2017. január 25., szerda

Bori kalandjai a Politikatörténeti Intézet könyvtárában

*A CEU-s kutatási asszisztensi munkájának köszönhetően Borinak a Politikatörténeti Intézetbe kell mennie néhány folyóiratért. Korábban még sosem járt ott. Megnézi a könyvtár honlapját, ahol ezt találja: 
Nyitva tartás:
Hétfő: 8:30 - 18:00
Kedd - szerda: 8:30 - 16:00
Csütörtök - péntek: zárva

Bori megállapítja, hogy ez a lehető legrosszabb nyitva tartás, mivel ezekben az időpontokban általában dolgozik. Nem akar ellógni a munkahelyéről, ezért addig tologatja a dolgot, ameddig csak lehet. Végül december 22-én, mikor már szabin van, ráveszi magát, hogy elmenjen. 

Megtalálja az impozáns épületet a Parlamenttel szemben. Feltekint a házszámra. Benyomja a hatalmas ajtót. Kedves érdeklődik a portásnál, hogy hogyan tovább. A portás bután pislant, majd oldalra fordul, és felolvassa a falára ragasztott hosszú közleményt, melynek lényege, hogy már hetek óta nincsenek nyitva, nyitás január 23-án. Bori megállapítja magában, hogy ezt kiírhatták volna a honlapjukra is, majd hazasétál a metsző decemberi szélben.*


Második kör, január 25

*Bori erőteljes bűntudattal bár, de ráveszi magát, hogy csak később megy be a munkahelyére, és délelőtt elintézi a könyvtárazást. Már jó korán, nyitásra odamegy, felsétál az épület második emeletére, ahol egy elhagyatott recepciós pultot talál. 
Várakozik. 
Várakozik. 
Óvatosan elsétál jobbra. 
Óvatosan elsétál balra. 
Sehol egy lélek, de a könyvtár impozáns. 
Várakozik. 
Tíz perc múlva megjelenik egy nő, aki megkérdezi, miben segíthet. Bori elmondja az óhaját, hogy a Berlini Napló számaira lenne szüksége.
- Az megvan nekünk? - kérdezi a nő.
Bori udvariasan azt feleli, hogy úgy tudja, igen. A nő erre egy kis szobába vezeti, és megmutat egy fiókot, mondván, az a katalógus. Bori kihúzza, és kicsit meglepve találja magát szembe a rongyos, megsárgult, írógéppel nyomtatott katalóguscédulákkal. Szerencsére a B betűt átlapozva hamarosan rábukkan a Berlini Naplóra, amiből a katalógus szerint csak két szám van az intézetben, ezeket a raktárból kell kikérni. A raktári kölcsönzéshez és az egy napos beiratkozáshoz is ki kell tölteni egy cédulát, amiről Bori úgy saccolja, hogy a múlt század elején nyomtathatták. A könyvtáros tájékoztatja Borit, hogy a raktárba minden nap 10 órakor mennek csak le, tehát a kikért folyóiratot akkor hozzák majd föl. Bori tudott erről a szabályról, csak azt nem tudta előre, hogy a Berlini Napló helye is a raktárban van - ugyanis mikor a Politikatörténeti Intézet katalógusában rákeresett a dokumentumra, ezt a roppant informatív visszajelzést kapta: /srv/www/htdocs/tmpimg nem irhato
Mivel megállapítja, hogy a dokumentumok megszerzéséig még legalább másfél órát kell várnia, Bori kedvesen érdeklődik, van-e a könyvtárban internethasználati lehetőség. A könyvtáros azt feleli, hogy nincs.

Még szerencse, hogy Borinak vannak offline teendői is. Egyesével kipakolja a táskájából a laptopját, a töltőt, a füzeteit, és egyéb cuccait, és a kupaccal egyensúlyozva megy be a terembe – a táskáját ugyanis nem viheti be, azt kint kell hagyja az előtérben, bár felelősséget senki sem vállal érte.
Bori kényelmesen elhelyezkedik egy asztalnál, és elkezd dolgozni. Lassan elérkezik a tíz óra. Bori dolgozik tovább. Tíz óra tíz. Bori dolgozik tovább. Tíz óra harminc. Bori teendői véget értek. Kezd kicsit aggódni, mikor hozzák neki végre a Berlini Naplót. Elvégre rajta kívül senki sincs a könyvtárban, nem valószínű tehát, hogy a könyvtáros roskadozik a teendőktől. Bori feláll, körbejár, hogy keressen valakit, akitől megkérdezheti, mikor érkezik meg a raktári kérése. Nem talál senkit. Pár perc múlva érkezik egy könyvtáros, akitől érdeklődik. Az alábbi választ kapja:
- Nem tudom mikor ér vissza a kollégám, de remélem miharmarabb.
Bori tovább várakozik. Hamarosan jön egy újabb könyvtáros, akinek felteszi az előző kérdést. A válasz:
- Remélem minél hamarabb.
Tíz óra negyven. Végre megérkezik a raktáros kolléga, és átadja a két, megsárgult és salátaként foszladozó folyóiratot. Bori egyesével átnézi őket, és befotózza az összes oldalt. Megállapítja, hogy kár volt 1500 forintért fotójegyet vennie, mert a kutya sincs a közelben, aki azt nézni, mit csinál (bár persze szeretne becsületes lenni). Alig tíz perc alatt végez. További tíz percet vár, mire jön valaki, akinek visszaadhatja a dokumentumokat. Aztán gyorsan felöltözik, és sietve elhagyja a könyvtárt, hogy végre haladjon is a teendőivel.*

1 megjegyzés: