a Centropánál végül 40-né növi ki magát. Szeretném, ha ezek a dolgok mind jól mennének, beállna egy stabil, állandó rend, és akkor elkezdhetek számolgatni is, hogy mire is elég a fizetésem, és milyen lépéseket kell tegyek a további, önálló élet felé. Egyelőre bizakodó vagyok és nagyon hálás, hogy eddig minden ilyen szerencsésen alakult. Vigyázz felnőtt élet, itt jövök!

1 megjegyzés:

  1. A saját blogomban elhelyeztem az ide mutató linket, úgyhogy lécci csipkedd magad egy részletesebb beszámolóval.

    VálaszTörlés