2017. március 26., vasárnap

Egy igazi családi hétvége

Ez a hétvége nálunk az én kezdeményezésemre a nagytakarításról szólt. Már nem is tudom, hogy jött az ötlet, de nemrég felvetettem, hogy mi lenne, ha a nagytakarítás idén (a korábbiaktól eltérően) nagyszabású közös ügy lenne, melyben a család minden tagja szerepet vállal. Bizonyára a HUB-ban inspirálódtam a Bottom-up kezdeményezésekből. 

Így hát péntek este hosszú listát írtunk az összes elvégzendő teendőről, és minden tétel mellé bejegyeztük, ki csinálja majd meg. Szombat reggel neki is kezdtünk. Anyu a konyhának esett neki, Petra az előszobának, apu elkezdett ablakokat pucolni, én pedig a fürdőszobát takarítottam ki. A munkához persze változatos motiváló dalokat hallgattunk, és hamarosan kellemes káosz lett a lakásban. A munka rövid időre megszakadt, mert a család - engem kivéve - szabadulószobába ment, de szerencsére kijutottak,és folytatódhatott a munka. Szintén az én ötletem volt, hogy a takarításra való tekintettel ezúttal ne főzzünk ebédet, ezért életünkben először (komolyan, ilyen még nem fordult elő a Pál család történetében!) pizzát rendeltünk. Az ebéd elfogyasztása után folytatódott a takarítás. A fürdő után a saját szobámnak estem neki. Különös, hogy az ilyen nagytakarítások során mennyi kosz kerül elő olyan helyekről, ahonnan nem is gondoltam volna. Például szerintem korábban még sosem mostam le a szekrényajtómat, de meglepően koszos lett a víz, miután kicsavartam bele a rongyot. Lepakoltam minden polcot, kiporoltam a könyveket... és az egész akkora munkának bizonyult, hogy nem is végeztem fél ötig, mikor is fel kellett kerekednünk: az Alleeba mentünk megnézni a Szépség és Szörnyeteg új, élőszereplős filmverzióját, amit csak pár napja játszanak a mozik! Előbb érkeztünk, hogy átvegyük a jegyet,és még volt időnk is kissé körülnézni. Sikerrel jártunk, Petra és én is kaptunk egy-egy új cipőt, mire elkezdődött a film. A véleményemről a következő bejegyzésben számolok be, de a lényeg, hogy el voltam bűvölve, és örülök, hogy megnéztük :)

Későn értünk haza, és úgy döntöttem, nem pakolok mindent el a szobámban, hogy hozzáférjek az ágyhoz, szóval rendhagyó módon Petránál aludtam egy matracon. Másnap első dolgom volt, hogy folytattam a szobám takarítását, felmostam, és mindent a helyére raktam. Apu és anyu a spájzt pakolta ki. Találtak egy üveg szovjet zölddiót szirupban,ami 1986-ban járt le. Apu meg is jegyezte, hogy akkor még nem is ismerték egymást anyuval! Rejtély, hogy húzhatta ez ennyi ideig nálunk. Anyu azt mondta, tudott erről az üvegről, csak különleges alkalmakra tartogatta. Nem tudom mire gondolhatott, talán a Nobel-díj megszerzésére? Mindenesetre remekül mulattunk.

Bár ezzel töltöttük az egész hétvégét, nem végeztünk mindennel. De tény, hogy rég uralkodott ekkora rend és tisztaság a lakásban. Az ablakok ragyognak, öröm átnézni rajtuk. Minden sokkal tisztább az ajtóktól a padlón át a csempékig, a baglyok boldogan feszítenek a polcomon. Anyunak igaza van, az illat is jobb a szobában, érzem, hogy nem  port lélegzek be. Nagyon jó kis hétvége volt ez, örülök, hogy sikerült motiválni a családot, szerintem mindenki jól érezte magát. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése