2016. december 19., hétfő

Karibál

Most hétvégén volt a hagyományos BK-s karácsonyi bál, amire természetesen mentem, és hosszas unszolásra Shizut is meggyőztem arról, hogy jöjjön. Seren sajnos nem tudott jönni a vizsgái miatt, és Barnus sem bukkant föl, de azért szép számmal összegyűltünk szombat este Budapest belvárosában az egyik szabadulószobának kialakított helyiségben. Mielőtt azonban csatlakoztunk volna az ünneplőkhöz, Shizuval volt egy fontos közös projektünk: elmentünk a Massolit könyvesboltba, ami a karibállal egy utcában volt, és ahová - még júniusban - kaptam a CEU-tól egy ajándékutalványt a diplomamunkámért. Mivel az utalvány év végéig érvényes, sürgősen le kellett vásárolnom, de valahogy sehogy sem sikerült időt találnom arra, hogy eljussak a boltba. Most kapóra jött, hogy közel is van, és Shizu is velem van, mint tanácsadó.

Szóval beléptünk a boltba, ami egy tök klasszul kialakított angol nyelvű könyvesbolt és kávézó, és nem volt egyszerű dolgunk. Végigböngésztük a polcokat, de bizony sok ideig tartott dűlőre jutni. Először is: a könyvek jó része tudományos mű volt (ami a CEU-tól tulajdonképpen érthető választás: nyugodtan vehettem volna valamit zsidó vagy gender témákban, esetleg a Szovjetunió vagy Jugoszlávia történetéről) - de az utalványomat inkább szépirodalomra szerettem volna költeni. Az irodalmi részleg azonban kicsi volt -  viszont annál sokszínűbb. Ami nehézséget okozott, hogy a szerzők és művek nagy részét nem ismertük - egyáltalán nem hasonlított egy átlagos könyvesbolt kínálatához. Ennek ellenére az a benyomásom volt, hogy egy gondos és nagyon színvonalas válogatás található a polcokon. Kapaszkodók hiányában elkezdtük, amit az ember ilyenkor tehet: egyik szimpatikus könyvet vettük le a másik után, megszemlélve a borítót, majd elolvasva a fülszöveget. Végül akciónk sikerrel járt, és 3 könyvvel távoztam. (Az utalványom 5000 Ft-ra szólt, ami pont két és fél könyvnek felel meg, inkább vettem tehát hármat és ráfizettem egy kicsit). Ez elég klassz dolog, tekintve, hogy szinte sose veszek könyvet. Izgatottan várom, hogyan tetszenek majd? Kösz, CEU!

A vásár után végre megérkeztünk a bál helyszínére, amit csodaszépen kidekoráltak a szervezők, és ahol már elég sok jelenlévő összegyűlt. Hamarosan megérkezett Rabbot, aki házi kenyereket és szendvicskrémeket hozott, és persze volt bőven süti is. Eljött Jim, A Sárközi lányok, Napcsi és Dol, és Kíra is elszakadt a tanulnivalóitól. Közösen megbeszéltük a Monty Hall valószínűségi paradoxon rejtélyeit, aztán pedig társasoztunk. Először hangyás társast játszottunk, aztán pedig Sorban állást. Mindkettőnél csak betársultam egy játékos mellé (továbbra sem szeretek társasjátékozni), a Sorban állás esetén főleg a szabályzatot olvastam, ahol érdekes ismertető volt a játék alapjául szolgáló lengyel kommunizmusról. :D Volt persze ajándékozás is. Viko jóvoltából mindenki kapott gravírozott Bagolyköves-hópelyhes bögrét, Merótól kaptam fürdőbombát, Adam pedig szaloncukorral kínált meg. 

Tizenegy felé aztán elkezdtek csendben hazamenni azok, akik nem aludtak a bálon. Én maradtam, mert ezt szoktam meg, de rájöttem, hogy lassan kiöregszem ebből. Az előző években a bálok mindig iskolákban, tornatermekben voltak, ahol lehetőség volt egy másik terembe vagy esetleg egy sötét sarokba elvonulni, ha valaki aludni akart. Tavaly és már idén sem egészen adatott meg ez a lehetőség. Valójában arra voltam ítélve, hogy megpróbáljak aludni ugyanabban a pincehelyiségben, ahol 15 ember egész éjjel fent volt és fennhangon kacagva történeteket osztott meg egymással. Nem hibáztatok senkit, ez a bál lényege, de nekem éjjel aludnom kell - és ezúttal nem nagyon sikerült. Még hét előtt felkeltem és elbúcsúztam a bagázstól, aztán pedig hazabattyogtam az ébredező Budapesten - ami egyébként nagyon szép volt. 

Egy kis karácsonyi BK-hangulat mindig jó :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése