Amióta többet utazom, feltűnt az az uralkodó narratíva, hogy turistának lenni gáz, úgyhogy tegyél meg mindent azért, hogy ne tűnj annak: először is ne turista legyél, hanem "utazó", és csinálj mindent úgy, ahogy a "helyiek". És ez tényleg annyira elterjedt, hogy millió blogposztot, tippet, ajánlót lehet ezzel kapcsolatban olvasni, és ez engem mérhetetlenül felhúz.
Az alapgondolat nagyon bölcsnek tűnik: mindannyian ismerjük azt az idősödő amerikai házaspárt, vagy azt a csoport ázsiai turistát, akiknek a nyakában hatalmas fényképezőgép lóg, egy métert sem tesznek a szelfibotjuk nélkül, tülekednek minden nevezetességnél, beülnek az összes turistacsapda showműsorra és étterembe, és mikor hazamennek, büszkén mutogathatják a képeiket, de igazán nem merültek el a helyi kultúrában, és nem értették meg, hogy mit látnak. És megértem, hogy felmerült az az igény, hogy ezt elkerülve megismerhessük úticélunk egyéb, kevésbé "turistás" arcait is, felfedezzük, hogyan zajlik máshol a mindennapi élet, beszélgessünk helyiekkel. De egészen nevetséges, mennyire ostobák tudnak lenni azok a javaslatok, amelyek azt kívánják elősegíteni, hogyan "olvadj be" a helyiek közé.
Itt van például ez a cikk, ami Madrid kapcsán jött szembe velem. Az írója a "The invisible tourist", a cikk címe pedig How to NOT look like a tourist is Madrid, Spain. A tíz zseniális tippje közül a kedvenceim az igyál sört, a ne hordj flip-flop papucsot és válassz kedvenc focicsapatot. Úristen, rég olvastam ekkora bullshitet, és sajnálom is, ha ezzel a poszttal forgalmat generálok neki, de nincs mit tenni. Először is szánalmas, ahogy a cikk hangsúlyozza, hogy hogyan kerüld el, hogy turistának tűnj - mintha az valami bűn lenne, amit titkolni kellene mások előtt. Másodszor pedig, a legtöbb tippje egyszerűen hülyeség. Mert mi van akkor, ha nem szeretem a sört? Mi van akkor, ha én a flip-flopot akarok hordani? Mi van akkor, ha sorry, notsorry, ki nem állhatom a futballt?
És mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amiket a helyiek nem csinálnak? Ha mindenki a helyiek lábnyomát követné, senki nem nézne meg semmilyen nevezetességet, elvégre én, mint "helyi" nem látogatom a parlamentet, a Bazilikát, a Gellérthegyet, és nem is emlékszem, mikor voltam utoljára a várban, de azért mégis ostobaság lenne ezeket kihagyni, ha valaki Budapestre jön, nem?
Szóval az húz fel ebben az egész hozzáállásban, hogy mennyire agresszívan akarja neked megmondani, hogy mit csinálj. Mert bár azt gondolom, hogy ez a narratíva éppen azzal a gondolattal szemben jött létre, hogy a turistáskodásnak csak egy helyes módja van (nézz meg mindent, jelentkezz be az összes múzeumba, edd végig a helyi ételeket, stb.) valójában pontosan ugyanazt csinálja, csak pepitában: rád akarja erőltetni, hogy mit ne csinálj, ha utazol.
És ez bullshit. Mert utazáskor (és egyébként bármilyen más esetben is) egy és egyetlenegy dolgot kell csinálnod: azt, amit te szeretnél. Igenis, menj oda ahhoz az épülethez, és lőj egy szelfit a többi japán turistával, ha neked ez az élmény. Könyörgök, ne vedd le a papucsodat csak azért, mert valami idióta blogger azt mondja, hogy az Madridban nem autentikus. És ne, ne kérj sört egy bárban csak azért, mert ott az a híres, ha egyszer nem is szereted. És igen, nyugodtan fütyülj a múzeumokra és inkább csillelj egy parkban, ha neked most az tetszik jobban. Hagyd a fenébe a ki tudja milyen főhercegi palotát, és inkább shoppingolj a hippinegyedben, ha ahhoz van kedved. Olvasgass egy kávézó teraszán fél délelőtt, ha ez tesz boldoggá, és ne törődj a "kötelező" nevezetességekkel. Csináld azt, amit akarsz. Úgy, ahogy te szeretnéd.
