Petra

Én nem vagyok kifejezetten kisgyerek-párti. A kisgyerekeken belül pedig különösen ódzkodom a lányoktól. Fogalmam sincs miért van ez így. Tény, hogy jobb, ha a babák és a rózsaszín pónik engem mindenestül elkerülnek.
Amikor Petra megszületett, akkor sem tudtam igazán foglalkozni vele. Persze amikor kicsi volt, még csak a pelusát kellett cserélni. De aztán egyre nagyobb lett, már játszani kellett volna vele, ezeket a bugyuta játékokat, és közben mesélni és magyarázni neki, hogy milyen is a világ, és én ezeket rettenetesen untam, és akárhogy is, persze a húgom, de szörnyen utáltam, ha foglalkozni kellett vele. Egyszerűen nem ment. A mai napig képtelen vagyok babázni meg figurákat mozgatva mesélni neki, de egyre inkább rájövök, hogy a világra rácsodálkozó kisgyerekből kezd teljesen értelmes emberré válni. Személy szerint teljesen ledöbbentem azon, hogy képes erre egy hétéves. Na jó, persze ő egy Pál-gyerek. De olyan okos! És van fantáziája. Múltkor játszottuk a szülinapi asszociációs játékomat, a Dixitet, és minden gond nélkül játszott velünk ő is, olyan jól, hogy az egész család elcsodálkozott rajta. Ma a többiek színházba mentek, és én vigyáztam rá. Azt játszottuk, hogy rajzolok valami egyszerű motívumot, és abból neki kell egy teljes rajzot készítenie - aztán ugyanezt megcsináljuk fordítva. Jópofa volt látni, hogy egyáltalán nem azt rajzolta, amire a kezdeti formából elsőre asszociál az ember. Volt süllyedő hajó, sült malac tányéron, palota, amit benőtt a csalán - olyan jót játszottunk, hogy nem is jöttem el tanulni, ahogy terveztem, hanem megvártam, míg lefekszik és elalszik. Szerintem nem is nagyon volt még ilyen, hogy ne azt lessem, hogy mikor hagyhatom végre magára. O.o

Egyébként még egy kis megjegyzés: Szerintem belőlem az anyai ösztön teljesen hiányzik, vagy legalábbis jó mélyre elbújt. Mert mégis, hogy lehetne így gyereket vállalni? Nem is igazán szeretnék. Vagy ki tudja. Ha mégis, akkor is csak fiút. Annyira elegem van már a lányokból. A fiúk nem sírnak, nem nyafognak, nem akarnak folyton hercegnőt meg pónit, ésésés... Nemtudom. Lehet hogy csak azért azért érzek így, mert a családunkban mindenhol csak lányok születtek. :(