2017. november 24., péntek

Anyu szülinapja - kis csavarral

Tegnap volt anyu szülinapja, amire nagy tervekkel készültem. Mostanában kedvem lett kísérletezni a konyhában, és úgy döntöttem, szülinapi vacsi gyanánt előállok egy tapas-tállal. Ez volt a menü:

Tabbouleh-saláta
Kecskesajtgolyók szőlővel, dió- és pisztáciabundában
Baconbe tekert aszalt szilva
Hagymacsatni
Sültpaprika-krém
Olívabogyó krém
Friss bagett

Ehhez először is persze agy adag időt töltöttem receptek nézegetésével, aztán a szülinap előtti napon elmentem bevásárolni. Nem is volt olyan könnyű beszerezni minden hozzávalót! Már szerdán elkészítettem a hagymacsatnit és a sültpaprika-krémet, a többi teendő azonban tegnapra maradt. Nem gond, mert korán hazaértem a munkából, gondolván, hogy a délutánt a menü tökéletesítésével töltöm. Petra is hazajött 3-kor a suliból, és nekiállt muffinokat gyártani. Épphogy elkezdhettem volna a főzést, mikor csöngettek - Pista bácsi állt az ajtóban!

Pista bácsiról tudni kell, hogy ő a családunk legidősebb tagja, most lesz 93 éves, és nagyon szoros a kapcsolata anyuval. Ezért így november végén mindig eljön hozzánk, hogy felköszöntse anyut, és mi is megünnepeljük őt. Most is megbeszéltünk egy találkozót vele a mai napra öt órára, csakhogy ő tegnap jelent meg nálunk, fél négykor. Már ő sem a régi, és összekeverte a dolgokat. Én persze beinvitáltam, leültettem, de megijedtem, hogy na most mi lesz? Pista bácsi rögtön belefogott a szokásos monologizálásba a deportálásról, én figyelmesen bólogatva hallgattam, Petra sütötte a sütit. Egy idő után aggódni kezdtem - hogy lesz ebből vacsora, ha nem tudok főzni? 

Szerencsére minden jól alakult, mert hamarosan megérkezett anyu és apu. Anyu szóval tartotta Pista bácsit, apuval pedig pikk-pakk elkészítettük a vacsorát. Végül egész estig velünk maradt Pista bácsi, közösen ettünk, ünnepeltünk és beszélgettünk, a vacsorám pedig óriási sikert aratott, erre nem is számítottam. Petra muffinja is nagyon finom lett, és anyu nagyon örült mindennek. Úgyhogy remekül sikerült az este! Pista bácsi, mint mindig, írt egy verset anyu szülinapjára, és dátumnak ezt írta rá: 1917. 11. 24. :)

Plusz öröm, hogy nap közben Orsi értesítette anyut, hogy meglepiből Saharral ideutaznak hozzánk jövő héten! Nem is bírtam magammal, vettem egy karácsonyi színezőkönyvet, jól jön az majd nekünk, és talán mézeskalácsot is tudunk majd közösen sütni. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése