My year 2012

A lassan hagyománnyá váló éves áttekintés, avagy lássuk, mi történt velem 2012-ben.

Január elsején Vadnán voltam, ugyanis Chozzal és a barátaival ott ünnepeltük a szilvesztert. 13-án volt az egyéves évfordulónk. Elkezdtem önkénteskedni a Nap klubnál (kizárólag önző érdekekből, mindenféle lelkesedés nélkül, és nem is valami hosszú ideig) és letudtam az összes vizsgámat, átlagosan elég jó eredménnyel.

Február elején Hajdúszobolszlón töltöttünk Chozzal pár napot, az tényleg varázslatos volt. 7-én Szaharék meghívtak magukhoz a Tu bishvat ünneplésére. Egyik hétvégén meglátogatott minket Ren, a családdal pedig kimentünk Angyalira, ahol kivételes módon befagyott a Duna, így gyalog kelhettünk át rajta. Ismét töltöttem Vadnán pár napot, részt vettem – immár másodjára – a görög katolikus bálon. Ebben a hónapban megvolt az első Erasmus-tájékoztatóm, elhatároztam, hogy pályázok, és nem kis szenvedéssel és idegeskedéssel meg is írtam a szükséges dokumentumokat. Elkezdtem angolórára járni Szilvihez, nyelvtudásom javítása érdekében. A chozos Valentin-nap után rosszul lettem az éjszakai buszon, innentől kezdve még sokáig törtek rám időszakos rosszullétek, ami különböző orvosok meglátogatásával, vérvétellel és gyógyszerszedéssel járt.

Márciusban leadtam az összes Erasmus-papírt, első helynek Amszterdamot, másodiknak Utrechtet pályáztam meg. Egy hétvégét dolgoztam a Symában ruhatárosként. Elmentünk egy családi síelésre, sajnos a késői időpont miatt alig volt már hó. Megünnepeltük Eszter és Petra születésnapját, valamint apuval és Chozzal elmentünk az immár hagyománynak számító geocashing teljesítménytúrára is.

Áprilisban végre kihirdették a pályázati eredményeket, megtudtam, hogy mehetek Amszterdamba! Amennyire örültem neki, legalább annyira be voltam tojva tőle. Elkezdtem részt venni az egyetem kérdőíves Budapest-kutatásában, ami ugyan részemről kudarcba fulladt, de jó tapasztalat volt. Anyu vett nekem egy négyalkalmas jógabérletet, úgyhogy ebbe a sportba is belekóstoltam. A hónap végén Vadnán töltöttem a hosszúhétvégét, ragyogó idő volt, jó volt pihenni, lazulni, találkozni a többiekkel.

Májusban betöltöttem a 20-at. Inkább letört ez a tény, mintsem felvidított, de mindenki nagyon kedvesen köszöntött fel és tündéri ajándékokat kaptam. Töltöttünk egy hétvégét Agárdon. Megkezdődtek a vizsgáim. Jelentkeztem a TátKontúr olvasószerkesztőjének, de végül nem kaptam meg az állást. Voltunk Chozzal Stephen Marley koncerten a ZP-ben.

Június elején Gábor alaposan kiakasztott, de erre ne is pazaroljunk több szót. Befejeztem a vizsgaidőszakomat, eddigi legjobb eredménnyel, és pár nap múlva utaztam is Vadnára, ahol egészen a hónap végéig maradtam, és nagyon jól éreztem magam: pihentünk, voltunk a Szelesi-tónál, tabuztunk a garázsnál, kirándultunk…

Július a mozgalmas nyári programok jegyében telt, és bizony, szinte végig Chozzal voltam… Először EFOTT-ra mentünk fesztiválozni, ahol fantasztikusan éreztük magunkat, aztán töltöttünk pár napot Balatongyörökön is egy reggae-fesztivál féleségen. Vigyáztam egy hetet Petrára, aztán megint csak Chozzal voltam, jó hosszú ideig, Bükkszentkereszten, ahol sokat pihentünk, filmeztünk, voltunk a gyógynövény-napokon, lovagoltunk, és meglátogattak minket Cseccék is. Ebben a hónapban volt a másfél éves évfordulónk is.

Augusztusban elmentünk egy családi nyaralásra Demjénbe: bejártuk Eger környékét, egy napra, Szilvásváradra Choz is csatlakozott hozzánk. Ozorára nem mentem idén, de bosszankodva követtem végig a fesztivál tönkretételét. Utolsó otthon töltött napjaim egyikén meglátogattam Esztert és Gézut új, közös lakásukban, és találkoztam Rennel és Shizuval is. Az augusztus 20-át még együtt töltöttem anyuékkal és Chozzal, másnap, 21-én pedig belevágtam az Erasmus-kalandba: repültem Amszterdamba! Az első héten rengeteg mindent sikerült elintézni: elfoglaltam a szobám, jelentkeztem a helyi hatóságoknál, nyitottam bankszámlát, vettem biciklit, részt vettem egy körbevezetésen az egyetemen, edzésen a sportcentrumban, „holland” vacsin, holland nyelvórán, az ESN hétvégén (városnézéssel, bulikkal, scavenger hunt-tal), bemutatkozott a faculty-m és a buddym, Lisa. Kiérkezésem első napján megismertem Hannaht, akivel azóta elválaszthatatlanok vagyunk.

A szeptemberem elég mozgalmas volt (elég csak a blogbejegyzéseim számát tekinteni). Meglátogattam a Zaanse Schans-t, voltam egy Sunday bruch-on Jane-nél, folyosótársaimmal kitakarítottuk a konyhát. Elkezdődött a suli, heti 2x2 tanóra, mellette elkezdtem rendszeresen eljárni a sportcentrumba. Megismertem Hannah német barátnőit, együtt elmentünk Markenbe biciklitúrára, este filmeztünk egy szabadtéri moziban. Főztünk közösen kínai kaját, elmentünk bulizni is az Odeonba, de onnan fél óra után kidobtak minket. Ezt nem hagytuk annyiban, jártunk a rendőrségen feljelentést tenni, aztán levezetésképp meglátogattuk a város eldugott templomát. A folyosótársakkal rendeztünk egy közös „culture dinner”-t, és egy héttel később együtt ünnepeltük meg Ekaterina szülinapját is. Voltam shoppingolni a Primarkban a csajokkal, tettünk egy egynapos kirándulást Utrechtbe, főztünk mexikói vacsit és elmentünk egy kalózbuliba is.

Kissé fájdalmas lesz megírni ezt a hónapot, de essünk túl rajta. Október elején három napra meglátogatott Choz, és tényleg borzasztóan jó volt együtt, örültem, hogy jött, és szomorú voltam, mikor elment. Megnéztük a várost, sokat fotóztunk, végigjártuk a Heineken Experience-t és voltunk a Hemp Museumban is. Az együtt töltött szép napok ellenére (és bánom, hogy ennyire gyorsan, de egyszerűen így jött ki) szakítottam vele október 18-án. Ezután minden erőmmel igyekeztem a vizsgáimra koncentrálni, amiket sikeresen meg is írtam. Voltam pár táncórán, de egyik sem nyűgözött le, így nem mentem el több alkalommal. A vizsgák után jutalom gyanánt voltam a Dam téri vidámparkban, buliztam a Melkwegben, ettünk indiai kaját Hannahval és Kathival, shoppingoltunk, elmentünk Hágába. Azután elkezdődött a második periódus, és meglátogatott a családom.

November elején az egész családom meglátogatott, nagyon örültem nekik, és persze annak is, hogy végigjártam egy csomó múzeumot velük: a Rijksmuseumot, a Van Gogh Múzeumot, az Anne Frank Házat, a Gyémántmúzeumot és a Némót láttuk együtt. Eljöttek hozzám az Uilenstedére is, elvitték pár holmimat, cserébe finomságokat hoztak nekem. Később jártam Rotterdamban, 18-án végignéztem Sinterklaas megérkezését. Az egyik órámra prezentációt készítettünk – nem volt egyszerű, de szerencsére jól sikerült. A folyosón 22-én, barátokkal 24-én ünnepeltük meg Hannah szülinapját. 23-án pedig Brüsszelbe mentem a szülinapossal, és igaz, hogy holtfáradtak voltunk a nap végére, de mindketten nagyon jól éreztük magunkat!

December elején Eszter utazott hozzám Oldenburgból pár napra, vele is bejártam a várost, ismét voltam az Anne Frank házban és a Némóban, esténként pedig beszélgettünk és forralt boroztunk. Részt vettem egy Pub lecture-ön Lisával, a lányokkal a folyosóról megnéztük moziban a Cloud atlast (pizzázással egybekötve), jött hozzám a Mikulás, jártam a tengernél kétszer is: egyszer Zaandvortban, egyszer pedig Castricumnál, ahova Lisa hívott, és ahol kaptam egy igazi holland vacsit is. Az utolsó hét kapkodásában igyekeztem beszerezni az összes karácsonyi ajándékot, megírtam két vizsgát (egy napon), részt vettem két karácsonyi vacsin: egyszer a német leányzókkal (akikkel elbúcsúztattuk Kathit és Helenát) egyszer pedig a folyosótársaimmal. 22-én hazautaztam Budapestre. Otthon találkoztam Csillával, Shizuval, ünnepeltünk a családdal és voltunk Vocapeople előadáson is. Gyorsan elment a hét, és már repültem is vissza Amszterdamba, ahol az év utolsó napjait Lacival és Ádám társaságában töltöttem.

Összességében elmondható, hogy az évemre ez az egész Erasmus-dolog nyomta rá a bélyegét. Egyértelműen hatalmas kaland szeptembertől, de előtte is a pályázás, a felkészülés... És hát rengeteget voltam Chozzal a kiutazás előtt, teljesen össze voltunk nőve. Ismét el szeretném mondani, hogy nagyon bánt, hogy fájdalmat okoztam neki, és lehetett volna ezt az egészet sokkal okosabban is intézni - de így jött ki. Hálás vagyok minden vele töltött percért, mert tényleg boldoggá tett. Remélem, hogy a fájdalom hamarosan elmúlik, de a szép emlékek megmaradnak. Én tudom, hogy helyesen döntöttem. 

Újra Amszterdam

... és visszaérkeztem Amszterdamba. Gyorsan írok pár sort a tegnap esti Vocapeople-ről. Klassz volt. Az izraeli csoport 3 nőből és 5 férfiből áll, a nők között egy alt, egy mezzó és egy szoprán, a férfiak között egy basszus, egy bariton, egy tenor, egy beatboxos és egy szintén szájjal mindenféle fura hangokat kiadó egyed van. Ők mutatnak be számos dalt a színpadon, és minden hangot saját maguk állítanak elő. A kerettörténet szerint egy másik bolygóról érkeztek, és zenére van szükségük, hogy energiát termeljenek az űrhajójukhoz. Bevonták a közönséget is, különleges képességeikkel "beleláttak" a nézők fejébe, és kitalálták, milyen a zenéjük. A kedvencem az volt, mikor mindegyik Voca választott valakit a közönség közül, egyenként bemutatták, mi szól az illető fejében, aztán ezt összehangolták, és mind egyszerre énekeltek. Ez olyan szép volt, végül is azt jelenti, hogy az embereket összehozza a zene, és egyéni dallamaink egy nagy egésszé állnak össze. :)
Érdekes élményben volt részünk: felállítottak egy férfit, belehallgattak a fejébe: esküvői zene ment benne. S hamarosan előkerült egy jegygyűrű, a férfi letérdelt, és ott, az előadáson kérte meg a kedvese kezét! Később kiderült, hogy az illető az izraeli nagykövetségen dolgozik, Andris ismeri is, és gratulált neki később :D

Ma reggel kényelmesen megreggelizett a család, aztán kifuvaroztak engem LisztFerihegyre. Mókás, emlékszem, milyen betojva jártam ott legutóbb! Most elcsodálkoztam, milyen kicsi a reptér, és mennyire kong az ürességtől - alig vannak utazók. A Schipholhoz képest eléggé smafu.
Minden rendben volt az utazással, annak rendje és módja szerint megérkeztem Amszterdamba. Még nem említettem, de vendégeim is vannak. Ez egy kicsit érdekes történet.
Pár hete rámírt Szécsi Laci, akivel Taglit talin találkoztunk, és akiről később kiderült, hogy volt osztálytársam, Timi barátja. Sosem volt valami mély kapcsolatunk, de érdekes módon beszélgettünk néha facebookon, és nemrég engem keresett meg azzal, hogy szakított Timivel, elsírta a bánatát, kért tanácsot stb stb. Én kissé hirtelen és balga módon, búfelejtő gyanánt meghívtam Amszterdamba szilveszterezni. Bevallom, meglepődtem, milyen hamar ráharapott az ötletre, s bár később rájöttem, hogy nem olyan egyszerű megoldani ezt az ügyet, a bolhát már elültettem a fülébe, szóval végül is jött, egy barátjával, Ádámmal. Előre leszögezem, hogy abszolút ártatlan, baráti meghívásról van szó, és senki se merjen többet feltételezni!

Ádám és Laci ma érkeztek, egy korábbi géppel, mint én, úgyhogy találkoztunk a reptéren, hazajöttünk, lecuccoltunk, elmentünk vásárolni, most pedig még a városban vannak, bementek nélkülem. Örülök ennek, kell nekem egy kis magánszféra. Holnap azért megyek velük én is, de remélem ellesznek később is egyedül, hiszen január 2-ig maradnak, ami egészen sok idő. Egyébként nagyon örülök nekik :) Félnék is nélkülük itt, szinte kong a green tower, még mindenki otthon van.

Itthon

23-án mozgalmas napom volt. Reggel Csillával találkoztam, akivel egy forró csoki mellett jól átbeszéltük az elmúlt hónapok történéseit. Ebédre hazamentem (anyu paprikás csirkét csinált :P ), délután pedig sütöttem egy adag mézeskalácsot. Orsi és Petra ugyan sütött nélkülem, de kedvem volt nekem is készíteni egy adagot - visszaviszem majd Amszterdamba, és szétosztogatom a mindenféle ismerősök között. 

5-kor találkoztunk Shizuval a Momban (én előbb értem oda, úgyhogy a bejárat előtti karácsonyi vásárnál tébláboltam egy ideig, és kaptam egy pohár ingyen forralt bort egy kissé részeges eladó sráctól :D ) Először a Mekibe ültünk be jobb hely híján, és egy vaníliás-epres pite mellett beszélgettünk, aztán megnéztük a Felhőatlaszt moziban. Ez az a film, amit már Amszterdamban is láttam, csak úgy éreztem, nem igazán sikerült megragadnom a lényeget. Azt kell mondjam: tévedtem! Csak én hittem, hogy komplexebb a film, valójában nem igazán maradtam le semmiről. Néhány félreértés tisztázódott, egyes részek érthetőbbé váltak, de heuréka-szerű felfedezéseket nem tettem. 

24-én délelőtt még pepecselnem kellett pár ajándékkal, de estére szerencsére mindennel elkészültem. Igazi szokásos otthoni karácsonyunk volt. Kaptam egy szép táskát, egy pár fekete bőrkesztyűt, könyvet (Csányi Vilmos: Ironikus etológia) hajformázót, parfümöt, Orsitól csokis arcpakolást. Kicsit bosszankodtam, ugyanis a hajgöndörítő szerkezet nem épp olyan volt, amilyenre számítottam - és mikor kipróbáltuk, semmi változást nem idézett elő a hajamon. Anyuék váltig állítják, hogy nekik valami fodrásznő megmutatta, hogy kell csinálni, és neki működött... úgyhogy remélem, csak gyakorlás kérdése a dolog. A parfüm sem igazán lett eltalálva, ugyanis ezt a márkát Orsi használta évekig, és mindig ő jut róla eszembe kamaszon. Az meg csak bökte a csőrömet, hogy a könyvet, amit kértem, Orsi kapta meg - persze, testvérek vagyunk, elolvashatom, de akkor sem értem a logikát emögött. Mindegy, már bele is fogtam, Nyáry Krisztián: Így szerettek ők című könyvéről van szó. Nagyon érdekes, csak azt sajnálom, hogy nem tudom elolvasni visszautazás előtt. 

Ettünk finom karácsonyi vacsit, játszottunk Petra új társasjátékával, éjjel pedig megnéztük az Igazából szerelmet (illetve én már félig szundikálva néztem).

25-én délelőtt azt hiszem nem sok mindent csináltam az alváson kívül. Délután a már megszokott módon nagyihoz mentünk, ott is ajándékoztunk, ettünk-ittunk, beszélgettünk a sok-sok családtaggal. Eszteréktől kaptam egy nagy baglyos párnát, már itt trónol az ágyamon :)

26-án délelőtt már igyekeztem hasznosítani magam, és kidekoráltam cukormázzal az elkészült mézeskalácsok felét, de annyi volt, hogy nem sikerült befejeznem. Délután Magdolnagyiékhoz mentünk, jó volt őket is látni. Emlékszem, ők aztán különösen rettegtek, mikor külföldre utaztam, azt hiszem, most már megnyugodhatnak kicsit, hogy valóban jól vagyok, és egyelőre úgy néz ki, hogy januárban annak rendje és módja szerint vissza is térek hozzájuk :)

Ma délelőtt anyuval bevásároltunk nekem mindent, amiből Amszterdamban hiányt szenvedek, és befejeztem a mézeskalácsok dekorálását is. Azt hiszem, ma már itthon maradok, teszek-veszek, este pedig Vocapeople előadásra megyünk. :)

Általánosságban el kell mondjam, hogy érdekes itthon lenni. Úgy tűnik, nagyon kötődök helyekhez: most, hogy kezdem megszokni az itthoni életet, nem igazán van kedvem visszautazni, ugyanakkor tudom, hogy januárban meg úgy fogok érezni, hogy semmi kedvem hazajönni... 

Choz hiánya is nagyon erősen tört rám. Teljesen felkészületlenül ért az egész. Ugyan gondoltam arra, hogy ha hazajövök, más lesz, de erre nem számítottam. Két napig teljesen nyomottá tett, nem értettem a saját érzéseimet, nem tudtam, mit jelent ez a sajgás. Most már egy kicsit megnyugodtam, és igyekszem magam meggyőzni, hogy csak természetes szakítás utáni érzésekről van szó, amik előjöttek most, hogy olyan környezetben vagyok, ami jobban kötődik hozzá. Ennek ellenére folyamatosan emlékeztetnem kell magam, hogy okkal szakítottam, és nem lenne jó, ha felkeresném vagy találkozni akarnék vele. Tudom, hogy jobb lesz, ha megint Amszterdamban leszek (nem gondoltam volna, hogy a távolság ilyen iszonyatosan segít) de egyszer végleg hazajövök, és kezelnem kell ezt az egészet valahogy. Abban bízom, hogy olyan rossz már nem lehet, mint akkor volt, és ez is elmúlik egyszer... remélem, hogy minden rendben lesz, és főleg azt, hogy ő is jól van, és egyszer tényleg minden jóra fordul... 

a vizsgák és utána

Csütörtökön reggel olyan korán indultam el vizsgázni, hogy még sötét volt. Elég kiábrándító... Viszont a vizsga nem volt nehéz, jóval korábban is végeztem vele, és azt hiszem, elég jól sikerült. Nem valószínű, hogy elbuktam ezt a tárgyat, annál is inkább, mert a jegy 40%-át a prezentáció teszi ki, és arra 8,5-öt kaptunk a csoporttal :)

A délutáni vizsga már nehezebb volt, úgyhogy nem is vagyok teljesen biztos benne, hogy sikerült, de azért reménykedem! A lényeg, hogy túl vagyok rajta. Jó nagy megkönnyebbülés volt :)

Pénteken összepakoltam a cuccomat, jó alaposan kitakarítottam, vásároltam a városban, este pedig karácsonyi vacsora volt a folyosón! Sajnos nem sokan csatlakoztak, mert néhányan meg hazautaztak, egyesek pedig az utolsó pillanatra hagyták a beadandóikat, és tanulniuk kellett. Csak Jolijn, Hannah, Amanda, Louise és Francesco jöttek el, de azért így is jó volt. Én pudingot készítettem, a többiek a főételért feleltek, és igazi svéd lakomát csaptunk: húsgolyókat ettünk krumplipürével és azzal a fura piros almás-káposztás salátával. Nagyon fincsi volt :)

Ajándékoztunk is! Mindenki két apró ajándékot vett, és egy dobókockás játékkal döntöttük el, végül is kinek melyik jut. Én egy dudáló krokodilfejet kaptam, amit a biciklire lehet szerelni (Hannah-tól) és egy kis szettet tusfürdővel, testápolóval és szivaccsal (Jolintől).

Ma reggel még befejeztem a pakolást és a takarítást, korán megebédeltem, és együtt mentünk Hannah-val a reptérre, mert majdnem egy időben indult a gépünk. Kicsit izgultam, hogy nem lépem-e túl a megengedett súlymennyiséget a bőröndömmel, de szerencsére minden rendben volt. Ugyanis a cuccaim jórészét már most hazahozom, hogy januárban és össze tudjak majd csomagolni... A becsekkolásnál közölték velem, hogy a jegyemhez nem társul ülés - ez azért van, mert a légitársaság több jegyet ad el, mint ahány hely van, sokan ugyanis nem jelennek meg végül utazáskor. Így azonban megvolt a lehetősége, hogy nem kapok helyet a gépen, és egy másikkal kell utaznom. Szerencsére erre nem került sor, volt helyem, és a hosszú sor is egész gyorsan lement a security check-nél, úgyhogy rendben felszálltam a gépre, és időben meg is érkeztem Budapesten, ahol még a levegő is más, mint Amszterdamban. :)

Furcsa most itthon lenni kicsit. Van pár újdonság a lakásban, de a régi dolgokat is ugyanúgy megbámultam. Tudom, hogy nem fogok többet úgy nézni az itthoni dolgokra, mint eddig, és ez elégé bizarr érzés. Az azért biztos, hogy élvezni fogom ezt a hetet itt, holnapra például van is már egy csomó tervem, holnapután pedig karácsony - 3 napig! Alig várom! :)

a tenger

Múlt héten (igen, lemaradtam a blogolással, tudom) kétszer is voltam a tengernél. Először szombaton (na, ez nem is a múlt hét, hanem az azelőtti) amikor Zaandvortba mentünk, ebbe a tenger melletti kisvárosba, csak azért hogy lássuk a Nagy Vizet. :) Nagyon szép volt, és persze furcsa is, sosem voltam még tengernél nagykabátban és sálban. A homokos partot hó lepte, de azért tudtam gyűjteni egy csomó kagylót. Hiába, ez olyasmi amit nem tudok megállni... Láttam a naplementét is. Nagyon romantikus volt :)

Hétfőn kicsit északabbra, de ugyanazt a vizet csodálhattam meg Lisának köszönhetően, aki Marcelt, Hannah-t és engem meginvitált magához egy igazi holland vacsorára. Nem Amszterdamban, hanem Castricumban lakik, ahonnan alig 10 percre van a tenger. Odavonatoztunk, sétáltunk a városban, aztán pedig a homokbuckák között. Este pedig Lisa megmutatta nekünk az otthonát. Annyira jó volt végre egy igazi családi kuckóban lenni! Szép családi ház tágas nappalival, képek a falon, karácsonyi hangulatvilágítás. Lisa szülei nagyon kedvesek voltak hozzánk, sokat beszélgettek, kérdezgettek, és promótálták Hollandiát. Lisa ikerfivére kicsit késett, de ő is csatlakozott hozzánk, és hasonló lelkesedéssel kérdezgetett mindenfélét.

Vacsorára Boerenkool-t ettünk. (ejtsd: Burkól. biztos mert jól beburkolja az ember.) Ez egy tipikus holland káposzta neve. Megfőzik, aztán összekeverik krumplipürével. Leöntik Jus-sal - ez valamiféle szaft - és jó kis Bockwurstot fogyasztanak hozzá. Egyszerű étel, de igazán mennyei volt! Ilyen kiadós vacsorában sincs gyakran részem. :)

Lássuk be, Lisa nagyon kedves, hogy meghívott bennünket. A legtöbb ismerősömre rá sem bagóz a saját buddy-ja. Ez egy részről érthető, mert a buddy elvileg azért van, hogy segítsen a tájékozódásban az idegen városban, de egy idő után mindenki beilleszkedik annyira, hogy ne legyen pátyolgatásra szüksége. Nekem sem volt túl sok kérdésem Lisához, de ő a "feladatait" mindig jóval komolyabban vette, mint az átlag, és rendszeresen ír facebookon, néha összefutunk egy kávéra, és most ez a meghívás is tök jó volt :) Nem mondanám, hogy igazán barátnők vagyunk, mert eléggé különbözünk, de igazából ő az egyetlen holland, akit igazán ismerek, és nagyon hálás vagyok a kedvességéért. :)

Ami pedig a blogról való eltűnésem oka, hogy csütörtökön két vizsgám lesz, egy délelőtt, egy délután, és most nagyban tanulok. Nem pánikolok kifejezetten, de azért elég fáradt vagyok már. Szeretnék már a pénteknél tartani... Zűrös, mert még bizonyos karácsonyi dolgokat is el kell intéznem, pénteken pedig pakolnom és takarítanom kell, estére pedig valami fincsit készíteni, mert karácsony vacsit tartunk a folyosón. 22-én délután pedig repülök haza! Milyen hihetetlen, hogy ilyen közel van! Augusztusban még olyan távolinak tűnt.

Mi-Mi-Mikulás

December 5-én este ide is megérkezett a Sinterklaas, és mikor hazaértem a moziból, egy CsokiSintert találtam a cipőmben :) Sőt, még másnap is kaptam fincsi Milkacsokit *.* Lau egy tündéri meglepetést adott nekem BK-n, amivel legalább átmozgattam kicsit Trixit :) Pár nappal ezelőtt pedig érkezett egy csomag a "Pál Mikulás"-tól, szaloncukorral, smarties-csokival és mindenféle jóval :) Nagyon jó érzés, hogy az otthoni Mikulás nem feledkezett meg rólam így sem, hogy külföldön vagyok. Elvégre ez az első Mikulás, amit nem otthon töltök, úgyhogy kicsit furcsa is volt. :(

Amszterdamban 100%-osan itt a tél, az utóbbi napokban hóvihar van. Tegnap az egyik kanyarban estem egyet a biciklimmel, nem lett semmi bajom, a kormányom viszont eldeformálódott. Megcsinálnám, de most is úgy szakad a hó, hogy ki sem dugom az orrom innen inkább. Vettem karácsonyi fényeket, karácsonyi mécsestartókat, néhány felakasztható díszt meg Sinterklaas-bögrét, és teremtettem egy kis hangulatot a szobámba :) A probléma csak az, hogy lassan inkább a vizsgákhoz kéne hangulatot teremtenem: megvoltak az utolsó óráim, 20-án vizsga, és issszonyatosan sokat kéne rá tudni.... O.o

Cloud Atlas

Tegnapelőtt a csajok a folyosóról hívtak egy pizza+mozi estére, és bár tanulhattam is volna, ezt úgy éreztem, nem hagyhattam ki. A Kriterion nevű moziba mentünk, ahol én még sosem voltam, de a többiek igen - hangulatos kis mozi néhány teremmel, kávézóval. Biciklivel fél óra alatt odajutottunk, és megvettük az akciós kombinált jegyet, amelynek fejében kaptunk egy-egy pizzát a közeli olasz étteremben. Igazi olasz pizza volt, vékony tésztájú és hatalmas, lelógott a tányérról, meg sem bírtam mind enni. Ezután visszamentünk a mozihoz, és megnéztük a Cloud Atlas filmet. Ez itt a trailere:




Én azt mondom, hogy mindenki menjen el, nézze meg ezt a filmet... De olyan nyelven, amit megért. Borzasztóan sajnálom, de az a helyzet, hogy nem sikerült megértenem ezt a filmet... Már most, hogy a trailert megnéztem, leesett pár új dolog :D Különböző sztorikból áll, amik önmagukban is fantasztikusak, de az, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és hogyan befolyásolják egymást, az túl komplex az angoltudásomhoz képest. Viszont annyira kíváncsi vagyok és úgy bosszant a dolog, hogy szerintem otthon megnézem újra, magyar felirattal... Mert amúgy jó film, tényleg jó, nagyon jó, ennyi azért leesett :D És nagyon tetszett, hogy ugyanazok a színészek több szerepet játszanak. Fantasztikus, hogy el tudják őket maszkírozni, néha egész sokáig tartott mire leesett, hogy áá, ez is te vagy! A jövőben játszódó jelenetek a legklasszabbak, abba az ázsiai fiúba pedig egészen beleszerettem, pedig furcsa arca van, de hát szuperhős(L).

A mozi további előnye, hogy millió flyert lehetett benne összegyűjteni, amit hosszas munkával felragasztgattam a falamra itthon, úgyhogy egyre vidámabb és színesebb! :) Mikor vége lett a filmnek és kijöttünk, azt láttuk, hogy havasak az utcák és havasak a biciklik :) Szép volt este hazajönni :)

Névnapi jókívánság

Áhh, én ugyan gondolkodtam, hogy vajon mennyire etikus, de nem tudom megállni, hogy ezt ne blogoljam le, sorry :D

*Lö fészbúk*

Gábor Máthé 

boldog névnapot

bocsi, le kell h tiltsalak mert különben nem hiszi el fanni h őt szeretem

Áááhhh hihetetlennn :D Best name-day wishes ever...

Ámde idegeskedés helyett inkább nevessünk egy jót embertársainkon, és egy perces néma csönddel adjunk hálát az égnek, hogy nem születtünk féltékeny természetűnek.

Tényleg úgy érzem, hogy csak úgy folyna belőlem a szó, de inkább csak annyit írok, hogy véleményem szerint ez igencsak szánalomra méltó. Kitartó erőfeszítéseim a "Nincs barátság kapcsolat után" frázis megdöntésére úgy tűnik egy ideig kudarcra ítéltettek, de már ott tartok hogy inkább... leszarom.