2016. december 29., csütörtök

Karácsony

Hát, idén is túl vagyunk a karácsonyon! Megszokott módon kellemesen, nyugisan, családozósan telt, bár volt néhány változás is az előző évekhez képest.

24-én itthon ünnepelt a család, és ami jó volt, hogy már az előtte lévő napokban sem (nagyon) dolgoztam, úgyhogy volt időm rendesen felkészülni és kitakarítani, és nem kellett kapkodnom. Szenteste csillogott a lakás, fel volt díszítve a fa, sőt, arra is volt időm, hogy Petra haját tincsenként besüssem (miután előző nap kiegyenesítettem). A családtól kaptam egy nagy, puha sálat, egy szuper klassz Miffy nyulas pizsit, egy Hard drive-ot (juhé!), Petrától pedig a Bogar bárd meséit kaptam meg, valamint a HP 7-et ismét (minthogy a meglévő könyvemet még régebben tönkretette valaki :( ). Szintén öröm, hogy hozott a Télapó a Pál családnak egy botmixert is, amit régóta fájóan hiányoltam a konyhánkból. Úgy láttam, a többiek is örültek az én ajándékaimnak, úgyhogy számomra igazán kerek volt ez az ünnep.

25-én délután Zsuzsa nagyihoz voltunk hivatalosak, ahogy mindig. Változás volt viszont, hogy Eszter és Gézu nem voltak jelen (hiszen ők még otthon vannak Zsomival) ráadásul Andris is megbetegedett. Így végül egy erősen csökkentett létszámmal jelentünk meg a Halmi utcában, mintha nem is karácsony lett volna. Nagyi idén úgy döntött, nem bajlódik a minden évben felállított műanyag karácsonyfával, helyette vett egy függönyt, amin egy karácsonyfa volt, és fellógatta az ablak elé. Ez egész ötletesnek bizonyult. Nagyitól egy meglepően klassz nyakláncot kaptam, amin egy kis gésa baba lóg - Tsuki, az optimizmus jelképe a doboz szerint. Nekem nagyon tetszik is, kár, hogy nem hordhatom minden nap, mert nem illik a ruhatáram nagy részéhez... Egyébként Petrával megállapítottunk, hogy ingaként is egészen jól használható! A Szántó családtól egy olyan kupont kaptam, amit nagyon sokféle hobbi tanfolyamra felhasználhatok: ezek között van kézműveskedés és sport is. A kupon egész 2017-ben érvényes, úgyhogy jól meggondolom, mire költöm majd el. Ahogy az lenni szokott, sokat ettünk nagyinál, és csak este jöttünk haza.

26-án délelőtt ellátogattunk a Geo karácsonyfához Budakalászra, ami nem volt nagy kirándulás, ellenben igen sáros volt. Délután hagyományosan Magdolnagyihoz mentünk, ahol ott volt Gabi is. Nagyitól egy üvegékszerrel díszített karkötőt kaptam, ami kifejezetten nem tetszett, és egy plüss pingvint - utóbbit azért, mert már régóta fontolgatta, hogy szerez egy "migránst" a baglyaim közé. Kár, hogy nem sikerült egy kisebb figurát találnia, mert épp mikor kiraktuk a plüssöket karácsonyozni állapítottuk meg, hogy rengeteg van belőlük (még úgy is, hogy pár éve elajándékoztuk a felét...) Nem is sikerült nagyon lelkesnek látszanom, úgyhogy nagyi megneszelte a dolgot. Végül el is mondta, hol vette a karkötőt, ha becserélném, amit meg is tettem tegnap, így hát most a karkötő helyett két klassz gyűrűm van (karkötőt nem hordok szinte soha, de gyűrűből sosem elég!)

A 27-e egy kis shoppingolással (ünnepi leárazások) és pihivel telt. 28-án ebédre volt hivatalos hozzánk a két nagyi, amire anyu fantasztikus lakomát készített - meg is állapítottam, hogy ha valaha el kell kápráztatnom anyósomat és apósomat, ezt fogom főzni. A nagyik egészen késő délutánig maradtak, mi pedig Petrával többé-kevésbé végig derekasan kint voltunk velük a nappaliban.

29-én délelőtt apuval megnéztük moziban az Arrival (Érkezés) című filmnek, ami nagyon tetszett mindkettőnknek. Az a fajta film, amin a moziból kiérve még sokáig agyaltunk, de a végére azt hiszem összeállt a kép! Délután az egész család hivatalos volt Eszterékhez Csömörre. Ezúttal kicsit tovább maradhattunk, mint legutóbb, volt idő beszélgetni, és ajándékoztunk is. Zsomi nagyon aranyos baba, és a szülei is nagyszerűen helytállnak az alváshiány ellenére is. A ház is nagyon szép. Kár, hogy olyan messze van, így félek nem tudok majd olyan gyakran kimenni, mint szeretnék.

Ahogy azt már korábban megírtam, holnap Izraelbe repülök, ott töltöm a szilvesztert, és 3-án jövök majd vissza, ami után kezdődik is a munka ismét. Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez az izraeli út: nagyon zsúfoltan leszünk, ráadásul úgy tűnik, épp a 31-e este úgy jön ki, hogy nem fog beleférni semmiféle szilveszteri program. De ettől eltekintve biztos eseménydús napoknak nézek elébe, ráadásul látom Orsit is.

Ami kész vicc egyébként, hogy egy csomó tervem volt erre a szünetre - valahogy úgy gondoltam, hogy most aztán rengetem időm lesz egy csomó mindenre, amellett, hogy persze pihenek is. Khhmm, hát most nem igazán tudom, hova tűnt ez a rengeteg idő, az tény hogy egy csomót olvastam és színeztem, de egyéb terveimből nem sok valósult meg. Így, hogy kevesebb volt a programom, Bálintra is többet gondoltam, és kicsit búslakodtam is. Több mint egy hónap után írt nekem, érdeklődött hogy hogy vagyok és kellemes ünnepeket kívánt. Aranyos volt, beszélgettünk valamennyit. Kár, hogy még nagyon érzékeny vagyok: ugyan elég jól tartom magam, de ez meglehetősen törékeny állapot, ami főleg azon alapul, hogy nem beszélünk és nem találkozunk, illetve hogy lefoglalom magam egyéb dolgokkal. Persze tudom, milyen ez, és hogy idővel javulni fog. Csak miközben akkor a legkönnyebb, ha távol vagyunk egymástól, jó lenne megőrizni valamilyen kapcsolatot. Szóval ezen még dolgozni kell. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése