... az az awkward feeling, mikor a Facebookról megtudom, hogy Dakó Eszter és Nagy Domi (a Szilágyi régi nagy szerelmespárja még az én időmből) összeházasodtak, és ezt a hírt elsőként Gáborral szeretném megosztani.
UPD.: Felfedeztem, hogy erről a párról korábban álmodtam is. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szilágyi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szilágyi. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. augusztus 20., vasárnap
2010. december 31., péntek
My year 2010
Zsúfolt, boldog és kevésbé boldog eseményekben, változásokban bővelkedő évet hagyok magam mögött. Követve Tenshi tavalyi példáját, a blogom és határidőnaplóm segítségével szépen összeszedem, miket is csináltam idén, aztán végzek egy kis összegzést és tanulságlevonok.
Január elseje, így 2010 is, az Almássy téri szabadidőközpont ruhatárában ért engem Gabival, Gergővel, Tacsival és Barbival. Jó buli volt, megadta a kezdőlöketet. 15-én volt a szalagavatóm, mindez sok próbát, ruhák és kiegészítők után rohangálást, szervezést jelentett - de az a nap nagyon szépnek maradt meg az emlékezetemben, mert igenis gyönyörűek voltunk, az afater party is jól sikerült. Életem első és utolsó iskolai sítáborában is részt vettem januárban, sajnos konstatálnom is kellett, hogy ez nem nekem való.
Februárban volt az első fellépésem a Madách Musical Tánciskolával, amit nagyon élveztem, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A BK megújult, számos moderálnivalóval gazdagítva a prefektusok területeit. Részt vettem a mohácsi busójáráson. 15-ig kellett leadni a felvételi jelentkezésemet. A sorrendem hosszas vívódás, majd hirtelen döntés után: 1. BCE Nemzetközi tanulmányok, 2. ELTE Szociológia, 3. ELTE Anglisztika.
Márciusban síeltünk, ami jól sikerült, bár anyu eltörte a lábát. Jártam Debrecenben Rennél, ünnepeltünk peszachot, megszültem Szirtes Alexet.
Áprilisban volt tavaszi szünet, húsvét, ahol a fiúk jöttek és locsoltak. 11-én lezajlott az országgyűlési választások első fordulója. Teljesen váratlanul ért Polgár Csilla halála - részt vettem a temetésén, sok régi táncos ismerőssel találkoztam, beszélgettem. Ebben a hónapban fejeztem be a középiskolát, eltöltöttem utolsó napjaim az iskolapadban, szerenádoztam: HCS-nak, Ongjerthnek, Buritsnak, Tarjánnénak, Zsuzsa néninek, Gábor bának. 29-én bolondballagás, kissé őrültre sikerült. 30-án elballagtam a Szilágyiból, ahol 8 középiskolai évet töltöttem.
Május első hetében letudtam az írásbeli érettségijeimet ebben a sorrendben: Magyar, matek, töri, angol, német. Betöltöttem a 18. életévemet - Csigahegyen ünnepeltük volna, ha GMS eljön. Mivel a sulit befejeztem, töménytelen szabadidőm támadt - de szerintem én voltam az egyetlen, aki tényleg minden napot masszív tanulással töltött, annyira féltem az angol szóbelitől. Egyébként akármennyit cikiztek miatta, tény, hogy hihetetlen sokat tanultam ebben a hónapban - lényegébe véve ekkor tanultam meg angolul beszélni. Szerenádoztunk Cziróknak és Szilágyinak.
Júniusban megtudtam az írásbelik eredményeit, nem voltam velük elégedett.
Letudtam az angol szóbelit, sikeresen. A többi tárgyra az utolsó hétben magoltam szorgosan, egy nap végeztem velük, nem sikerültek rosszul. Még ebben a hónapban megkaptam a bizonyítványom, és kiszámoltam, hogy 435 pontot szereztem.
Az év végi Madáchos fellépésem vegyes lett, akkor nem éreztem túl jónak, de a felvételeken nem látszanak a hibák. Utolsó szilágyis vízitúrám esős és hideg volt. Június 21-én volt a hároméves évfordulónk Gáborral. 23-án megvolt a bankettünk - a legmaradandóbb az volt benne, hogy a kelleténél több bort ittam. A rákövetkező két napot Tenshinél töltöttem, és megszültem az új blogomat.
Júliusban voltam Gáborral Balcsin, BK-sokkal Patcán, Angyalin. Kiderült a felvételi eredményem: szociológiára vettek fel, ahogy vártam.
Augusztus első hetét Ozorán töltöttem - a nyaram legmeghatározóbb élménye, hatalmas esemény, állíthatom hogy életem legboldogabb percei, amit jövőre sem szeretnék kihagyni. Ez után következett az egyhetes családi nyaralás Alsóörsön, ahol megismertem Zazut - és mikor hazaértem, 15-én, egy fájdalmasan átlagos és unalmas napon, Gábor szakított velem. A hónap második fele a gyötrődésre és a mocsárból való kimászásra ment rá. Irtó szarul éreztem magam, amin a gólyatáborom segített.
Szeptember elején jöttem haza a táborból, új élményekkel, barátokkal. Meg kellett szoknom a sulit: tárgyakat felvenni, beiratkozni, órákra járni és termeket találni: csupa új és új kihívás. Megkezdődött a táncszezon, új tanárok, csapattársak. A szobánk átalakításra került: új székek, ágy, polcok.
Októberben Buri megkapta a végzett diák rangot - érdekes, hogy azóta alig járok fórumra, szinte egyáltalán nem játszom, valahogy elvesztettem az érdeklődésemet, noha a csapattal továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Voltam Protoculture bulin, ez az este tényleg nagyonnagyon jól sikerült, hosszú idő után szerzett igazán boldog perceket. Voltunk Debrecenben, szülinapoztunk Rennel és Shizuval. Egy szerdai Filteres estén megismertem Petit, akivel 24-e óta járunk. Találkoztam Zalánnal.
Novemberben Szegeden voltunk wellnessezős családi pihenésen. Nagyvelegen a BK-sokkal megnéztük az összes létező HP filmet. Részt vettem egy háromnapos cigicsikkfigyelős terepgyakorlaton, egy Exclusive goa night 10. Jubileumi partyn, Gólyabálon, ahol szép fehér ruhában keringőztem Gergővel. Elkezdtem dolgozni a Paradise solutionnél, ezzel pedig iszonyúan összezsúfolódott a napirendem.
Decemberben volt három vizsgám, egy osztálytalálkozóm. Jött a Mikulás, majd a Jézuska is, családi összejövetelekkel, kajálásokkal, ajándékokkal. Voltam BK karácsonyon is. A szilveszter totál képlékeny, de valószínű, hogy Dolékkal megyek az Almássy térre, oda, ahova tavaly. Keretes szerkezet.
2010. tényleg a változások éve volt, ezek közül kiemelném a két legmeghatározóbbat: Gábort és az ELTÉt.
A Gabival való kapcsolatom a szakításunk óta folyamatosan alakul. Augusztus utolsó két hete tényleg nagyon rossz volt. Akkor még úgy gondoltam, idővel enyhül a dolog, fogunk tudni majd beszélgetni, találkozni. A gólyatáborom után felhívtam és szerintem vagy egy órát beszéltünk, mert annyira megszoktam, mert nem is tudtam, hogy lehetne másképp. Egy idő után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszeres találkozás, beszélgetés - legalábbis számomra - fájdalommal jár. Képtelen voltam - és vagyok - rendesen továbblépni, elfogadni a helyzetet. Hogy hogy állunk jelenleg? Neki barátnője van, amire gondolni sem tudok. Sosem hittem volna, hogy a “maradjunk barátok” kezdetű frázis tényleg ennyire nehéz és lehetetlen, de beláttam, hogy az. Valóban kudarcként élem meg, hogy nem tudok rá máshogy tekinteni, és kénytelen voltam őt letiltani msn-ről, mert hiába kértem, hogy ne írjon rám, mert nem szeretem, ő nem tudta megállni, egyszerűen azért, mert túl rendes és érdekli, hogy mi van velem. Ha nem látom és nem beszélünk, sokkal könnyebb, sokkal jobban vagyok, teljesen okés így. Meglátjuk, hogy lesz később, egyelőre marad ez az állapot.
Aki ismer, tudja, micsoda rettegéssel vártam ezt az egyetemet, mennyit rágódtam, vívódtam, hogy hova jelentkezzek. A szociológia hirtelen ötlet, igazából lutri volt, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy bejött. Tulajdonképpen magam is meglepődtem, hogy mennyire érdekel az, amit tanulok. Jól érzem magam az ELTÉn, van egy csomó ember, akiket nagyon örülök, hogy megismerhettem, a könyvtárban pedig találtam pár olyan könyvet, amit valószínűleg ki fogok kölcsönözni, csak azért, mert érdekel. Hihetetlen.
Az Újév mindig újrakezdést jelent, és nekem most extrán. Idén sok minden változott, sok mindent kellett lezárnom, magam mögött hagynom, 2011-ben egy egészen más életbe vágok bele, és tudom, hogy hiperszuper lesz. BUÉK! ^^
Január elseje, így 2010 is, az Almássy téri szabadidőközpont ruhatárában ért engem Gabival, Gergővel, Tacsival és Barbival. Jó buli volt, megadta a kezdőlöketet. 15-én volt a szalagavatóm, mindez sok próbát, ruhák és kiegészítők után rohangálást, szervezést jelentett - de az a nap nagyon szépnek maradt meg az emlékezetemben, mert igenis gyönyörűek voltunk, az afater party is jól sikerült. Életem első és utolsó iskolai sítáborában is részt vettem januárban, sajnos konstatálnom is kellett, hogy ez nem nekem való.
Februárban volt az első fellépésem a Madách Musical Tánciskolával, amit nagyon élveztem, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A BK megújult, számos moderálnivalóval gazdagítva a prefektusok területeit. Részt vettem a mohácsi busójáráson. 15-ig kellett leadni a felvételi jelentkezésemet. A sorrendem hosszas vívódás, majd hirtelen döntés után: 1. BCE Nemzetközi tanulmányok, 2. ELTE Szociológia, 3. ELTE Anglisztika.
Márciusban síeltünk, ami jól sikerült, bár anyu eltörte a lábát. Jártam Debrecenben Rennél, ünnepeltünk peszachot, megszültem Szirtes Alexet.
Áprilisban volt tavaszi szünet, húsvét, ahol a fiúk jöttek és locsoltak. 11-én lezajlott az országgyűlési választások első fordulója. Teljesen váratlanul ért Polgár Csilla halála - részt vettem a temetésén, sok régi táncos ismerőssel találkoztam, beszélgettem. Ebben a hónapban fejeztem be a középiskolát, eltöltöttem utolsó napjaim az iskolapadban, szerenádoztam: HCS-nak, Ongjerthnek, Buritsnak, Tarjánnénak, Zsuzsa néninek, Gábor bának. 29-én bolondballagás, kissé őrültre sikerült. 30-án elballagtam a Szilágyiból, ahol 8 középiskolai évet töltöttem.
Május első hetében letudtam az írásbeli érettségijeimet ebben a sorrendben: Magyar, matek, töri, angol, német. Betöltöttem a 18. életévemet - Csigahegyen ünnepeltük volna, ha GMS eljön. Mivel a sulit befejeztem, töménytelen szabadidőm támadt - de szerintem én voltam az egyetlen, aki tényleg minden napot masszív tanulással töltött, annyira féltem az angol szóbelitől. Egyébként akármennyit cikiztek miatta, tény, hogy hihetetlen sokat tanultam ebben a hónapban - lényegébe véve ekkor tanultam meg angolul beszélni. Szerenádoztunk Cziróknak és Szilágyinak.
Júniusban megtudtam az írásbelik eredményeit, nem voltam velük elégedett.
Letudtam az angol szóbelit, sikeresen. A többi tárgyra az utolsó hétben magoltam szorgosan, egy nap végeztem velük, nem sikerültek rosszul. Még ebben a hónapban megkaptam a bizonyítványom, és kiszámoltam, hogy 435 pontot szereztem.
Az év végi Madáchos fellépésem vegyes lett, akkor nem éreztem túl jónak, de a felvételeken nem látszanak a hibák. Utolsó szilágyis vízitúrám esős és hideg volt. Június 21-én volt a hároméves évfordulónk Gáborral. 23-án megvolt a bankettünk - a legmaradandóbb az volt benne, hogy a kelleténél több bort ittam. A rákövetkező két napot Tenshinél töltöttem, és megszültem az új blogomat.
Júliusban voltam Gáborral Balcsin, BK-sokkal Patcán, Angyalin. Kiderült a felvételi eredményem: szociológiára vettek fel, ahogy vártam.
Augusztus első hetét Ozorán töltöttem - a nyaram legmeghatározóbb élménye, hatalmas esemény, állíthatom hogy életem legboldogabb percei, amit jövőre sem szeretnék kihagyni. Ez után következett az egyhetes családi nyaralás Alsóörsön, ahol megismertem Zazut - és mikor hazaértem, 15-én, egy fájdalmasan átlagos és unalmas napon, Gábor szakított velem. A hónap második fele a gyötrődésre és a mocsárból való kimászásra ment rá. Irtó szarul éreztem magam, amin a gólyatáborom segített.
Szeptember elején jöttem haza a táborból, új élményekkel, barátokkal. Meg kellett szoknom a sulit: tárgyakat felvenni, beiratkozni, órákra járni és termeket találni: csupa új és új kihívás. Megkezdődött a táncszezon, új tanárok, csapattársak. A szobánk átalakításra került: új székek, ágy, polcok.
Októberben Buri megkapta a végzett diák rangot - érdekes, hogy azóta alig járok fórumra, szinte egyáltalán nem játszom, valahogy elvesztettem az érdeklődésemet, noha a csapattal továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Voltam Protoculture bulin, ez az este tényleg nagyonnagyon jól sikerült, hosszú idő után szerzett igazán boldog perceket. Voltunk Debrecenben, szülinapoztunk Rennel és Shizuval. Egy szerdai Filteres estén megismertem Petit, akivel 24-e óta járunk. Találkoztam Zalánnal.
Novemberben Szegeden voltunk wellnessezős családi pihenésen. Nagyvelegen a BK-sokkal megnéztük az összes létező HP filmet. Részt vettem egy háromnapos cigicsikkfigyelős terepgyakorlaton, egy Exclusive goa night 10. Jubileumi partyn, Gólyabálon, ahol szép fehér ruhában keringőztem Gergővel. Elkezdtem dolgozni a Paradise solutionnél, ezzel pedig iszonyúan összezsúfolódott a napirendem.
Decemberben volt három vizsgám, egy osztálytalálkozóm. Jött a Mikulás, majd a Jézuska is, családi összejövetelekkel, kajálásokkal, ajándékokkal. Voltam BK karácsonyon is. A szilveszter totál képlékeny, de valószínű, hogy Dolékkal megyek az Almássy térre, oda, ahova tavaly. Keretes szerkezet.
2010. tényleg a változások éve volt, ezek közül kiemelném a két legmeghatározóbbat: Gábort és az ELTÉt.
A Gabival való kapcsolatom a szakításunk óta folyamatosan alakul. Augusztus utolsó két hete tényleg nagyon rossz volt. Akkor még úgy gondoltam, idővel enyhül a dolog, fogunk tudni majd beszélgetni, találkozni. A gólyatáborom után felhívtam és szerintem vagy egy órát beszéltünk, mert annyira megszoktam, mert nem is tudtam, hogy lehetne másképp. Egy idő után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszeres találkozás, beszélgetés - legalábbis számomra - fájdalommal jár. Képtelen voltam - és vagyok - rendesen továbblépni, elfogadni a helyzetet. Hogy hogy állunk jelenleg? Neki barátnője van, amire gondolni sem tudok. Sosem hittem volna, hogy a “maradjunk barátok” kezdetű frázis tényleg ennyire nehéz és lehetetlen, de beláttam, hogy az. Valóban kudarcként élem meg, hogy nem tudok rá máshogy tekinteni, és kénytelen voltam őt letiltani msn-ről, mert hiába kértem, hogy ne írjon rám, mert nem szeretem, ő nem tudta megállni, egyszerűen azért, mert túl rendes és érdekli, hogy mi van velem. Ha nem látom és nem beszélünk, sokkal könnyebb, sokkal jobban vagyok, teljesen okés így. Meglátjuk, hogy lesz később, egyelőre marad ez az állapot.
Aki ismer, tudja, micsoda rettegéssel vártam ezt az egyetemet, mennyit rágódtam, vívódtam, hogy hova jelentkezzek. A szociológia hirtelen ötlet, igazából lutri volt, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy bejött. Tulajdonképpen magam is meglepődtem, hogy mennyire érdekel az, amit tanulok. Jól érzem magam az ELTÉn, van egy csomó ember, akiket nagyon örülök, hogy megismerhettem, a könyvtárban pedig találtam pár olyan könyvet, amit valószínűleg ki fogok kölcsönözni, csak azért, mert érdekel. Hihetetlen.
Az Újév mindig újrakezdést jelent, és nekem most extrán. Idén sok minden változott, sok mindent kellett lezárnom, magam mögött hagynom, 2011-ben egy egészen más életbe vágok bele, és tudom, hogy hiperszuper lesz. BUÉK! ^^
2010. november 24., szerda
Stresszes nap, vicces nap
Hát ez érdekes nap volt :D
Először is ki kell kötni, hogy majdnem végig síkideg voltam, annyira nyomasztott, hogy mennyi rengeteg elintéznivalóm van, és milyen közel a vizsgaidőszak. Amint végeztem (könyvtáraztam is) rohantam keresztül-kasul a városon, jelentkeztem jövő hétre dolgozni (grr) jelentkeztem a vizsgáimra (csúfos január lesz) és mentem is edzésre.
És itt jön a fordulópont, mert igen, tudom már hogy miért járok oda, pontosan ezért, mert hihetetlen, hogy mennyire le tudja magáról rázni az ember a stresszt a fáradságot meg levertséget azzal, hogy egy órán át "szexuál-brutál" (copyright Gábor) módon táncol a "dont stop me now" című számra.
Mikor végeztem már minden happy volt, de a napom még nem ért véget, mert találkoztam Petivel és meglátogattuk az anyukáját, aki egy éjszakára itt lakik Budapesten. :) Mégiscsak sikerült megismerkednem vele, ha már Barcikára nem mehetek 13-án a sunyi pszicho ZH miatt. :(
Ja és ma vagyunk Petivel egy hónaposak is, jédedurva hogy már ilyen sok :)
Ma egyébként annyi hülyeségen bírtam röhögni, azért is írtam eredetileg hogy bemutassak párat... Az egész politikán kezdődött, sajna amilyen gyorsan darál a tanár nem tudtam írni, ezen különben is ott kell lenni hogy fogja az ember, de haláli volt :D Legközelebb viszek laptopot csak a beszólásainak :D Elkezdte ott, hogy egy párt nem folytathat kizárólagosan nyereségorientált tevékenységet, tehát nem foglalkozhat mondjuk csakis lángossütéssel, ezzel ő nem akar senkit megsérteni, semmi rossz nincs abban, nagyon jó a lángos, náluk is van a sarkon, ő is szereti, ennyi személyes információt megoszthat magáról. Más esetben arról beszélt, hogy az állam különböző kikényszerítő szankciókat vezet be, ilyen például a szabadságvesztés bűntény elkövetésekor, tehát ha ő lelőné a szomszédját mert túl hangosan ugat a kutyája, valószínűleg élete végéig börtönben üne, pedig szörnyű az a kutya, néha ha elmennek otthonról bezárják és persze nem tűrheti az állat az örökkévalóságig, ilyenkor pedig elkezd fejhangon vonítani, ja de egyébként, mondja a tanár úr, ő nem ölte még meg sem a kutyát, se a szomszédot, mert ő törvénytisztelő állampolgár. És számít az, hogy milyen ember van a párt élén, ki foglalja el a vezető pozíciókat, szükség van karizmatikus egyéniségekre, akik megnyerők tudnak lenni - fogatlan, öreg bácsival ugyanis nehezen lehetne eladni a "fiatalság, haladás, erő" propagandát :D
Na ennyi volt Balogh Lászlóból.
Katona Peti etr-re tegnap: kipp kopp etr!engedj be! :D
Szabó Petitől face-en üzenet:
Szia.
Vittem neked vmit ma. Bedoptam a postaládátokba.
Sajnos nem volt időm arra, hogy becsöngessek, és dumáljunk de remélem majd nemsokára lesz.
puszi: Peti
Na persze futok le rögtön (így, éjfélkor) és mit találok a ládában? A Dömdödöm meg a barcelosi kakas szövegkönyvét. :D Imádom Petit, de hogy ez hogy jött most neki? :D <3>
Először is ki kell kötni, hogy majdnem végig síkideg voltam, annyira nyomasztott, hogy mennyi rengeteg elintéznivalóm van, és milyen közel a vizsgaidőszak. Amint végeztem (könyvtáraztam is) rohantam keresztül-kasul a városon, jelentkeztem jövő hétre dolgozni (grr) jelentkeztem a vizsgáimra (csúfos január lesz) és mentem is edzésre.
És itt jön a fordulópont, mert igen, tudom már hogy miért járok oda, pontosan ezért, mert hihetetlen, hogy mennyire le tudja magáról rázni az ember a stresszt a fáradságot meg levertséget azzal, hogy egy órán át "szexuál-brutál" (copyright Gábor) módon táncol a "dont stop me now" című számra.
Mikor végeztem már minden happy volt, de a napom még nem ért véget, mert találkoztam Petivel és meglátogattuk az anyukáját, aki egy éjszakára itt lakik Budapesten. :) Mégiscsak sikerült megismerkednem vele, ha már Barcikára nem mehetek 13-án a sunyi pszicho ZH miatt. :(
Ja és ma vagyunk Petivel egy hónaposak is, jédedurva hogy már ilyen sok :)
Ma egyébként annyi hülyeségen bírtam röhögni, azért is írtam eredetileg hogy bemutassak párat... Az egész politikán kezdődött, sajna amilyen gyorsan darál a tanár nem tudtam írni, ezen különben is ott kell lenni hogy fogja az ember, de haláli volt :D Legközelebb viszek laptopot csak a beszólásainak :D Elkezdte ott, hogy egy párt nem folytathat kizárólagosan nyereségorientált tevékenységet, tehát nem foglalkozhat mondjuk csakis lángossütéssel, ezzel ő nem akar senkit megsérteni, semmi rossz nincs abban, nagyon jó a lángos, náluk is van a sarkon, ő is szereti, ennyi személyes információt megoszthat magáról. Más esetben arról beszélt, hogy az állam különböző kikényszerítő szankciókat vezet be, ilyen például a szabadságvesztés bűntény elkövetésekor, tehát ha ő lelőné a szomszédját mert túl hangosan ugat a kutyája, valószínűleg élete végéig börtönben üne, pedig szörnyű az a kutya, néha ha elmennek otthonról bezárják és persze nem tűrheti az állat az örökkévalóságig, ilyenkor pedig elkezd fejhangon vonítani, ja de egyébként, mondja a tanár úr, ő nem ölte még meg sem a kutyát, se a szomszédot, mert ő törvénytisztelő állampolgár. És számít az, hogy milyen ember van a párt élén, ki foglalja el a vezető pozíciókat, szükség van karizmatikus egyéniségekre, akik megnyerők tudnak lenni - fogatlan, öreg bácsival ugyanis nehezen lehetne eladni a "fiatalság, haladás, erő" propagandát :D
Na ennyi volt Balogh Lászlóból.
Katona Peti etr-re tegnap: kipp kopp etr!engedj be! :D
Szabó Petitől face-en üzenet:
Szia.
Vittem neked vmit ma. Bedoptam a postaládátokba.
Sajnos nem volt időm arra, hogy becsöngessek, és dumáljunk de remélem majd nemsokára lesz.
puszi: Peti
Na persze futok le rögtön (így, éjfélkor) és mit találok a ládában? A Dömdödöm meg a barcelosi kakas szövegkönyvét. :D Imádom Petit, de hogy ez hogy jött most neki? :D <3>
Jajaj el ne felejtsem, hogy apu megmutatta nekem azt az aktuális, alkotmánnyal kapcsolatos botrányt okozó szöveget, tényleg nyerítettem rajta, de most onnan nem hoznék példákat, különben sem emlékszem mindre, majd ha megszerzem a szöveget és végig tudom olvasni rendesen, talán. :)
2010. november 21., vasárnap
ezvanépp
Meséljük el a rend kedvéért, hogy pénteken gólyabálunk volt, ahol keringőztünk, és az izgulástól ugyan nem sikerült kifejezetten elegánsra, de a lépés nem lett elszúrva, a ruhák szépek voltak, a haj is miután utólag rendbehoztam (a fodrásznak ugyanis nem sikerült). Ismételjük el, hogy hálásak vagyunk Gergőnek, amiért eljött, és állapítsuk meg, hogy a buli ugyan vacak volt, ahogyan vártuk, de azért megérte ott lenni. Ejtsünk szót továbbá a szombati családi szülinapról, ajándékokról, tortáról, ami jól sikerült, és a mai szilágyi gáláról, ahol volt alkalmam megnézni Orsi produkcióját és elmerengeni azon, hogy szomorú egy olyan közösségben lenni, aminek már nem vagyok a része.
Legvégül tegyük hozzá, hogy a külső történések szörnyen eltörpülnek amellett, ami bennem zajlik.
Legvégül tegyük hozzá, hogy a külső történések szörnyen eltörpülnek amellett, ami bennem zajlik.
2010. november 9., kedd
Alma mater
Totál fel vagyok most dobódva. Pár napja merült fel facebookon ahogyan volt osztálytársakkal beszélgettünk, hogy ma van ex-ofőm, Zsuzsa néni szülinapja, menjünk be hozzá. Mindenki mondta, mikor érne rá, az óráink persze ütötték egymást, végül nem maradtunk semmiben. Mégis úgy gondoltam ma, csak bemegyek beszélgetni, körülnézni, felköszönteni, úgysem jártam ott szeptember óta. (Most jut eszembe, hogy meg is akartam kérdezni valamit, na az jól elfelejtődött.) Tehát bementem, vittem egy kis doboz Ferrero-t, Zsuzsa néni nagyon örült - és ott tudtam meg, hogy bizony már járt bent Peti, Gábor, Franci, Andi és Szinti is. És ahogy beszélgettünk mindenféléről, megérkezett Marci, majd Toma. Ez valahogy annyira jó volt - hihetetlen, hogy ezúttal nem csak beszéltünk a dologról, hanem igenis felkerekedtünk és megleptük Zsuzsa nénit, aki tényleg nagyon nagyon meghatódott. Ahogyan Bajkó mondta egy pillanatra, mikor megállt mellettünk: Megpróbáljuk visszaadni azt a sok szeretet, amit kaptunk... És igen, ez tényleg így van... Nade a lényeg: jó volt ez így... Örülök, és egy kicsit szomorkás is vagyok valahogy. Olyan jó együtt látni azokat, akikkel nagyon gyorsan távolodtunk el egymástól...
2010. november 3., szerda
A plüss szarvasfej, a keringő és a csajok furcsa egyvelege
Ma elstartoltam itthonról reggel fél nyolckor, és hazaértem este tízre. Szóval ettől volt hosszú a nap, az érdekes része pedig inkább az órák után kezdődött.
Gólyabál. A bogarat Leó ültette a fülembe, mikor folyton azt kérdezgette, jelentkezek-e keringőre, mert ő is volt annó és jó volt. Aztán beszéltem Fannival, és ő is azt mondta, hogy mekkora buli. Így hát körbekérdeztem ismerősöket, hogy esetleg van-e másnak is ilyen ambíciója, de nem, a kutya sem akar a gólyabálon keringőzni, és néznek az emberre hogy vajon megbolondult-e, hogy ilyesmit kíván. Le is tettem a dologról, de nemrég Gergő mégis azt mondta, hogy táncolna velem. Irtó rendes tőle a dolog, jelentkeztünk hát. Gergőt nagyon szeretem, mert imádnivaló ember, és bárhogy el lehet ütni vele az időt. Ott kezdődött a dolog, hogy mikor ma végeztem fél négykor, találkoztunk, és befizette a táncra a pénzt. Aztán mondta, hogy csináljunk valamit a 6kor kezdődő próbáig. Nos én eredetileg haza akartam menni ebédelni (merthogy azt délben nem tettem meg, mondván anyu otthon van és biztos főzött valami finit) de így persze nem tehettem meg. Kínait kajáltunk, dumáltunk, de még így is csomó időnk maradt, elmentünk hát megnézni az új Corvin bevásárlóközpontot. 4/6 villamossal mentünk, amin még mindig tolják az '56os szövegeket. Meg kell mondjam, kezd sok lenni, ki is figuráztuk a dolgot rendesen ("2010. november 3.-án szerdán Pál Borbála és Dékány Gergő a hatos villamoson éppen az '56-os forradalmat röhögték ki."). A Corvin amúgy tök jó. Egy csomó jó üzlet van benne. Eltöltöttünk vagy fél órát az Alexandrában, na meg a Butlersben, ahol remekül szórakoztunk. Már karácsonyi dekókat lehet kapni. Van egy halom giccs, de rengeteg ötletes dolog is - sajnos elég drágán. Kedvencem a falra akasztható plüss állatfej: szarvas, bölény, vaddisznó... Mint a preparált fejek a vadászkunyhókban. Plüss. PLÜSS. Úristen! :D
Szóval miután kiröhögtük magunkat, visszamentünk az egyetemre táncolni. A betanítónk az a páros, akik az ásoknak tanították a keringőt a Szilágyiban; a lány kettővel felettem végzett, meg is ismert, vicces volt. Maga a tánc is tetszett, a gond őszintén szólva egyedül Gergővel volt. Nem volt jó kedve. Oké, úgy általában nincs jó passzban. A próbák miatt ki kell hagynia egy óráját. Be kellett fizetnie a pénzt. Éhes volt. És nem szeret keringőzni. De valahogy mindez annyira meglátszott rajta, hogy tiszta rosszul éreztem magam; főleg mivel nem is akart ő táncolni, csak miattam vállalta el, ami irtó rendes tőle, de a próba közben tök rosszul éreztem magam emiatt. Nem tudott valahogy figyelni, nem is ment olyan igazán szépen. De mikor mondtam neki, hogy miattam nem kell ezt csinálnia, ha nem jó ne erőltessük stb., azt mondta csak belemagyarázom és nincs is vele semmi gáz. Oké, egyelőre hiszek neki. Legközelebbi próba előtt remélem kajál. Most mindenesetre ez egy kicsit megkeserítette a próbát, amit amúgy élveztem volna.
Szerencsére nem voltam sokáig lehangolt, mert csajos estét tartottunk a táncos lányokkal: Fannival, Annamarival, Zsókával, és ott volt a volt csopitársunk, az idén szakis Adri is. Kajáltunk, dumáltunk, röhögtünk, és olyan nagyon nagyon jó volt, hogy tökre fel vagyok dobódva, és lám, máris mennyit írtam. :D
Holnap ZH, péntek-szombat Nagyveleg, sütit kell sütnöm, és még ki kell találnom, hova passzírozom be Petit, mert nem volna jó, ha szombaton látnám leghamarabb... És előbb-utóbb itthon is be kéne mutatni, ami valahol azért igencsak parás, fodrászhoz akarok menni, intézni kell a melót (hátha mégiscsak összejön), megyünk Angyalira, lesz nagynagy buli ahol exem és jelenlegim is jelen lesz, szóval zajlik az élet, van mit várni és van miért izgulni.
Gólyabál. A bogarat Leó ültette a fülembe, mikor folyton azt kérdezgette, jelentkezek-e keringőre, mert ő is volt annó és jó volt. Aztán beszéltem Fannival, és ő is azt mondta, hogy mekkora buli. Így hát körbekérdeztem ismerősöket, hogy esetleg van-e másnak is ilyen ambíciója, de nem, a kutya sem akar a gólyabálon keringőzni, és néznek az emberre hogy vajon megbolondult-e, hogy ilyesmit kíván. Le is tettem a dologról, de nemrég Gergő mégis azt mondta, hogy táncolna velem. Irtó rendes tőle a dolog, jelentkeztünk hát. Gergőt nagyon szeretem, mert imádnivaló ember, és bárhogy el lehet ütni vele az időt. Ott kezdődött a dolog, hogy mikor ma végeztem fél négykor, találkoztunk, és befizette a táncra a pénzt. Aztán mondta, hogy csináljunk valamit a 6kor kezdődő próbáig. Nos én eredetileg haza akartam menni ebédelni (merthogy azt délben nem tettem meg, mondván anyu otthon van és biztos főzött valami finit) de így persze nem tehettem meg. Kínait kajáltunk, dumáltunk, de még így is csomó időnk maradt, elmentünk hát megnézni az új Corvin bevásárlóközpontot. 4/6 villamossal mentünk, amin még mindig tolják az '56os szövegeket. Meg kell mondjam, kezd sok lenni, ki is figuráztuk a dolgot rendesen ("2010. november 3.-án szerdán Pál Borbála és Dékány Gergő a hatos villamoson éppen az '56-os forradalmat röhögték ki."). A Corvin amúgy tök jó. Egy csomó jó üzlet van benne. Eltöltöttünk vagy fél órát az Alexandrában, na meg a Butlersben, ahol remekül szórakoztunk. Már karácsonyi dekókat lehet kapni. Van egy halom giccs, de rengeteg ötletes dolog is - sajnos elég drágán. Kedvencem a falra akasztható plüss állatfej: szarvas, bölény, vaddisznó... Mint a preparált fejek a vadászkunyhókban. Plüss. PLÜSS. Úristen! :D
Szóval miután kiröhögtük magunkat, visszamentünk az egyetemre táncolni. A betanítónk az a páros, akik az ásoknak tanították a keringőt a Szilágyiban; a lány kettővel felettem végzett, meg is ismert, vicces volt. Maga a tánc is tetszett, a gond őszintén szólva egyedül Gergővel volt. Nem volt jó kedve. Oké, úgy általában nincs jó passzban. A próbák miatt ki kell hagynia egy óráját. Be kellett fizetnie a pénzt. Éhes volt. És nem szeret keringőzni. De valahogy mindez annyira meglátszott rajta, hogy tiszta rosszul éreztem magam; főleg mivel nem is akart ő táncolni, csak miattam vállalta el, ami irtó rendes tőle, de a próba közben tök rosszul éreztem magam emiatt. Nem tudott valahogy figyelni, nem is ment olyan igazán szépen. De mikor mondtam neki, hogy miattam nem kell ezt csinálnia, ha nem jó ne erőltessük stb., azt mondta csak belemagyarázom és nincs is vele semmi gáz. Oké, egyelőre hiszek neki. Legközelebbi próba előtt remélem kajál. Most mindenesetre ez egy kicsit megkeserítette a próbát, amit amúgy élveztem volna.
Szerencsére nem voltam sokáig lehangolt, mert csajos estét tartottunk a táncos lányokkal: Fannival, Annamarival, Zsókával, és ott volt a volt csopitársunk, az idén szakis Adri is. Kajáltunk, dumáltunk, röhögtünk, és olyan nagyon nagyon jó volt, hogy tökre fel vagyok dobódva, és lám, máris mennyit írtam. :D
Holnap ZH, péntek-szombat Nagyveleg, sütit kell sütnöm, és még ki kell találnom, hova passzírozom be Petit, mert nem volna jó, ha szombaton látnám leghamarabb... És előbb-utóbb itthon is be kéne mutatni, ami valahol azért igencsak parás, fodrászhoz akarok menni, intézni kell a melót (hátha mégiscsak összejön), megyünk Angyalira, lesz nagynagy buli ahol exem és jelenlegim is jelen lesz, szóval zajlik az élet, van mit várni és van miért izgulni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)