2018. június 28., csütörtök

Tudatos étkezés

Szóval az van, hogy elkezdtem egyre kevesebb húst enni.

Nem tudom, pontosan mitől van ez, egyszerűen így érzem jól magam, de tény az is, hogy egyre inkább a látóteremben van (meg szerintem mindenki másnak is az arcába van tolva) a tudatos étkezés és a vegánság. És igaz, hogy mikor először hallottam erről az egészről, akkor valami nagyon idegen food-nácizmusnak tűnt, de ahogy szinte minden nap találkozom a dologgal, fokozatosan csepegtetődik belém ez az egész.

Szóval most úgy néz ki a dolog, hogy:


  1. Nem tudom kimagyarázni, hogy állatokat enni tényleg kegyetlenség, hiszen megöljük őket érte, és ha nem a húsuk kell, hanem más, akkor is iszonyat kegyetlen velük az élelmiszeripar, szóval ez tényleg olyasmi, amit nem kellene támogatni
  2. Imádok enni, és imádok jókat enni, és igen, ebbe beletartozik, hogy állati eredetű dolgokat és húst is eszem.
Úgyhogy most vívódom. Még nem igazán aktívan, de azért a felszín alatt abszolút. Szóval kevesebb hús, oké. Aztán majd meglátjuk. Van egy olyan érzésem, hogyha egyszer elköltözöm itthonról (amiről ugyan mindig csak beszélek, de a terveim szerint soon, tényleg soon) akkor magamnak egyáltalán nem fogok húsos ételt készíteni. A tej, tojás, stb. már más kérdés, arról nem hiszem, hogy le tudnék mondani, de ott is lehet figyelni a tudatos beszerzésre, például hogy olyan termelőtől érkezzen az áru, aki rendes háztáji körülmények között gazdálkodik. Szerintem ez olyasmi, amire érdemes időt és plusz pénzt is szánni, bár majd meglátjuk, lehet nem olyan egyszerű. És az is egyre fontosabb nekem, hogy úgy szerezzek be ételt, hogy lehetőleg minél kevesebb csomagolóanyagot és hulladékot termeljek vele. Erre is vannak már boltok, meg lehet vászonszatyorral piacra menni, szeretném ennek a lehetőségeit is feltérképezni. 

És persze fontos kiemelni azt is, ami egy fontos felfedezése a "diétás" korszakomnak (már ha beszélhetünk erről...) hogy az ember parázik attól, hogy megszokott dolgokat kizár az étrendjéből, de ekkor rögtön kiderül majd, hogy amúgy van egy csomó alapanyag és felhasználási mód, amiről nem is hallottál, és hirtelen rá vagy kényszerítve, hogy kreatív legyél és új dolgokat próbálj ki, ami meg tök király.

Szóval meglátjuk, mit hoz a jövő, de a fokozatosság biztos, hogy vezérlőelvem lesz. 

 

2018. június 26., kedd

Kulturális különbségek

Most dolgozik a Centropánál egy kanadai gyakornok, aki minden nap itt csücsül velünk az irodában, és amúgy tök cuki.

Ma viszont rájöttem, hogy van valami, amin mindig meglepődök, és hogy ez egy kulturális különbség: tudniillik ő hétvégente rendszeresen valami izgis programot csinál, elutazik, volt Szentendrén, Pozsonyban, most pedig éppen Belgiumban. Szóval amikor a hétvége után bejön az irodába, őszinte érdeklődéssel kérdezem, hogy "How was your weekend?" - és arra számítok, hogy mond pár mondatot az útról, milyen volt, mit látott. Ehelyett annyit válaszol, hogy "Good! How was yours!" - mindezt olyan gyorsan, hogy egy fél percig köpni-nyelni nem tudok, hogy nekem szegezett egy kérdést, holott arra számítottam, hogy mesélni fog. Gyorsan kinyögöm én is, hogy "good", aztán leül az asztalához, és elkezd dolgozni.

Szóval számára az, hogy érdeklődöm a hétvégéje felől, abszolút formalitás, az üdvözlés megfelelője, és ha bővebb infóra vagyok kíváncsi, akkor részletesebben kérdezgetnem kell. 

Bizonyára lehet kritikával illetni a magyar (és kelet-európai) kultúrát, de szerintem egy sokkal szebb dolog, hogy ha valakinek a hétvégéjéről érdeklődöm, akkor tényleg várok is választ. 

2018. június 24., vasárnap

Szarkák

Az egy jól érzékelhető trend, hogy növekszik a szarkák száma Budapesten, és ha érdekel, miért, itt olvashatsz is róla egy cikket.

Hozzánk, a Zsolt udvarba is beköltözött egy szarkapár. Eleinte az égvilágon semmi probléma nem volt velük. Délutánonként, amikor kint ültünk vacsizni az erkélyen, hallottuk őket csörögni.

A probléma akkor kezdődött, mikor egy héttel ezelőtt hajnali háromkor arra keltem, hogy iszonyatos csörgéssel ricsajoznak odakint. Becsuktam az ablakot, de a csörgés még így is jól hallható és folyamatos volt, és egy fél óráig véget sem ért. Mindez másnap újrakezdődött, harmadnap szintén.



Ugyan a szarka az énekesmadarak csoportjába tartozik, a hangja mégis ahhoz hasonlatos, mintha valaki egy kereplőt forgatna az ember feje mellett. A többedik ilyen hajnali felébredéskor már azt éreztem, hogy lecsúzlizom, lelégpuskázom, bármi, csak tűnjenek el innét és hagyjanak aludni. Még a netet is végigböngésztük, és kiderült, hogy lehet kapni nagy ragadozómadár-figurákat, amik elriaszthatják a szarkát.

Nem tudom, rászánjuk-e magunkat egy ilyen beszerzésére, de tény, hogy én veszítettem némiképp a madárbarátságomból. Mondjuk a lelkem mélyén rejtőző ornitológust izgatja a tény: miért pont ekkor, miért pont így ricsajoznak ezek? Szüleim szerint ekkor indul járőrkörútjára a macska, őt próbálják elriasztani. Ha lesz energiám megfigyelni a következő felébredéskor, majd lenyomozom...

Jógamánia

A legújabb szenvedélyem a jóga lett.

Komolyan, rég lelkesedtem ennyire valamiért. Amióta januárban rátaláltam Zoéra, elkezdtem járni az óráira a Moksha jógastúdióba, és annyira imádom, hogy kizárólag akkor hagyom ki, ha tényleg valamilyen halaszthatatlan program jön közbe. A születésnapomra kaptam egy jógamatracot. Ráadásképpen pedig kísérletezünk munkahelyi jógával is, szóval az utóbbi pár héten arra is sor került egy-egy délután.

Most már annyira lelkes lettem, hogy legszívesebben minden nap csinálnám, csak hát Zoé csak kétszer tart órát, másokat kevésbé szeretek, és még nincs elég tapasztalatom ahhoz, hogy egyedül gyakoroljak. Legalábbis egyelőre ezt mondtam magamnak, de most annyira bepörögtem, hogy lehet tényleg ráveszem magam, maximum csak napüdvözleteket csinálok orrba-szájba.



Nehéz megfogni, mit is szeretek annyira a jógában. Először is tényleg jobban érzem magam tőle, pedig ki nem állhatom a köré szőtt nyugati hype-ot és spirituális bullshitet. De valamitől mégis csak jó, gőzöm sincs, mitől. A másik, hogy a flow, amit csinálok, intenzív, abszolút van sportértéke, ráadásul a bonyolult, ki-be csavarós, támaszkodós-egyensúlyozós ászanák valóban jelentenek kihívást. Nekem még nem megy szinte semmi, mert eléggé gyenge vagyok, de folyamatosan erősödöm és abszolút érzem a fejlődést!

Úgyhogy úgy néz ki, találtam egy új hobbit! Kicsit elcsépelt, de akkor is - juhé! 

Bori eltűnt

Szóval úgy néz ki, az utóbbi időben egyáltalán nem blogoltam. Jaj. Ezt a következőkben megpróbálom kicsit pótolni. Bocsánat. >.<