2017. január 3., kedd

Izraeli szilveszter

Ahogy azt már többször leírtam, úgy döntöttem, ezúttal meglógok a szilveszter elől, és Izraelben töltöttem az új évet - december harmincadikától egészen máig. Nagyon jó kis nyaralás - telelés - volt. Már eleve az kalandos volt, hogy ilyenkor nagy a tobzódás Gederán, Sahar nagyszüleinél: ott van az egész Barukh család (Bea, Yerach, Hili és Omri), sőt, ezúttal Beáék két budakeszi szomszédja, egy idős házaspár is ott lakott. A nagyszülőkkel, Orsival és Saharral, illetve velem együtt tehát összesen tizenegyen voltunk egy egyébként nem túl nagy lakásban. Szerencsére határozottan bebizonyosodott, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.

Pénteken hajnalban vitt apu a reptérre, késődélelőtt már Izraelben voltam. Orsi, Sahar és Omri jöttek elém, a hazaúton felkaptuk még Yerachot is. Az első állomás Gedera volt, ahol lecuccoltam, de nem is maradtunk sokáig tétlenek, mert rögtön egy kis kirándulásra indultunk Jeruzsálem környékére. Nagyon szép volt az idő, nem volt ugyan meleg, de a nap ragyogott, pálmafák mindenütt - hát ilyen Izraelben a január! Sziklás, kaktuszos, fenyves tájon sétáltunk, épp ott, ahol a Sámson (a hosszú hajú, akit elárult Delila) tevékenykedett, és történetének egy bibliai részletekkel megtűzdelt ösvény állított emléket. Ezen mentünk végig, miközben Yerach és Sahar magyarázták az ószövetségi eseményeket. Velünk tartott Hans is, aki nagyon fitt kutyának bizonyult, Hili pedig árnyékokkal fotózkodott, nagyon szép eredménnyel. A kirándulás után visszamentünk Gederára, de csak egy órát lebzseltünk, hamarosan átöltöztünk és mentünk Petah Tikvára, ahol Bea unokatestvérének, Noának a szülinapját ünnepeltük. Ez egy nagy családi esemény volt, hasonló ahhoz, amilyeneket mi itthon rendezünk, csak izraeli kivitelben: még több család, még több kaja, még jobb hangulat. Nagyon jól éreztem magam. Megismerkedtem még pár rokonnal, nagyon finomakat ettem és ittam. Késő volt már, mire hazaértünk, és mindenki elfoglalta az alvóhelyét a lakásban.

31-e telt, ha mondhatjuk így, a legkevésbé eseménydúsan. Reggel sokáig lustálkodtunk, szinte dél volt már, mire kimásztunk az ágyból. Nagy reggeli - vagy inkább brunch - készült, egy jó adag shakshuka, vagyis izraeli lecsó padlizsánnal, paradicsommal, tojással és sok fűszerrel. Bea testvére és az ő családja is átjöttek ez alkalomból. Reggeli után rikikizni kezdtünk, de nem fejeztük be, mert a tévében elkezdődött az oroszlánkirály, és az minden korosztályt lekötött. Délután Orsival levittük Hansut egy hosszú sétára egy kutyaparkba, míg Sahar, Omri és az unokatesójuk, Dalik fociztak. Estére hazamentünk, és Saharnak készülődnie is kellett: éjjel vissza kellett érnie a bázisra. Érdekes, hogy míg nálunk mekkora szám az újév, Izraelben egyáltalán nincs jelentősége (a zsidó újévet, Rosh Hasana-t ugye ősszel ünneplik). Saharnak is éjfél és egy között kellett a bázisra érnie, ami azt jelentette, hogy nem csinálhattunk semmilyen programot, mert őt kellett fuvarozni. Egy kicsit meg is ijedtem, mert úgy jött ki a lépés, hogy Bea, Yearch és Omri vitték vissza Sahart, és volt még egy hely a kocsiban - de szerencsére Orsi nagyon rendes volt, és nem ment el velük, hanem velem maradt. Így tehát a következőképp nézett ki a szilveszterem: Orsival ülünk az ebédlőasztalnál, és várjuk, hogy letöltődjön a filmünk, a nagyszülők és a szomszédok a kanapén ülve nézik a Duna tv borzasztó szilveszteri műsorát, Hili pedig már lefeküdt aludni. Izraelben az éjfél egy órával előbb köszöntött be, mint otthon. Pezsgővel akkor koccintottunk, mikor otthon is éjfél lett, de Beáék addigra még mindig nem értek vissza. Igazából az egész nap olyan nyugis volt, ott messze Izraelben, pálmákkal, egy szem hó nélkül, hogy alig jutott eszembe, hogy itt az újév. Este Orsival megnéztük a szilveszter éjjel című filmet, ami jó volt, majd hajnali 2 körül le is feküdtünk aludni. 

Elsején egy zenei iskolába mentünk, ahová Hili szeretne majd jelentkezni - nyílt nap volt és felvételi beszélgetés. Először körbevezettek minket a suliban, nagyon klassznak tűnt, bementünk órákra is, ahol hangkeverést, akkordokat, éneklést oktattak. Aztán bemutatták az iskolát is. Még nekem is érdekes volt, pedig nem sokat értettem belőle. Hilinek nagyon tetszett a suli, és részt is vett egy rövid felvételin, ami után meg is tudta - ez tök fura, hogy máris - hogy felvették. Azóta nagyon lelkes. Kíváncsi vagyok, valóban ide jelentkezik-e a Szilágyi után, és tetszeni fog-e neki. Innen Tel Avivba mentünk tovább, sétáltunk a tengernél, "korzóztunk", aztán Rishonba mentünk, ahol Noa, a már említett unokatestvér készíti Hilinek a szalagavató ruháját - ugyanis esküvői ruhatervezőként dolgozik. Hilinek először kellett találjunk egy fehér cipőt, utána elment próbálni, és mi addig jártuk kicsit a várost. Ittam Sachlavot, ami egy izraeli forró ital orchidából. Orsi korábban áradozott róla, de számomra inkább csak egy fura, tömény édes fehér ital volt, ami olyan, mintha forró fehér csoki lenne, de annyira mégsem jó. Este lett már, mire visszamentünk Hiliért - nagyon szép lett a ruhája! - utána pedig hazaautóztunk Gederára.

Tegnap is intenzív nap volt, ugyanis Jeruzsálemben tettünk egy kirándulást. Először Jeruzsálem mellett álltunk meg egy kis faluban, ittunk egy kávét, és felsétáltunk egy helyi templomhoz, nagyon szép volt az egész. Utána megnéztük magát Jeruzsálemet is: ettünk hamisítatlan helyi falafelt laffában, aztán végigjártuk a piacot, ahol én teákat vettem - azt a fajtát, amit szűrőben leforráz az ember, majd a leforrácott cuccot - édes gyümölcsök - is elcsemegézgeti. Nyamm! A program lezárása természetesen a siratófal volt. Ezek után még egyszer elmentünk Hilivel ruhapróbára, úgyhogy jó későn jutottunk végre haza. 

A mai napom már az indulásról szólt, délelőtt kivittek a reptérre is jöttem és haza. Nagyon jól éreztem magam! Szuper volt ez a nyüzsi, ez a sok program, jövés-menés. Továbbra is nagyon szeretem a héber nyelvet, és tök jó érzés volt, hogy szegényes tudásommal is egy csomó mindent értek. Folyamatosan füleltem, és visszajött egy csomó minden, amit eddig tanultam. Persze jó volt látni Orsit is. Mókás, hogy úgy jön ki a dolog, hogy jövő héten van Hili szalagavatója, amire Orsi és Sahar is hazajönnek (meg még egy adag család Izraelből) szóval hamarosan ismét találkozunk, bár csak rövid időre. Nagyon klassz volt így ez az évkezdés. Nem érzem magam teljesen felkészültnek arra, hogy elkezdjek dolgozni, de nincs mit tenni, ideje visszatérni a hétköznapokhoz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése