Tavaszi sí

Voltunk már máskor is március 15. körül síelni, de még sosem fordult elő olyan, hogy ne lett volna hó. Idén az utazás rövidsége miatt egy közeli, kis sítelepet választottunk - Mönichkirchent - és az az igazság, hogy ott bizony ezerrel tombolt a tavasz, minden nap 15-20 fok volt... A síliftek üzemeltek, a pályát is ratrakolták... tegnapig. Ma délelőtt még akartunk síelni, de a liftek leálltak, és senki sem volt a pultban, akinél visszaválthattuk volna az előre kiváltott bérletünket.

Hó már csak a pályán volt, és nagyon hamar megolvadt: vizes és kásás lett a naptól, viccelődtünk is azzal, hogy vízisíelünk. Akadtak szép számmal nagy barna foltok is, ahol már előkandikált a talaj. Így persze a dolog sí része nem volt annyira szórakoztató, de attól még ugyanúgy tudtunk csúszni, gyakorolni egy kicsit. A napsütést nagyon élveztük, lehetett pulcsiban csúszni, sőt bikinis fotók is készültek. Mivel maga a sí nem volt olyan jó, sokszor álltunk meg pihenni, fényképeszkedni, a délutánokat pedig a panzió medencéjében töltöttük.

Jó volt ez a kis kiruccanás még így hisz, hiszen a hegyek Ausztriában tavasszal is gyönyörűek. A családon sajnos végigment valami vacak vírus, úgyhogy anyuék lázasan síeltek, nekem meg úgy tűnik, mostanra sikerült elkapni :(

Síelés előtt

Jó reggelt!

Mindjárt össze kell cuccolnom, mert megyünk síelni. Végül csak összejött így a hosszúhétvégére, bár kicsit aggódunk, lesz-e hó - többnyire azért februárban szoktunk síelni, amikor még rendes tél van, csak idén valahogy nem jött össze. Mivel az aranyrúdjaimat karácsonykor a Jézuska átszállította Petihez, nekem idénre csak béreljük a lécet. Én még nem láttam, de apu szerint nagyon tuti. Valójában nekem mindegy, csak csússzon :D

Tegnap este annyit búcsúzkodtunk Chozzal, hogy végül ma reggel még fel kellett kelnem házit írni, de nem baj, kész vagyok vele :) Könyvtáraztam is a héten, úgyhogy most van itthon egy kupac kötelezőm, de még mindig kevés - morcogok is a Központi Szabó Ervin miatt, mert ha meg is van a könyv, amit keresek, azt tuti nem lehet kölcsönözni. Így még mindig nem tudom pontosan, miből írok majd recenziót...

Ruhatározás

Péntek-szombat-vasárnap a Syma csarnok ruhatárában dolgoztam, a Lakáskultúra kiállításon. Eszternek köszönhetem a munkát, aki a ruhatárosok felügyelője volt a teljes őszi-téli időszakban. Kár, hogy csak most álltam be, mert tök jó munka, igaz, hogy néha fárasztó, de nekem határozottan tetszett. Ezen a kiállításon nem volt nagyon sok ember, néha kellett pörögni, de azért nem döglöttünk bele a munkába. Tudtam beszélgetni Eszterrel és Gézuval, és a többi ruhatáros leányzóval is, ismerős volt a környezet. Most, hogy tavaszodik, nem lesz többet ruhatár a rendezvényeken. Ha viszont úgy adódik, hogy van munka és ráérek, akkor szívesen bevállalom ^^

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

/Weöres S.: Adagio (részlet)/

L'adieu

Guillaume Apollinaire : Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

(Ford.: Vas István)

Erasmus

Jaj de el voltam tűnve. Szóval ezen a héten az Erasmus pályázást gyűrtem. Pont határidőre lettem meg vele. Valójában meg se tudom magyarázni, mi volt benne ilyen nehéz, de végig úgy éreztem, hogy tök nagy feladat és én ehhez kicsi vagyok. Végig kellett néznem a szóba jöhető egyetemek listáját és átkutatni a honlapjukat. Valahogy olyan rossz volt az egész. Alig ismertem ki magam bizonyos honlapokon, a németek például irtó bénán vannak megszerkesztve. Egy csomó idő rámegy arra, hogy megtaláljam, amit keresek. Meg aztán minden angolul, ugye. És folyamatosan a külföldön tanulás képe lebeg előttem, ami pedig egyenesen ijesztő.

A végső választásom Amszterdamra és Utrechtre esett, nem jelöltem harmadik célt. Tanulmányi tervet és önéletrajzot kellett írnom angolul és magyarul. Ez az angol nagy szenvedés. Irtó sokat felejtettem. Szóval segített az írásban-ellenőrzésben Tenshi meg Csilla is, ami nagy segítség volt.

Végül teljesen az utolsó pillanatra készültem el úgy, hogy órákat ültem a szövegeim fölött. És még csak nem is írtam sokat, és nem is lett annyira nagy szám. Nem értem mitől volt ennyire nehéz, ennyire időigényes, de csak azt vártam már, hogy vége legyen. Ma adtam le a papírokat, és ettől irtóra megkönnyebbültem. Minthogy végre semmi dolgom nem volt, olvastam, takarítottam, pedikűröztem és elmentem edzésre is :) Előzetes eredmény március végén várható. Kicsit félek. Ha nem jönne össze, csalódott lennék, de meg is könnyebbülnék kicsit. Elvégre mesterképzésen lehet újra próbálkozni. De ha sikerülne... Te jó ég, akkor tényleg ki kéne mennem fél évre külföldre. Inkább az eszem mondja, hogy jó lesz ez nekem, valójában eléggé félek tőle :/