2017. december 31., vasárnap

Síelés

Az év végét rendhagyó módon síeléssel töltjük Ausztriában. Rajtunk kívül itt van a teljes Szántó család, illetve két baráti család.

Néhány főbb benyomás az eddigiekről:

  1. Család ellen nincs orvosság, és mindenkinek megvan az a sajátos ismerős hülyesége, ami az ilyen együttlétek során hatványozottan kiütközik.
  2. A szüleim cukik, de néha tök cikinek érzem őket.
  3. Meglepően szarul érzem magam attól a helyzettől, hogy mindenki pasival (esetleg: férjjel, gyerekkel, stb.) érkezett.
  4. A pályán az elmúlt két napban ritka hideg volt, amit csak egy kupac ruha magamra rétegzésével voltam képes kivédeni.
  5. Jól síelek, amíg nem hagyjuk el a kék pályákat.
  6. Nagy társaság = valakire mindig várni kell, sosem tudsz ott, akkor és annyit síelni, amennyit szeretnél.

És végül

7. Folyton Bálintra gondolok. Erre nyilván számítottam, de talán reménykedtem benne hogy majd esetleg csak az első nap gondolok rá, aztán már nem. Persze nem lehet a síelést nem hozzá kötni, és azon kívül, hogy eszembe jut egy csomó dologról, azon kapom magam, hogy azt kívánom, bárcsak ő is itt lenne velünk, bárcsak mindenki látná, hogy mennyire klasszul síel, mindenkinél jobban, bárcsak itt ragyoghatna mindenki előtt, hogy mennyire szuper pasim van.

Csak hát kár, hogy már nem a pasim. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése