2017. január 23., hétfő

Bulizni voltam O.O

Múlt héten robbant be a köztudatba a Momentum Mozgalom, egy fiatalokból álló politikai kezdeményezés azzal, hogy aláírásokat kezdtek gyűjteni a budapesti olimpiával kapcsolatos népszavazásért. Az egész kampány meglehetősen szervezettnek és profinak tűnt, és bár természetesen szkeptikus vagyok minden felmerülő új erővel szemben, azért örülök, hogy végre történik valami - és ki tudja, talán még jó vége is lesz.

Mint megtudtam, Borcsa barátnőm csatlakozott az aláírásgyűjtőkhöz, és megkérdeztem tőle, nem megy-e véletlenül arra  kampányindító bulira is, aminek a Facebook-eseményét ugyan szimpinek találtam, de egyedül ugye semmiképp sem mentem volna el rá. Borcsa azt mondta, érdekli a buli, szóval rögtön kerekítettünk is egy kis találkát köré: este átmentem hozzá egy kicsit alapozni, majd később együtt mentünk át a buli helyszínére, a Corvin klubba.

Igazából idejét sem tudom, mikor voltam utoljára rendes buliban - a legutolsó pozitív emlékeim a bulizásról Amszterdamból vannak, bár valószínűleg utána is elmentem legalább egyszer vagy kétszer valahová. Vagy nem? Igazán nem tudom! A lényeg, hogy kicsit izgultam is, vajon milyen lesz most ez a rendezvény. Borcsával csak későn értünk oda, mikor a beszélgetések, bemutatkozások már véget értek. Valójában a rendezvény "buli" része nem is volt igazán nagy szám - az egyik teremben förtelmes drum & bass szólt, a másik, eredetileg nekünk kijelölt teremben pedig átlagos rádióslágerek. Igazából beszélgetni szerettünk volna, de 1) ordítani kellett hozzá, 2) sötét volt. Mindegy, ennek ellenére főleg beszélgetés és ismerkedés volt a program. Jól gondoltam, hogy Borcsának és nekem is lesz pár közelebbi és távolabbi ismerősünk a rendezvényen - összefújja a szemetet a szél, ahogy mondani szokás. A társaság elég tipikus volt. Főleg fiatal értelmiségi banda, egy csomó szociológussal. Csak egy ilyen eseményen fordulhat elő, hogy az embernek a TDK-ról, a létminimum mint szakkifejezés helyes használatáról, esetleg egy frissen megjelent fantasztikus tanulmányról kelljen előadást hallania. Találkoztunk egy ismerősünkkel, egy nagyon lelkes, harcos társadalomtudóssal, aki nagy vehemenciával közölte, hogy neki az vette el a kedvét a publikálástól, hogy rájött, sosem lehet olyan jó, mint Habermas. És egyszer volt egy csaja, akit ugyan okosnak gondolt, de egyszer kiderült, hogy nem tud hozzászólni egy Nelson Mandelát érintő beszélgetéshez, és ezzel vége is lett a dolognak. Hát ez történik, ha túl sok társadalomtudós verődik össze egy helyen.
Igaz, megismerkedtem egy emberrel, aki nem szociológus, hanem építész, ráadásul elsőként evezte át páros kajakkal az Atlanti-óceánt. Ez az estem érdekes pontjának is tekinthető akár.

Na mindegy, mókás este volt, egészen későn mentem csak haza. Jól éreztem ugyan magam, de azért nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek a helyzetek igazán nekem valók. Az az igazság, hogy egyre jobban elvagyok azzal, ha ki se dugom az orrom otthonról. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése