2016. október 14., péntek

Szakítottunk Bálinttal

Borzasztó dolog történt!

Tegnap Bálint szakított velem.

Annyira nem számítottam az egészre, hogy még mindig teljes a sokk és a megdöbbenés. Én semmit sem vettem észre abból, hogy nem lenne jó a kapcsolatunk. Jól működőnek, tökéletesnek éreztem, amiben hihetetlenül boldog és szerelmes voltam.

Aztán egyszer csak minden előjel nélkül megjelenik nálam Bálint, kéri, hogy sétáljunk, könnyes a szeme, látszik, hogy kivan, és közli, hogy már nem érez úgy irántam, már nem szeret, és hogy vége.

Hogy nem vettem ebből észre semmit? Hogy lehet, hogy én azt hittem, a kapcsolatunk szuper stabil? Jól titkolta, ez tény, a viselkedéséből semmi sem látszott.

Le vagyok taglózva. Nem tudom, mi lesz most. A kapcsolatunk pont három évig és három hónapig tartott - épp a hónapfordulónkon szakítottunk. Egyszerűen meggyőződésem volt, hogy ez egy tartós valami lesz. Nem mondom, hogy tényleg a sírig tartó kapcsolatban hittem, de most először éreztem azt egy kapcsolatban, hogy lehetne akár az utolsó is, nem vágyom másra, meg tudnék állapodni. Elkezdtük lassan fontolgatni az összeköltözést. Már voltak buta képeim arról, hogy milyen esküvőnk lehetne (pedig nem is igazán akarok esküvőt, becsszó). Mikor szóba jött, hogy kiköltözzek egy évre Izraelbe, olyan nyugodt volt végig, olyan határozottan mondta, hogy semmi baj nem lesz. Elhittem neki, hogy így is van, hogy a kapcsolatunk még azt is túlélné.

Most fogalmam sincs, mit higgyek. Hogyan hihetek ezek után bármiben is? Honnan tudom, hogy valaki tényleg az igazi, hogy egy kapcsolat tényleg jó és örök, ha egyszer megtörténhet ez? Honnan tudom, hogy az elmúlt három év igazi volt?

Mindig annyira, de annyira büszke és boldog voltam, hogy Bálinttal a különbségeink ellenére szuper párt alkotunk, hogy boldogok vagyunk és szeretjük egymást... 

Nem tudom, mi lesz most. Nem merek abban reménykedni, hogy rájön, hogy hülye volt és meggondolja magát. Határozottnak tűnt. Csak én most teljesen tanácstalan vagyok. A tökéletes boldogságomnak vége. Van egy szuper munkám, és szuper családom, és barátaim, akik segítenek. És el tudom magam foglalni, gondolom, még több munkával, és edzéssel, és olvasással, és színezéssel. 

15 éves korom óta többé-kevésbé folyamatosan kapcsolatban éltem, és imádtam. Imádom. De most nem tartom túl valószínűnek, hogy egyhamar találnék valaki mást. Nincs kedvem. Nem akarom. Mennyi idő lesz feldolgozni ezt a szakítást? Mennyi ideig fogom rosszul érezni magam? Hogyan teszem túl magam ezen az egészen?

És nem csak Bálintot vesztettem el, hanem megy vele az egész baráti társasága. Az egész napirendem borul. Szinte minden második nap találkoztunk, rendszeresen aludtunk együtt. Minden nap folyamatosan beszéltünk whatsappon. Reggel írtam neki, ha fölkeltem, este ő írt, mikor már lefeküdt, és nap közben is folyton, folyton írtunk egymásnak, hogy kivel mi történik. Ennek vége. A programjaim fele megszűnt. 

Az elmúlt két évem tökéletes boldogság volt, amit megbecsültem. Tényleg, pontosan tudtam mennyire szerencsés vagyok, és ezért rendszeresen hálát is adtam. Úgy éreztem, meg vagyok áldva. Ez az időszak csodálatos volt, amit tényleg nagyon köszönök.

Ideje berendezkedni egy új, talán nehezebb időszakra, ahol több idő jut önmagamra és mindenki másra, akit szeretek. 

2 megjegyzés:

  1. Erre nincsenek szavak, hogy ilyenkor milyen bátorítót lehetne írni. Nagyon sajnálom hogy ezt át kellett élned, rengeteg kitartást kívánok.

    VálaszTörlés