Egy jó szilveszter...?

Lehetséges volna, hogy volt egy olyan szilveszterem, ahol jól éreztem magam? Hihetetlennek tűnik, de igaz. 

Az újév előtt megint megjártam a szokásos lelki hullámvasutat, hogy mit is kéne csinálnom, kivel kéne lennem, a családom elutazott, legyek inkább otthon egyedül, nem, inkább buliznék, de kivel, nincs senki, akivel mennék, stb., de végül egész lendületesen kipattantam ebből a mentális gödörből, és eldöntöttem, hogy jól érzem magam, ha törik, ha szakad.

Az estét nagyinál kezdtem, bizony, mert az jutott eszembe, hogy ha már ő is egyedül van szilveszterkor, meg én is, akkor miért ne mehetnék fel hozzá. Úgyhogy este kilenckor beállítottam a nagyon szép ünnepire hangolt lakásába, ahol kabarét néztünk, bólét és pezsgőt ittunk, és maradék bejglit majszoltunk hozzá. Nagyi nagyon örült, hogy benéztem, és hasonlóképpen voltam ezzel én is. Jó kis alapozás volt ez.

Tizenegykor átzarándokoltam Pestre Gáborék törzshelyére, a Game Up pubba, ahol viszont örömömre nem volt ott az egész régi társaság, csak Gábor, Gergő, Atesz és a barátnője, Barbi. Így családias hangulatban sikerült pár tátrateával megalapozni az estét, ráadásul egy ponton megjelent SZIRMAI GERGŐ, igen, jól látjátok, Szirmai Gergő egyszer csak csatlakozott a mellettünk lévő társasághoz, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik, valahányszor Gáborral találkozom, Szirmai Gergőbe botlok? Bár nagyon lelkes lettem a gondolattól, az univerzum leveheti rólam a kezét, ugyanis egy adag alkohol és emelkedett bulihangulat sem tudott rávenni arra, hogy megszólítsam (mert őszintén, mit kellett volna tennem? Akinek van tippje, várom a kommentekbe...) Az éjféli koccintás és a himnusz félszeg végigállása után pedig már nem is maradtunk sokáig, hanem indultunk tovább a Dürer kertbe goázni.

Igen, goázni! Úgy tűnik, a goázós időszak szépen-szépen visszatér. Marcellal is voltunk egy közös bulin egy másfél hónapja, és most ismét a neonfényekkel kidekorált barlangokban találtam magam. Annyira jó volt ismét csak bulizni, és kivarázsolni magamból az elmúlt év stresszét! Nem is jöttem el reggelig, amikor Gergő hazakísért (nem a Szirmai Gergő, a másik. Előbbivel sajnos a bulin már nem találkoztam, bár eljátszottam a gondolattal, hogy ha odáig követett volna, akkor már igazán csinálok valamit). Az egész este folyamán igazán tündérbogyó volt velem.

Új év, új évtized, lendületes kezdet! Hajrá 2020!