2018. március 30., péntek

Egy széder este emlékére

Húsvét táján egy tavaszi estén összeül a család. Nem kérdezzük, miért, nem kérdezzük, hogyan, minden olyan természetesen történik. A terített asztal, a tányérok mellé elhelyezett sós víz, a kis tálkákon várakozó petrezselyem, hárószet, és persze a macesz. Mindenkinek megvan a helye az asztal körül, az estét pedig úgy várjuk, mint bármilyen másik ünnepet: izgatottan, lelkesen. Ugyan nem tudom, mit jelent, de ezen az estén mindig felveszem azt a fura, héber betűs medált, amit távolabbi rokonoktól kaptam. Az este fényben zajlik. Együtt van a család, mellettem vannak az unokatestvéreim, akikkel mindig van miről beszélni, és persze az asztalfőn ott ül Papi, aki elmesél mindent: hogy hogyan voltunk rabszolgák Egyiptom földjén, hogy hogyan helyezte édesanyja kosárba Mózest, hogy megvédje a kivégzéstől, és hogyan lett végül Mózesból az a férfiú, aki testvérével, a fáraóval dacolva kivezette a zsidókat Egyiptomból. Sötétség jött, békák, vérré vált a víz, ketté vált a Vörös-tenger - ott az asztal körül minden megelevenedett. Utána pedig maceszgombóc-leves, csirkecomb krumplipürével és megybefőttel, macesztorta - ugyanaz a menü, megváltoztathatatlanul, mindig.

Talán nem is tudtuk, minek köszönhetjük ezt az egész ünnepet, míg Papi beteg nem lett, aztán egy novemberi estén végleg itt hagyott minket. Sosem értettük meg, hogy ő itt mindennek a mozgatója, mi csupán a hallgatóság vagyunk, de nem értünk semmit; hogy Papi az egyetlen, aki tudja, valójában mit miért csinál, miért esszük azt a keserű gyökeret, mikor isszuk a pohár bort, hogy is van az áldás. Papi volt az egyetlen, aki még a családjából hozta magával ezt a tudást; egy vallásos családból, ahol szombatonként zsinagóga volt a program, ahol nem kerülhetett tejes és húsos egyszerre az asztalra, és ahol örömmel tartottak meg minden zsidó ünnepet, míg ennek a világnak a holokauszt, és Papi édesapjának - az én dédapámnak - a mauthauseni halála véget nem vetett.

Mikor Papi itt hagyott minket, hirtelen üresek lettünk, és rájöttünk, milyen tudatlanok vagyunk. Továbbra is összegyűltünk széderkor. Továbbra is ott állt a megterített asztal, rajta a sós víz, a petrezselyem, a macesz. Továbbra is elszavaltuk a négy kérdést, utána pedig csirkecomb, krumplipüré és meggybefőtt volt a menü. De többé már semmi nem volt ugyanaz. Az áldások elmondásakor botladozott a nyelvünk. A szertartás sorrendjének követéséhez jegyzetpapírokba pislogtunk. Összekevertük, mit mikor is kell enni. Hamisan, erőtlenül énekeltük a dalokat. A kivonulás történetét pedig - gyermekként számomra az este legszebb, legérdekesebb részét - egyszerűen elhagytuk.

Telnek az évek, és mi felismerjük, hogy ezek a széder esték már nem olyanok, mint a korábbiak voltak. Inkább elutazunk abban az időszakban, és már nem veszünk részt a családi összejövetelen. Szervezési nehézségekre hivatkozva lemondjuk az egész estét. Aztán úgy döntünk, hogy mégis megtartjuk. Az internetet bújva keresek fogódzókat a szertartás sorrendjéhez. Hogy megismerjem a kivonulás történetét, elolvasom a Bibliát. Tanulni kezdek héberül, és egyre többet értek az áldások szövegéből. A szüleim a kezükbe veszik a széder-esti dalok kottáját, és Petra zongorakíséretével próbálnak gyakorolni.

Megpróbálunk visszatérni egy olyan világhoz, amely talán sosem volt a miénk.



2018. március 17., szombat

Off to Portugal

Szóval, az előző bejegyzésemből már tudjuk, hogy március 1. a "Plan a solo vacation day", amit én ezúttal ki is használtam, mivel ma, azaz MA! délután elindulok életem első solo utazására Portugáliába. Juhú!

Hogy hogy is jött ez az egész: lényegébe véve úgy, hogy megelégeltem, hogy csak azért ne utazzak, mert nincs kivel, ráadásul a magányos utazások amúgy is virágkorukat élik (nőként is) és úgy gondoltam, ez kiváló személyiségfejlődési lehetőség lesz, hogy egy kicsit bátrabb legyek, meg talpraesettebb, nem mellesleg pedig megtaláljam önmagam, a belső békémet, stb. stb.

Szóval még tavaly kitaláltam, hogy márpedig idén tavasszal elmegyek Portugáliába, és úgy tűnik el is megyek. Úristen!

10 nap, amiben több várost tervezek bejárni Portótól Lisszabonig. Főleg hostelekben alszom, de egy éjszakára kipróbálom a couchsurfinget is. Megterveztem mindent, és annyi, de annyi látnivaló van!

Szóval nagyon izgatott vagyok, de be is vagyok szarva. Kalandra fel!


(Fun fact: találtam egy cikket "Why your first solo trip should be Portugal" címmel. A csaj is tíz napra ment, és pont Portóba és Lisszabonba. Ez az egybeesés tényleg izgi, de azon túl semmi értelmes indoklás nincs a cikkben).  

2018. március 16., péntek

What if cats and dogs had opposable thumbs day & others

Ezt már régóta meg akartam osztani, csak valamiért nem jutottam el idáig. Van egy ilyen oldal, ami azt szedi össze, hogy az év mely napján milyen világnapot ünneplünk - a legmókásabb dolog volt végigolvasni, mert tele van eszementnél eszementebb dolgokkal.

Kigyűjtöttem a kedvenceimet:

Satisfied staying single day: Feb. 11.
Introduce a girl to engineering day: Feb. 15.
Random Acts of Kindness day: Feb. 17.
Eat Ice cream for breakfast day: Feb. 18.
International dog biscuit appreciation day: Feb 23.
Plan a solo vacation day: Márc. 1.
What if cats and dogs had opposable thumbs day: Márc. 3.
Grammar day: Márc. 4. 
Proofreading day: Márc. 8. 
Get over it day: Márc. 9.
Earmuffs day: Márc. 13.
Open an Umbrella indoors day: Márc. 13.
Lips appreciation day: Márc. 16.
Awkward moments day: Márc. 18.
Forgive mom & dad day: Márc. 18.
Kiss your fiance day: Márc. 20.
Falafel appreciation day: Márc. 26.
Something on a stick day: Márc. 28.
Star trek first contact day: Ápr. 5.
Unicorn day: Ápr. 9.
Blah blah blah day: Ápr. 17.
World fish migration day: Ápr. 21.
Talk like Shakespeare day: Ápr. 23.
Two different colored shoes day: Máj. 3.
Donate a day's wages to charity day: Máj. 9.
Eat what you want day: Máj. 11.
Military spouse appreciation day: Máj. 12.
Frog jumping day: Máj. 13.
Plant a lemon tree day: Máj. 19.
Put a pillow on your fridge day: Máj. 29.
Smile power day: Jún. 15.
Fairy day: Jún. 24.
International mud day: Jún. 29.
I forgot day: Júl. 2.
Compliment your mirror day: Júl. 3.
Take your webmaster to lunch day: Júl. 6.
Virtually hug a virtual assistant day: Júl. 6.
Don't step on a bee day: Júl. 10.
Talk in an elevator day: júl 27.
Take your houseplant for a walk day: Júl. 27.
Black cat appreciation day: Aug. 17.
Potato day: Aug. 19.
Kiss and make up day: Aug. 25.
Race your mouse around the icons day: Aug. 28.
Sandcastle day: Aug. 4.
Wiggle your toes day: Aug. 6.
Giner cat appreciation day: Szept. 1.
Be late for something day: Szept. 5.
Wonderful weirdos day: Szept. 9.
Felt hat day: Szept. 15.
Locate an old friend day: Szept. 17.
Talk like a pirate day: Szept. 19.
Ask a stupid question day: Szept. 29.
Name your car day: Okt. 2.
Hug a drummer day: Okt. 10.
Caps Lock day: Okt. 22.
Hug a sheep day: Okt 28.
Cliché day: Nov. 3.
Use your common sense day: Nov. 4.
Chaos never dies day: Nov. 9.
International tongue twister day: Nov. 12.
Have a party with your bear day: Nov. 16.
World toilet day: Nov. 19.
International Aura Awareness day: Nov. 26.
Stay home because you're well day: Nov. 30.
Bathtub party day: Dec. 5.
Pretend to be a time traveler day: Dec. 8.
Chocolate covered Anything day: Dec. 16.

Ezeket végigolvasva az első gondolatom az volt, hogy milyen jó lenne odafigyelni ezekre a világnapokra, és minden nap csinálni valamit, ami velük kapcsolatos. Kész Insta-profilt lehetne erre építeni! És egy csomó élményt be lehetne gyűjteni vele. Királynak tűnik! Talán jövőre megpróbálom megcsinálni. :)

A fenti listából az aktuális kedvencem a március 1., a következő posztból kiderül, miért!

2018. március 3., szombat

Mennyi ideig normális gyászolni egy kapcsolatot?

Úgy értem hiába basztat mindenki azzal, hogy "de hát már eltelt több mint egy év" ha egyszer nekem fáj, nem?!

Faszom.