Elcsúszott plakát

A kép a Boráros téri villamosmegállóban készült, ezt pontosan tudom, mivel minden nap arra jártam dolgozni, és mikor észrevettem, rögtön az jutott eszembe hogy ez mekkora poén és le kéne fotózni. Csak aztán sose vittem gépet, és így elmaradt a dolog, de mikor Gergő arra járt velem, az ő figyelmét is felhívtam a vicces plakátra. És lám, mit talált nekem Demotiválón? Igen, van aki odament és lefotózta. :D

Büxent

Fuh de késő van! Délután értünk fel vonattal Pestre, itthon pakoltam, fürödtem, aztán gépeztem, gépeztem és moderáltam és csak most sikerült eljutnom a blogolásig, pedig nagyon le kéne már feküdnöm, mert hajnalban megyünk Soundra!

Szóval jó volt. Bükkszentkereszt fent van jó magasan a hegyekben (az ország legmagasabban fekvő állandóan lakott települése) így alapból is hűvösebb volt, de most még ki is fogtunk valami rettenetes időt. Szóval eső, eső, eső és hideg. Szerencsére annyira nem volt zavaró. Elvoltunk a házban is, megnéztük a Narnia összes részét (végre!) meg a Bourne-trilógiát. Néha jobb idő volt, és ilyenkor mászkáltunk a környéken. Igaz hogy az isten háta megett van, de nagyon szép hely és sok érdekességet mutatott nekem Choz: jártunk a Lófő tisztáson, ahol maga IV. Béla harcolt a tatárokkal, a Gyógyító köveknél, ahol állítólag a Szent Szűz áldott ereje gyógyít (le van rajzolva egy papírra, hogy melyik kő mire jó - vese, máj, torok, stb. - és frankón jöttek is öreg nénik pokróccal ücsörögni) - a mészégetőknél, és láttunk cukicukicuki szamarakat meg malacokat meg barikat is. :) Pont a hétvégén voltak a falunapok, amit ugyan elmosott az eső, de azért vehettünk házi szederlekvárt, láttunk táncbemutatót és ettünk krumplilángost. Bükkszentkereszt akkora világváros, hogy már 18 éve jár ide rendszeresen a Benkó Dixiland július első vasárnapján koncertet adni, és mi meghallgattuk. Vicces volt látni, ahogy a banda előadja a "What a wonderful word"-öt süvöltő szélben.
Egyik nap eljött hozzánk Choz nővére a két gyerkőcével, és az is jól sikerült, ehető gulyást főztünk és sikerült eljátszanom a kicsikkel is, akik állítólag még meg is kedveltek, siker. :D Bevittek minket Lillafüredre, ahol megnéztük a vízesést és csónakáztunk a tavon.
Egyébként jókat kajáltunk egész héten, lelkesen főzőcskéztünk, alkottunk lecsót, fincsi tésztát és sok-sok palacsintát, két este pedig szalonnát sütöttünk. Fotóztam is sokat - Chozról mindig van egy olyan kép, ahogy a teli tányérja fölött ül az arcán olyan vigyorral, mint egy óvodásé, aztán a következő képen már üres a tányér <3

Szóval jól sikerült, és akadt programunk is bőven. Holnap Sound, vasárnap jövök haza. Csilla is jön! Kíváncsi vagyok, milyen lesz, sose voltam még ilyen igazi fesztiválon, csak Ozorán, de az egy kicsit más kategória... Sound után jön egy hét szünet, aztán a családi nyaralás, ami - dobpergés - Olaszországban lesz! És egy kis ízelítő a folytatásból: szeretnék leutazni Vadnára, az augusztust természetesen Ozorával indítom (te jó ég, már csak 26 nap!) utána Izrael, és aztán... ki tudja. Zsúfolt nyár, mint mindig. Spurizok is aludni!

Fáradt, de örül

Igeeen, sikerült az utolsó vizsgám is! Ha a jegyeket rendesen feltöltik majd ETR-be, akkor kiírom őket ide is. Ez az utolsó, a társpol, 4-es lett (micsoda változás a tavalyi 2-es után) de ebben komoly szerepe van annak, hogy a kérdéssor egy részét helyes megoldásokkal feltöltötték netre... Apu mondta is, hogy ez a szociológia nem igazán kihívás nekem. Igaza van, de kéne találni valamit, ami meg az, és még szeretem is.

Délután végeztem egy kis nyári shoppingolást (éljenek a leárazások :D), este hulla fáradtan még Petrára vigyáztam. Azt hittem, hamar az ágyba zuhanok, de aztán még összepakoltam holnapra, most még szárad a körömlakkom, úgyhogy itt ragadtam... Holnaptól szerdáig Bükkszentkereszten leszek, majd utána jelentkezem :)

Orsiról és Szaharról kerültek fel képek facebookra, most néztük őket végig, és irtó irigy vagyok, pedig ez nem jellemző rám. Nem csak azért, mert Izraelben nyaralhatnak, hanem úgy mindenért... Nyááá!

Könyvek

Az utóbbi időben keveset olvasok, ez főként mozgalmas életemnek tudható be, ahol iskolába járás, edzés, esti kockulás és Choz mellett a könyvek csak a BKV járművein eltöltött időre korlátozódnak. Viszgaidőszakban külön megfogadom, hogy nem olvasok semmit, de most már nagyon elegem van és kezd kitörni belőlem az olvashatnék. :) Ezért olvastam el egy nap alatt a felolvasót, és rácuppantam az Eragonra is, amit kisebb-nagyobb darabokban, de tegnap végleg befaltam. Mókás volt, Marci szülinapját ünnepeltük este, elhívtam Chozt is, és szerencsére elvolt és jól érezte magát, és ha már aranyos volt és késő este hazakísért, megengedtem neki, hogy nálunk aludjon ^^ <3 Körülbelül két perc után már szuszogott, mikoris én rájöttem, hogy nem vagyok álmos, ekkor csigalassú mozdulatokkal kimásztam az ágyból, nehogy felkeltsem, átmentem Orsi ágyához, ott felkattintottam az olvasólámpát, de ráakasztottam a szalmakalapom, hogy árnyékolja. Innentől kezdve két órán keresztül olvastam, míg ki nem végeztem az Eragon harmadik kötetét. Nagyon tetszett, csak most várhatok, mire megjelenik a negyedik. Choztól amúgy reméltem, hogy feceregni fog, meg felébred, hogy hol van az ő egyetlenje, de őszintén szólva remekül elvolt, olyannyira, hogy mikor visszamásztam volna, már nem találtam magamnak se helyet, se takarót. Végül az ágytakaróval másztam be mellé, miután kissé sikerült arrébblökdösnöm :D

Holnap letudom az utolsó vizsgám, remélhetőleg sikerrel. Holnapután dolgozom utoljára, és még délután fogjuk magunkat, és lerobogunk Bükkszentkeresztre egy hétig romantikázni :) Szóval eljött a könyvek ideje is, általában mindig nyáron sikerül olvasnom. Elsőnek a Rózsa nevét fogom megenni, aztán jön a többi könyv, amit Orsi kért kölcsön a barátnőitől és halmozott fel a polcán. És mikor itthon már minden betűt kiolvastam, elmegyek könyvtárazni. Tyuhúúú! :)

Hétvége

Péntek délután volt a Szilágyiban Zsuzsa néni búcsúztatása, ugyanis volt ofőm nyugdíjba megy. Erre meghívtak meglepinek engem és Pálmát. Pálmáról én sem tudtam, csak ott láttam hogy jééé, te is itt vagy, és örültem neki, mert pont egy éve, a banketten láttam utoljára. Azóta szakácskodik, és elég fura volt vele beszélni, mert mintha megkomolyodott volna, vagy csak lehet, nekem tűnt úgy, mindenesetre kicsit zavarbaejtő volt társalogni vele. Zsuzsa néni örült nekünk, és ott maradtunk a tanári lakomára is, ami a kisudvaron zajlott bográcsolással, palacsintával, tortával, gyümölccsel, úgyhogy jól belaktam, mielőtt hazajöttem volna fogadni Chozt, aki visszatért hozzám Borsodból ^^

Még péntek este elsétáltunk a Clark Ádám térre, ahol felépett a Tűztánc. Elég nagyszabású produkció volt, profi néptáncosok és egyéb modern táncosok járták több mint egy órán keresztül, és a zene se volt semmi! Érdekes hangszerelés, brácsától kezdve dobon, zongorán és szaxofonon át gitárig minden volt benne, magyar népdalokat dolgoztak fel a 21. század embere számára emészthetően. Egy leányzó énekelte a szólót, a tipikus magyar dallamokat, és itt jön a vicc, volt még ugyanis a zenekarban egy háromtagú vokál, az "African voices": kizárólag fekete nőkből állt, akik afrikai dallamokat búgtak a magyar nótákba, és a harmónia így is tökéletes volt. A legjobban az tetszett, mikor az énekesnő épp szép hazánkat dicsérte a dalban, alatta meg ment a vokál: "Oh Mama Africa". :D

Szombaton lementünk Angyalira, és Choz megtapasztalhatta, mennyire flúgos a családom, ugyanis itthon hagytuk a telek kulcsait, és két órát ácsorogtunk a parton, míg apu fordult egyet. A hatalmas szél és a gyenge teljesítményű motor miatt a szigetre jutni is igazi küzdelem volt, de ott már rendben ment minden. Elvégeztünk néhány kerti munkát, de jutott idő pihenésre is. Petrát nem igazán lehetett lekoptatni, kihasználta, hogy úgy nyuzigálja Chozt, ahogy akarja, de nem baj, mert legalább megszerette ^^

Érdekes, hogy még sose hoztam senkit Angyalira, de ez érthető, elvégre nem szoktunk Orsi nélkül lejönni. Jó volt, csak rövid, meg persze fárasztó.

Bernhard Schlink: A felolvasó

A könyvet Orsi kapta jutalomkönyvként, és itt hevert az ágyán. Vékonyka volt, rövid, pont jó ahhoz, hogy bepakoljam a táskámba és magammal vigyem a BKV-n olvasgatni - a 700 oldalas Eragon erre sajnos nem alkalmas.
Egy nap alatt elolvastam. 220 oldal, nem nagy ügy. Eléggé súlyos történet. Kate Winslet Oscart kapott a filmváltozat főszerepéért, kedvem is támadt megnézni - talán Chozzal, ha lesz valaha is ilyen hangulatunk...

Nosztalgia június huszonegyedikén

Ma lennénk Gáborral 4 évesek. Ezen gondolkodni persze óriási szamárság, mivel lassan a szakításunknak lesz évfordulója, hurrá. Nem tehetek róla, de a dátumok nagyon meg tudnak ragadni a fejemben. Vízitúra, vízitúra... Sok osztálytársam elment, Gabi is. Én nem értem rá. Mondjuk lehet jobb is. Nem tudom.Vicces, pont a BK talin olvastam, hogy 21-e a napforduló, és ehhez kapcsolódik a Szentiván-éj is (jún. 24), ami eredetileg akkor lett volna, csak valamiért eltolódott. Ennek valamiért örültem, mert ez egy varázslatos éjszaka ám, én meg hajlandó vagyok minden hasonlónak jelentőséget tulajdonítani. Tudnék most itt filózgatni, de azt hiszem nem venné jól ki magát. További szép estét.

a Fellépés

Szombaton megvolt a táncfellépésünk, vegyes érzelmekkel. A művésznek elvileg nem kéne megosztania ilyen kulisszatitkokat a közönséggel, de most megteszem :)

Eleve tartottam kicsit a dolgotól, mivel nem lehettem ott az utolsó órán. A ruhákat reggel szedtem össze, rá kellett ébrednem, hogy nincs meg a melltartóm, a tesóm pedig, akin mindezt számonkérhetném, épp Eilatban sütteti a hasát. A ruháim egy egész sporttáskát tettek ki. A Tháliában léptünk fel fél 4-től, de nekünk már délre oda kellett menni hogy felkészüljünk és próbáljunk. Az öltözőnk akkora volt mint egy lyuk. A főpróba nagyon rosszul sikerült, a modern össze-vissza ment, a lábamon se tudtam megállni (kicsit bekavart ez a mezítlábas téma) a végén Jani közölte, hogy ehhez nem tud mit hozzáfűzni, a szervező megkérdezte a maga gusztustalan módján, hogy ez vajon már a tánc volt-e, vagy csak bemelegítettünk. Jani is félősen vallotta be, hogy igen, kicsit ő is megijedt. A sztepp jól ment, a musical viszont gagyin, Geri a maga stílusában elő is adta, hogy mennyire szarok vagyunk és a közönség nem ezt akarja látni.

Ezután elég nyomott hangulatban érkeztünk az öltözőbe, kicsit kétségbe is voltam esve, hogy így nem léphetünk fel. Igyekeztünk felrázni a népet, fellépőruhát válogattunk, öltözködtünk, fotózkodtunk.

A fellépés előtt nagyon vacakul lettem, nem értettem, mi bajom, gyenge voltam és szédültem. Nem kívántam a kaját, úgy éreztem, vitaminra van szükségem, gyümölcsre vagy hasonlóra... A lányok segítettek, kaptam cukrot és kólát, de nem igazán sikerült helyrepofozni magam. Az első számunk a modern volt, az rázott fel, mert a színpadon már csak a táncra figyeltem. A lábamra kötözött izé bevált, mentek a forgások, jók voltunk. Mikor lejöttünk, nagyon fel voltam dobódva, sokkal jobban éreztem magam, de végig megmaradt ez a fura érzés. A sztepp volt a következő táncunk, és az gyengére sikeredett - többször rontottam, annak ellenére, hogy nagyon tudtam ezt a táncot, és képtelen voltam mosolyogni. A musical szintén tök jól ment, és örülök neki, mert eléggé féltem tőle.

A fellépés után rögtön mentem kis családomhoz. Igazából ők nem sok mindent mondtak, és megijedtem, hogy azért, mert rossz volt, csak nem merik bevallani. De azt hiszem inkább csak nem akartak semmit hozzáfűzni...

Choz nálunk aludt, másnap némi lustálkodás után kidobtam, és mentem BK talira. <3 Ezer éve nem tudtam összefutni a többiekkel, és most egész sokan voltunk, jött Seren meg Tenshi is! A nap nagyrészét a Siriusban töltöttük, hülyültünk meg beszélgettünk. A Csücsköktől kaptam megkésett szülinapi ajándékot, jól meg is lepődtem. Süti formájú fülbevalók és a Rózsa neve, amit már ezer éve el akarok olvasni, úgyhogy nagyon ráhibáztak :P

UPD.: A táncos videók megnézése után helyrekerült a lelkivilágom: nem is volt ez rossz! Igaz, a szteppben tényleg nem mosolygok. Kiteszem ide a youtube videóinkat, ezeket egy csoporttársam csinálta. Apu is készített felvételt, de sehogy sem sikerült rávennem, hogy végig az egész csapatot vegye, és ne zoomoljon rám néha. :D

Musical

Sztepp - bár itt szinte végig nem látszom :D

Modern