Gyors beköszönés

Vége a szorgalmi időszaknak, jövő héten lesz is három vizsgám. Elég jól állok velük, és a karácsonnyal is, úgyhogy remélem kezd véget érni ez a szörnyű rohanós időszak :) De már megyek is szervezetszociológiát tanulni.

The cello song

"Ez még nekem se menne". Erre táncoltunk tegnap egy balettosat, és olyan szép volt, szinte libegtem utána hazafelé :)

Féltékenység?

Furcsa ez a féltékenység-dolog.

Azt teljesen természetesnek tartom, hogy legszívesebben villát forgatnék bárki belében, aki Gáborhoz egy centivel is közelebb kerül a kelleténél, de azt igazán képtelen vagyok megérteni, miért bosszant az, hogy Petinek barátnője van. Természetesen a kettő össze sem hasonlítható, de akkor is furcsa. Szerencsére nem érint nagyon a dolog, mert ha Choznál vagyok, akkor sem látom Petit szinte sosem, csak néha a facebookon görgetve üt szíven egy-egy kép vagy üzenet, amit hirtelen megpillantok. Olyan butaság pedig.

Általános életérzés

Élet a Földön kívül? nem, köszi

Ma olvastam a Metropolban, hogy 600 fényévre innen találtak a Földhöz hasonlatos, életre alkalmas bolygót.

600 fényévnyire innen?!!!

Hogy a tökbe? Már itt tart a tudomány? Uram atyám. Én nem is mernék olyan messzire tekinteni. Mégpedig azért nem, mert most hirtelen eszembe ötlött - hahó! - hogy mi van, ha találnak egyszer ottan valami? No? Annyi filmet láttam már marslakókról, de miután elolvastam ezt a cikket, hirtelen olyan kézzelfoghatóvá, olyan valóságossá vált az egész. Tegyük fel, hogy találnak életet. Na és akkor mi lesz? Szerintem bennem egy csomó változást indítana el. Úgyhogy én személy szerint jobban örülnék, ha megmaradnának a fenekükön és ezzel a bolygóval foglalkoznának, mert van itt elég teendő. 600 fényév! Cöh! Persze lehet, hogy csak a felfedezés vágya hiányzik belőlem, esetleg félek az ismeretlentől vagy selejtes vagyok.

Beadandók és olvasmányok

Ez a 302. bejegyzésem, a kettővel ezelőtti értelemszerűen a 300. volt, meg kellett volna ünnepelni, de nem vettem észre, lecsúsztam róla, ennyi. :D

Hát kérem szépen, én tegnap interjúztam, ami ugyan nem volt nagy szám, pedig izgultam miatta, mert ilyet még sosem csináltam. Bevonultam Pista bácsihoz 11-kor egy kamerával, egy adag felkészültséggel és néhány kérdéssel, bár utóbbiakra nemigen volt szükség, mert Pista bácsi csak beszélt, csak beszélt, s ha el is kalandozott, sem tudtam közbeszólni, valahogy úgy áradt szavainak folyama. Így hát többnyire hallgattam, és most van egy két és fél órás videoanyagom, amit jócskán meg kell vágni (a beadandó 40 perc hosszúságú lehet...) Kiábrándító, hogy semmit nem értek a movie makerhez, pedig most úgy néz ki, munkám oroszlánrésze ott fog zajlani. Épp ezért nem is sózhatom ezt a melót holmi Choz-félére (aki nem tudom hanyadik ZH-jába és házi feladatába fullad épp bele) úgyhogy valószínűleg atyai segítség és párnapos bénázás lesz a dologból. Az interjúért viszont természetesen hálás vagyok, érdekes és tanulságos a történet, megérte meghallgatni.

Robert Darnton: Lúdanyó meséi című művét kellett a mai szocgyak órára elolvasni. Nagyszerű volt! A könyv a 18. századi Európa (elsősorban Franciaország és Németország) parasztjainak életét, gondolkodását próbálja felderíteni, méghozzá a mesék által. Rengeteg példát hoz és felsorakoztat egy kilónyi népmesét, ez már önmagában is baromi érdekes. Piroska és a farkas korabeli brutál változata (a farkas feldarabolja a nagymamát, a húsával megeteti az érkező Piroskát. Majd megkéri a kislányt, hogy vetkőzzön le, bújjon be mellé az ágyba, és csak akkor eszi meg). Csipkerózsika 18-as karikával (A herceg nős, ennek ellenére megerőszakolja az alvó Csipkerózsikát, aki álmában egy sor gyereket szül neki. Csak akkor ébred fel, mikor a gyerekek szoptatás közben megharapják a mellét. Ekkor kénytelen megküzdeni a herceg anyósával, aki meg akarja őt gyilkolni). Nem is folytatom a sort, de egyszerűen zseniális. Összehasonlítja a mesetípusokat, bemutatja a hősöket, ezzel párhuzamosan feltárja az olvasó előtt a 18. századi Franciaország parasztjainak világát. Én magam sosem gondoltam arra, ami minden mese eleme, hogy hát tényleg, akkoriban nyomor volt, senkinek nem volt egy betevője sem, a földesúr sanyargatott, a gyerekek sorra születtek, de eltartani már nem lehetett őket. A halál gyakori vendég volt, s ezért az újraházasodás, a "gonosz" mostohák léte is. Mivel alig jutott ebéd az asztalra, nem csoda, hogy minden mesehős a tündértől első kívánságként valamilyen ételt kér.
Jópofa egy könyv ez, ezt tényleg mindenkinek tudom ajánlani. :)

Rövid panaszáradat lelkem megkönnyítéséért

Mostanában megint szörnyen kicsinek érzem magam. Úgy értem, hogy fiatalkának. Hogy semmit sem tudok a világról. És nem is néz ki úgy, mintha ki akarnék nőni ebből a kiskorúságból. Nincs bennem semmi önállóság. Az egyetem továbbra is arról szól, hogy leadnak egy anyagot, én megemésztem, aztán jól levizsgázom. Csak erre vagyok képes, a megemésztésre. Vannak egyáltalán önálló gondolataim? Egyáltalán nem vagyok tájékozott, semmilyen téren, és akárhogy is szeretnék az lenni, ez nem alakul át bennem késztetéssé, hogy na akkor most kövessem a napi híreket, a politikát, a gazdaságot, a statisztikákat, és olvassak szakkönyveket. Szociológiai tudásom valahol a nulla körül kering, és nem hiszem, hogy sokkal több lesz attól, hogy csak azt tanulom meg, amit elém tesznek. Tulajdonképpen ezért szeretnék külföldre menni, hogy valahogy kierőszakoljam magamból a "felnövést". De amilyen szerencsém van, lehet, hogy nekem az sem fog beválni.

Mintha a kinézetem se változna semmit. Olyan vagyok, mint egy 17 éves. A tesóm már rég lekörözött. És sápadt vagyok, mert tél van, és nincs semmi színem. És nem tetszem magamnak, pedig ez általában nem szokott gondot okozni. Nincs egy félmeztelen képem sem a facebookon, ami azt jelenti, hogy lájkolóim sincsenek. Szürke egér vagyok, úgy bizony, és sovány vigasz azzal biztatnom magam, hogy úgysem szeretnék olyan söpredék lenni, mint ők.

First snow

Ma leesett az első hó, igaz, hogy olyan idegesítő dara formájában, és csak a párkányokat meg az autókat lepte be egészen vékony rétegben, de én ettől is akkora lelkendezést csaptam, hogy Choz azt mondta, ő egész életében nem örült ennyire hónak :)

Lassan tényleg itt a vizsgaidőszak. Minden vizsgámat felvettem már, decemberben 3 lesz, januárban 6. Addig pedig igyekszem elkészülni a beadandóimmal. Szocgyakra kutatási tervet kell készítenem, és nagyon úgy néz ki, hogy a BK-ból fogom írni. :D A XX. század menekülési stratégiái órámra pedig interjúzni fogok, pont ma kértem fel Pista bácsit, és belement a dologba. Ezekre fel kell ám készülnöm, még sose csináltam ilyet. Van is most nálam három módszertani könyv :D