"Ennél csak szebb jegy van, jobb nincs"

Nem valami nagy, de legalább görbül. Kettessel átcsúsztam társpolon, és nagyon épphogy, mert 50-ből 26 pontot értem el, és 25,1-től kettes :D Amikor először megláttam, fellélegeztem, hogy megvan, de azért ennél többet vártam volna, főleg, mivel tényleg úgy érzem hogy rendesen készültem rá. Volt egy csomó olyan kérdés amihez hozzá se tudtam szagolni. Sehol se találkoztam azokkal a nevekkel meg kifejezésekkel... Na mindegy, lényeg hogy megvan... Sőt, ebből a tárgyból a 2 jó jegynek számít, legendák szólnak ugyan olyanokról akiknek jobb lett de szerintem azok emberek már nem lehetnek... Mindegy, megvan az a lényeg, nem érdekel annyira, bár utána kicsit azért bántott. Legalább lehetett volna több pontos kettes...

Vizsgák

Holnap társpol vizsga, az utóbbi időben folyton azt rágom. Remélem menni fog, mert elég parás tárgy. Néha úgy érzem, tudom, néha meg úgy, hogy nem. Mondjuk azon is múlik, milyen kérdéseket kapok, szóval remélem, szerencsém lesz. :S Utána rögtön poltud, amire még nem is készültem a társpol miatt... Aztán azután közgáz, amire még gondolni se merek. Nem akarok megbukni...

Holnap lesz a balettvizsgám is. Kicsit tartok attól is. Mindenből új gyakorlatot vettünk, és nem igazán van meg a sorrend... úgy senkinek. Ott fogunk bénázni. Nem értem Norbi ezt hogy gondolta... Mindenesetre néha nekiállok csinálgatni itthon, mert megkaptuk a gyakorlatok leírását. Elég vicces leírva látni ezt a sok francia kifejezést.

"Fondu: 1 fondu a'la quatriéme 90°-on, 1 fondu előre plié foutté en dedans /rúd felé/, plié foutté en dehors /rúd felé/ 2 fondu a'la seconde 90°-on 4 rond de jambe en l'air, rövid balance /elenged a rúd/, átfordul - BALRA"
És az a durva, hogy értem. :D

Ni, most tették fel a pszichó eredményeket, nekem 3-as lett. Ejnye. Mondjuk az átlagos. Hülye vizsga volt. De akkor is. Nem szeretem a hármasokat. Ennél azért jobban törtem magam. >.<

Ezt meg Lányi írta a vizsgaeredményekhez kommentbe:

1. Mint emlékeznek rá, a társaság két csoportban írta a felmérő dolgozatot. A második társaság egyes tagjai a terem zárt, ám de üveges, azaz átlátható ablakán át keresztül nagy buzgalommal igyekeztek a projektorral kivetített kérdéseket elolvasni. Ezt az egyébként igen helytelen, noha szokványos diákos ügyeskedést én legalább két módon is hatékonyan kiküszöbölhettem volna: a második társaságnak külön kérdéssort készíthettem volna - és ezt akkor mindenképpen meg is tettem volna, ha tudtam volna ama bizonyos ajtó jelzett átláthatóságáról. A problémát azonban sajnos csak a helyszínen, mondhatni "in statu nascendi" (= a jelenség működése közben) észleltem. Így aztán csak azt tehettem, hogy a két társaság papírjait nem vegyítettem, az eredményeket pedig összehasonlítottam. Annak részletezésébe nem bocsátkozom, hogy mit tettem volna, ha markáns különbség lett volna a második társaság javára. Az elvégzett matematikai statisztikai összehasonlítás (átlag és szórás)azonban ilyen különbséget nem mutatott ki. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyesek a második társaságból a "leskelődésből" nem profitálhattak, de az eredmények markáns torzítását ez mégsem eredményezte.

Vicces. Amúgy meg inkább gáz. Én is a 2. csopiban voltam, de hát nem segített. :D

Happy girl dancing

Háááááát nagyon jól vagyok mostanság :D

Tegnap este (ja nem, ma hajnalban) postolnom kellett Gwen Stefanit, de azért hozzáfűzök némi magyarázatot. Tehát edzés után fáradtan és nem a legszebb állapotomban felhívott Csöbi Tomi, hogy nem-e megyek el a szülinapjára. Már azon meglepődtem hogy egyáltalán gondolt rám, aztán sorolta, kik vannak még ott, volt osztálytársak, Gábor meg Brigi... De a Délinél voltak, ahonnan nekem könnyű a hazajutás, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam, megyek. Nem tudom mi változott, de újév óta (mondtammm hogy kell a szimbolikus újrakezdés és idén minden tuti lesz igaz?) teljesen jól vagyok, Gáborral is normálisan tudok msn-ezni, halovány árnyéka se maradt a régi rossz érzéseknek. Úgyhogy úgy éreztem, készen állok erre a találkozóra, és így is volt.

Jó volt látni volt osztálytársakat. Pénz egyáltalán nem volt nálam, de a fogyasztásomat valamiféle talált közpénzből finanszírozták :D Megvolt a hangulat, dumáltunk, röhögtünk, Gáborral meg Brigivel is, egyáltalán nem volt para, és ettől még extrán jól éreztem magam. Háháhá, vége vaaan!

Fél egykor jöttem haza azzal, hogy reggel bizony edzés és talán pihenni is kéne. Nem tudom hogy telt el az éjszakám de nem aludtam valami sokat, hajnalban felkeltem és félálomban feküdtem fél hétig, amikor kelnem kellett. Azt hittem hulla leszek de nem így volt, friss voltam és még mindig vidám az estétől. :D

Hát a tánc érdekes volt. Balett. Kedden vizsga. Ki zongorázott nekünk? Andor. Andorról tudni kell, hogy szeret beleszólni az óra menetébe. A jó zongorista kussol és azt teszi amihez ért: játszik. Andor ellenben szeret a tanár szerepébe helyezkedni, rendszeresen átveszi a szót és szurkálódik a hibák miatt, máskor meg az egekig magasztalja a csoportot. Olyan szavajárásai vannak, mint "keresztfiam ott hátul, ez a fok még pálinkának is kevés" (mikor Szása alig 30 fokra emelte el a lábát a talajtól) meg "legyen szaftja annak, amit csináltok, mintha ruzsasándor beszélne angolul, magyar akcentussal", és "olyanok vagytok, mint a csiszolatlan gyémántok, persze bizonyos gyémántokban vannak széndarabkák, de amelyik tiszta, az az igazi érték, és ez az óra a csiszolás folyamata..." Tulajdonképpen az ember nem tudja, legyen-e dühös rá az állandó okoskodása miatt, vagy röhögjön. Ma konkrétan felállt, hogy "csak mint zongorista" bemutassa, hogyan is kéne csinálni a gyakorlatot, és tényleg odaállt a rúdhoz sportcipőben balettozni. Norbit biztos nagyon idegesíti, hogy átvette a szerepét. Egyébként ma engem is megdicsért, valami olyasmit mondott hogy látja az értelmet vagy mi :D Ja és persze majd ő gondoskodik arról, hogy az érdemesek profi csoportba jussanak. Egy fityiszt. Persze az egész balettóra egy rakás kutyagumi, mert kérdem én, miért kell vizsga előtt mindenből új anyagot venni? Hónapokig gyakorlunk valamit, talán hasznosabb volna azt bemutatni a bizottságnak, amit tudunk, nem azt, amit nem tudunk. Nyilván nem fogok arra figyelni, hogy szép is legyen, amit csinálok, ha arra kell koncentrálnom, hogy mi a mozdulatok sorrendje. És akkor még legyen benne "ruzsasándoros" szaft. Jóanyád.

A sztepp a másik katasztrófa. Szokásos tünetek: lemaradás, túl gyors tempó. Első sorban állok, hol máshol...

Ennyi is lett volna ma reggelre, köszönöm annak, aki végig bírta olvasni :D

I'm glad to say that after 5 months, I'm ready to post this video.

It's hard to remember how it felt before
Now I found the love of my life...Passes things get more comfortable
Everything is going right

And after all the obstacles
It's good to see you now with someone else
And it's such a miracle that you and me are still good friendsAfter all that we've been through
I know we're cool

We used to think it was impossible
Now you call me by my new last name
Memories seem like so long ago
Time always kills the painRemember Harbor Boulevard
The dreaming days where the mess was made
Look how all the kids have grown
We have changed but we're still the sameAfter all that we've been through
I know we're cool

And I'll be happy for you
If you can be happy for meCircles and triangles, and now we're hangin' out with your new girlfriend
So far from where we've been
I know we're cool

Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről

Mindenféle mögöttes tartalom nékül, csak azért, mert gyönyörű.

Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban…
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.

Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vízen –
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.

Jajne...

Geri mégse ér rá. Persze mert ő akkora sztár, Diótörőt próbál meg mindenfélét, nem képes nekünk órát tartani. Igen, megkérte Gábort hogy járjon be helyette, igen, Gábor csinálja a koreónkat, és igen, ugyanaz és ugyanolyan szar mint a múltkor. Ez eléggé lehangolt. Szeretném érezni, hogy fejlődök, és félévkor szeretném megmutatni, hogy igenis, jók vagyunk. Igenis, tudok én is jó lenni. De ha nem bízom a táncban és nem bízom a csoporttársaimban, akik fiatalok és újak és ismeretlenek, akkor nem lehet jól teljesíteni. Lelkesen, átéléssel kell táncolni, nem ímmel-ámmal :( Most mindenesetre a térformában bent vagyok középen. :D Gábor megkérdezte ki akar ott állni, csend, csend, végül mondtam hogy hát jó akkor én :D Annyira idegesített hogy tavaly nem látszott belőlem semmi, hogy most elöl akartam lenni ebben is, meg a modernben is odaverekszem magam valahogy. Szteppen szívesen állnék hátul, de ott tuti első sor lesz, olyan kevesen vagyunk akik járnak órára meg próbálkoznak :D Vakok között félszemű a menő :D

Jaj ezt amúgy még leírom, igaz, délelőtt történt, hogy vizsgáztam tér és társadalomból, ami vacak volt, mint az egész tárgy maga. De nem vágom miért kérdez ilyen hatalmas anyagból konkrét száraz tényanyagot, amikor annyi érdekes dolog lenne, aminek haszna is van. Amikor elolvasok öt könyvet, utána nem a részletekre emlékszem, de van egy átfogó képem a folyamatokról, az egésznek a lényegéről, és azt hiszem, ez az ami fontos. HCS is mindig azt mondta, hogy nem a dátumokat meg hasonlókat fogja visszakérdezni, mert a lényeg az az, hogy lássuk az összefüggéseket. :( Mindegy, a tizenhat pontos álomhatár csak megvan, onnantól kezdve meg hátra lehet dőlni, nagyjából. Amúgy miközben a vizsgát írtam, a szemem a padra tévedt, ahová valaki ezt írta: "Japán ornitológusok és birkapásztorok baráti köre." Ezen annyit röhögtem magamban, nem tudom miért, olyan viccesnek tűnt. :D És a szünet óta most találkoztam először Gergővel, örültem neki is :) <3 br="">

Haladó Trixi :)

Juhúúú! végre, valahára, idáig is eljutottam, és Trixi haladó :D Négy hónap alatt sikerült megírnom 55 nyamvadt hsz-t :D De nem baj, most már más lesz, most már vissza tudok jönni, csak volt egy kis szünet.

Amúgy ma játszottam Tamival (ez a harmadik karija akivel játszom, mivel igen gyakran váltogatja őket, na mindegy :D) és hozzá híven ez a kari se lehett normális. Ezekben a fóbiákban szenved:

Haemofóbia — a vértől való félelem, és látására való elrettenés, Kuloulrofóbia — bohócoktól való félelem (nem csak gonosz bohócoktól való), Oktofóbia - félelem a nyolcas számtól, Peladofóbia - félelem a kopasz emberektől, Tafofóbia — a sírtól és élve eltemetéstől való rettegés, Ichthiofóbia — halaktól való félelem, Efebifóbia — a fiataloktól való félelem, vagy gyanakvó tekintet a fiatalokra, Xenofóbia — félelem az idegenektől, külföldiektől, azokra való gyanakvás, azok elkerülése, Arachibutyrophobia (magyarra átírt név nélkül) — a szájpadlásra ragadó földi mogyoróvaj utálata, Megalofóbia – félelem az olyan nagy térbeli kiterjedésű dolgoktól, amik fajtájuk szerint nem kellene, hogy olyan nagyok legyenek.

Már a megalofóbia is vicces, Tami a plüss katica példáját hozta fel rá, de a legepicebb akkor is az arachibutyrophobia. Rákerestem, és bazz, tényleg létezik:
Arachibutyrophobia is defined as the fear of peanut butter sticking to the roof of your mouth.
De ez akkor is csak valami poén lehet. Mert nemááár...

Húszilveszter.

Nem szeretem a szilveszetereket. A szilveszternél elvárás, hogy legyen kurvajó és érezd nagyon jól magad, és talán épp ezért, mert elvárásokkal állsz hozzá, valahogy mégse sikerül úgy. Vagy legalábbis én így vagyok vele. Na jó, nem igaz hogy rossz szilveszterekben volt részem, de ha összeszedem életem jó partyjait, egy dec. 31.-i sincs közöttük. Az idei szilveszterhez pedig extra szkeptikusan álltam hozzá, mert Bécsen, Petizésen, Tenshinél alváson és itthon maradáson keresztül kismillió alternatívám volt, ennek ellenére mégse volt semmi, ahova igazán mentem volna. Sokáig úgy volt, hogy Petivel megyek, de nem akartam olyan társasággal lenni, akiket nem is ismerek, és az ivararány is kicsit aggasztott volna (egyedüli lányként száz fiúval azért nemolyanjó). Szóval legeslegutolsó, tegnapelőtti ötlet volt, hogy megyek Dollal. Mert Dolnak úgyis van társasága, Dol szereti a goát, úgyhogy neki nagy lelkesen ajánlottam az Almássy téri bulit, ahol ugye tavaly is voltunk - jónak ígérkezett, meg tudtam hogy lesz ott ismerős is.
Végül úgy kötöttünk ki, hogy Dol, NM, Zoey, Eena és én mentünk T-Bone-hoz. Maja nem jött el. Éjfélig Bone-nál voltunk, alapoztunk, poénkodtunk, még labirintuskártyával is játszottunk xD Szóval megvolt a hangulat, a koccintás, a himnusz és Schmitt Pál beszéde. Ezután lassacskán felkerekedtünk és mentünk az Almássyra. Sor ugyan már nem volt, de bent annál nagyobb volt a tömeg. Rengeteg ember. Rengeteg. Sokkal több, mint tavaly. Alig lehetett közlekedni. A ruhatárak megteltek. A wc előtt sor állt. Valójában elég felháborító, hogy egy ekkora szórakozóhely ennyi pénzért képtelen biztosítani a kellő körülményeket. Eléggé rontott a hangulaton, hogy bár odamentem full feldobva hogy táncoljuuunk, az első óra arra ment rá hogy sorba álltunk a ruhatárnál, majd miután közölték hogy nincs hely, kerestünk egy termet és egy falat ahová betuszkolhattuk a cuccunkat (és örülök, hogy reggel még ugyanott volt), és sor állt a wc-knél is. A kosz, a dugulás, az árvíz nem volt valami kellemes. Igazából nekem nincsenek nagy igényeim, de azért ez sok volt. És valahogy a zenével sem voltam annyira megelégedve, egyedül a goa tetszett, de azért az se maximálisan. És persze az is okozott némi gondot, hogy sokan voltunk, különböző igényekkel - gyakran szétáváltunk, különböző stílusokhoz mentünk, aztán SMS-ben kerestük egymást - és persze ha valaki pisilni ment, a sorok miatt fél óráig színét se láttuk.
Mindezek ellenére, magam sem tudom, miért, nem nyilvánítom rossznak ezt a szilvesztert, sőt. Mivel tényleg úgy mentem oda, hogy lesz ami lesz, ezeket a negatív dolgokat nem igazán vettem fel. Nem volt para, hogy se NM-et, se Zoeyt nem ismerem igazán, az se, hogy nem olyan jó a buli. Megvoltam. Valahogy elment az idő, 4-5 órát az Almássyn töltöttünk. Találkoztam Dórival és Pierre-rel, és persze ott volt Choz és Marci, akikkel lépten-nyomon egymásba botlottunk. 5 fele mehetnékem lett, mert már nem élveztem annyira a zenét és ki is merültem, Choz is fáradt volt, úgyhogy végül együtt jöttünk el. Dolék (túl?) jól érezték magukat, elbúcsúztam tőlük, és indultunk. Én eredetileg haza, aztán rájöttem, hogy fáradt nem vagyok, Choz meg mondta, hogy menjek hozzájuk, úgyhogy mentem. Nem igazán tudom megmagyarázni minek, de végül jól jött ki, mert jól elvoltunk és hamarosan hazaérkezett Peti is, aki örült nekem :) Aludtunk délutánig, kajáltunk, aztán jöttem haza. Pancsolás és kajálás után kezdem embernek érezni magam.
Fura egy szilveszter volt, csak ennyit tudok rá mondani, se nem negatív, se nem pozitív értelemben. De mindenképpen maradandó élmény :D Azt sajnálom, hogy ezzel lezárultak az ünnepek, holnaptól nincsen más előttünk, csak a kíméletlen vizsgaidőszak. El kell kezdenem tanulni és dolgozni is...