Utolsó vizsgaidőszak

Ezerrel robbant be a nyár hozzánk, de én még az utolsó ELTÉ-s vizsgaidőszakommal küzdök. Na jó, a "küzdelem" kifejezés túlzás: valójában ez az eddigi legkönnyebb vizsgaidőszakom az egyetemen, tekintve, hogy alig vannak tárgyaim. Már csupán egy megmérettetés van hátra, a jövő keddi szigorlat, ami azért nagyobb falat, de mivel már régóta készülök rá, bízom benne, hogy menni fog. Persze a tanuláshoz nincs sok kedvem, itthon ülök egész nap és nyüszögök, de hát már csak pár nap! Utána egy jó hónapnyi szünet következik - azalatt többek között kilátogatok Hannah-hoz Grazba - utána pedig már csak a záróvizsgán kell átesnem. A záróvizsga nem más, mint a szakdolgozati védés. A szakdolgozatom ötös lett, ráadásul az értékelés is nagyon pozitív - sőt, tulajdonképpen nincs is benne más, csak pozitívumok. Ami kicsit meglepett, mert akármilyen király vagyok is, kétlem, hogy ne lehetett volna valamibe belekötni, de mindegy, úgy tűnik, cuki az opponens. Szóval remélem, már csak egy kis időnek kell eltelnie, és a zsebemben érezhetem a diplomát! Ugyanis most van egy titkos paranoiám, nevezetesen, hogy mi van, ha valami közbe jön - ha mégsem diplomázok le, és nem mehetek a CEU-ra. Remélem nem így lesz! :)

Egyébként fel sem fogom még, hogy ezek az utolsó napjaim az egyetemen. Biztos hiányozni fog, ha már nem járhatok oda. :(

No power in the 'Verse can stop me

Bálint egy hónapja teljesen rákattant egy új társasjátékra a boyókkal, és rávett arra, hogy nézzem meg vele játék alapjául szolgáló sorozatot, a Firefly-t. A dolog sokkal jobban sült el, mint hittem, és teljesen rápörögtünk a filmezésre - általában úgy néztük, hogy ha volt időnk, akkor egyhuzamban megnéztünk hármat-négyet, de két ilyen maraton között volt, hogy egy hét is kimaradt. Így végül most végeztünk - tegnap néztük meg a sorozatot lezáró filmet. Ami nekem nagyon tetszett, hogy egy cuki sorozatról van szó cuki szereplőkkel, még ha űrmaffiózóknak vannak is álcázva. Különösen jó az én szempontomból, hogy csak nagyon kevésszer féltem (ilyenkor jól elbújtam Bálint hajába) de alapvetően még a rázós jelenetek is úgy vannak megcsinálva, hogy önmaguk paródiái. Úgy tűnik, ez a koncepció sajnos mégsem nyűgözte le annyira a nézőközönséget, mert a sorozatból csak egy évadot forgattak, és kénytelenek voltak úgy-ahogy lezárni egy filmmel. Sajnálom, mert még tudtam volna nézni egy darabig. :)

Kár, hogy a társasjáték nem igazán az én világom, mert egyébként tényleg nagyon jól meg van csinálva az egész, és a karakterkártyák és feladatok egy kicsit visszaröpítik az embert a sorozat világába. De egyelőre úgy néz ki, hogy ha el is megyek játszani Bálinttal, tíz perc után elszundítok. 

Eurovízió - győzött a tolerancia?

Idén is nagy lelkesedéssel néztem az Euróvíziós dalversenyt, Bálint is nagyon kedves volt, és mindkét elődöntőt türelmesen végigülte velem. (A döntőt sajnos nem láttam a szülinapi sütögetés miatt, de apu felvette, majd megnézem később.)

Nagyon szerettem a magyar számot, nagy dicsőség kis hazánknak ez az 5. hely, amit Kállay-Saunders András dala, a Running abszolút megérdemelt. :)

Szerintem jól néz ki

De voltaképpen nem is róla szerettem volna írni, hanem az osztrák transzvesztita, Conchita Wurst győzelméről. Nem rejtem véka alá, hogy nálam a homoszexualitás abszolút nem vágja ki a biztosítékot, és ezt a művészt is irtó eredetinek találtam - úgy értem, szerintem ez a szakáll + nőiség dolog állati klassz. Ilyet tényleg nem találtak még ki előtte. Hát milyen király már? Ezen kívül szerintem gyönyörű is az előadó, ahogyan az egy transzvesztitánál gyakori, sokkal szebb és nőiesebb, mint egy valóban nőnek született nő. De hogy ne csak a művész nemi identitásán rágódjak, szerintem a szám is fantasztikus volt, és zeneileg abszolút megérdemelte az első helyet! (Most is épp hallgatom, már vagy egy órája újra és újra).

Ennek ellenére természetesen nagyon meglepett Conchita győzelme. A kis szociológus fejem nagyban zakatol, mi lehet a háttérben? A konzervatívabbak, pláne az egyenesen homofób szemléletűek azonnal elítélték őt, azt hittem, ez a réteg túl széles ahhoz, hogy az osztrákok labdába rúghassanak. De nem! Lehet, hogy Európa mégis csak toleráns? Akármerre nézek, a negatív kommentek mindenhol túlsúlyban vannak, megy a gyomorforgató mocskolódás mindenfelé. Lehetséges, hogy arról van szó, hogy miközben a tiltakozók nagyhangúak, valójában mégis csak egy elfogadó, ám csendes többség vesz körül bennünket?

Végül arra jutottam, hogy teljesen kizárt, hogy mindenki, aki Ausztriára szavazott, szélsőségesen liberális legyen. Egyszerűen csak arról lehet szó, hogy Európa egy része felismerte, hogy ez a megjelenés egyszerűen csak művészi koncepció - eredetiség, ha úgy tetszik - amin sem felháborodni, sem lelkesen üdvözölni nem kell - egyszerűen csak tényként elfogadni. Itt egy énekes női ruhában és szakállal, nahát, milyen eredeti. És még énekelni is tud? Király.
Persze azt nem tudom, hogy úgy általában kik az Eurovízió nézői és szavazói, de felteszem, hogy az átlagnál toleránsabbak, ezért is a néha meglepő eredmény. 

Sok olyat olvastam, hogy persze, csak azért nyerte meg, mert ő "ilyen". Ahogy írtam, szerintem épp az hihetetlen, hogy ennek ellenére nyerte meg. De aki mégis emiatt hőbörögne, felhívnám a figyelmét, hogy az Euróvízió nem "csupán" a dalok versenye: az előadók egyéniségükkel, öltözékükkel, a koreográfiával is igyekeznek lenyűgözni a közönségüket. Nem csak egy dalt szeret meg Európa, hanem egy egész produkciót. Ennek megfelelően az egyes előadások nem ritkán bővelkednek az extremitásokban (például a mi tavaly induló ByAlexünk sem egy hétköznapi figura volt).

El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen ember, mint Conchita, hogy tudott (és tud) megbirkózni a folyamatos ellenhangokkal, az állandó szitkokkal, fenyegetésekkel, hogy képes mégis önmagát elfogadva, határozottan fellépni, az ellenségeire fütyülve? Ez olyasmi, amit biztos nagyon-nagyon nehéz volt megtanulni, és ami tiszteletet érdemel. 

Amikor pedig Conchitát szörnyként, az emberiség fertőjeként, elfajzott lényként festik le, nem tudom összerakni a képet - hát nem hallják, hogy ez a művész mekkorát énekel? Hogy lehet feleslegesnek, börtönbe valónak, kiirtandónak bélyegezni valamit, ami ennyire gyönyörű?

Elfújta a szél - musical

Tegnap délután megnéztem az Elfújta a szél musicalt az Operettszínházban. Nem vagyok egy nagy musical kedvelő, azért szerettem volna megnézni a darabot, mert nagyon szeretem a történetet - persze az előadás után rájöttem, hogy ha egyszer nem szeretem a musicalt, akkor jobb ha nem nézem, történet ide vagy oda. (Egyébként nem szeretném lehúzni a darabot, mert azt hiszem, jó volt, csak kevésbé az én stílusom). Voltaképp csak azért blogolok erről, mert legnagyobb meglepetésemre a tánckarban két olyan embert is kiszúrtam, akik a Madách Musical Tánciskolában a csoporttársaim voltak! Bizony, ők tényleg ezzel szerettek volna foglalkozni, elvégezték a sulit, és lám! O.o Lehet, hogy én is kiköthettem volna itt, ha ezt szerettem volna csinálni. De apu szerint szociológusként fényesebb jövő vár rám. :D

Szülinaposnak lenni jó

Csütörtökön 22 éves lettem! Délután átjött Bálint, hozott nekem rózsát (*.*), kaptam tőle egy szép pár fülbevalót és karkötőt (különösen megható elképzelni, mennyire elveszettnek érezhette magát egy ékszerüzletben válogatva) és mivel megmondtam neki, hogy rengeteg itthon a csoki, nasi helyett egy doboz epret hozott, ami szerintem nagyon-nagyon tündéri. 

Itt maradt az esti családi ünneplésre is, ahol volt túrórudi torta és kölyökpezső, és kaptam egy könyvjelzőt (Petra gyártmánya) egy könyvet (Janne Teller: Semmi, még a könyvvásáron néztem ki) és nagy meglepetésként egy színes fényfüzért, ami abszolút telitalálat a szobám dekorálásához. :) (Úgy néz ki új telefont is kapok majd, ha sikerül végre kiválasztani, melyik is legyen az. Petra már feni a fogát a régi darabra.)

Délután még Gábor is meghívott egy adag fagyira a fagyi világnap alkalmából, a sors fintora, hogy egyszerűen megfáztam tőle - most fáj a torkom és fújom az orromat. :(

Tegnap este barátokkal voltunk fent a gazdagréti sütögetőn (talán írtam már róla, két korábbi szülinapomat is ünnepeltük már itt). Jól sikerült az egész, hoztunk fel kaját, csináltunk nyársakat, sütögettünk. Én mondjuk egészen hamar elálmosodtam, aztán hogy felélénküljek, megittam egy adag kólát, aminek az lett az eredménye, hogy mikor hazaértünk fél háromkor, képtelen voltam elaludni, és mikor végre elszenderedtem valamikor fél hat környékén, akkor kábé kelhettem is fel, hogy menjek dolgozni. Eleinte nagyon nyűgös voltam, de szerencsére egészen jól átvészeltem a napot. Örülök, hogy ilyen jól sikerült a sütögetés, és olyan jó társaság gyűlt össze. :)

Orsi ittléte

Orsi tegnap hazautazott. Kereken két hetet töltött itt nálunk. Számomra az egésznek afféle ""ünnepjellege" volt, főleg, mivel volt tavaszi szünet, húsvét, hosszúhétvége, anyák napja és apu szülinapja is - így aztán teljesen olyan volt, mintha hosszú szabadságon lennénk.

Amíg itt volt, festettünk együtt tojásokat, megnéztük a Jégvarázst és egyéb filmeket, elmentünk a Millenárisra a könyvvásárra, voltunk Angyalin, shoppingoltunk, felköszöntöttük aput és anyut is. Egyébként azt mondhatjuk, hogy minden teljesen átlagos volt. Néhány nap után szinte elfelejtettem, hogy Orsi csak ideiglenesen érkezett hozzánk. Szétterpeszkedett a szobában (így utólag fel nem foghatom, hogy fértünk el annyi évig ketten: óriási kupit csináltunk szinte azonnal) és nagyon keveset volt itthon, rengeteget találkozott barátokkal, bulizott és színházban is volt. Itthon kiolvasta a teljes Szent Johanna Gimi sorozatot, és időről időre megtárgyalta Petrával a könyv részleteit. Volt, hogy szinte napokig nem láttam, mert vagy ő nem aludt itthon, vagy én. A családi geocaching teljesítménytúrára el sem jött: annyira utálja a kirándulást, hogy a velünk való együttlét sem tudta rávenni arra, hogy jöjjön. (Egyébként Bálint is csatlakozott a túrához, legnagyobb örömömre). Úgyhogy azt kell mondjam, semmi sem volt másképp, mint korábban, hiába próbálkozott anyu még több családi program betervezésével. Szinte úgy érzem, hogy amikor Izraelben van, közelebb vagyok hozzá a skype-on és a facebookon keresztül, mint mikor itt tanyázik a szobában.

De egyébként klassz volt, hogy hazalátogatott. Amíg itt volt, Andrisék közreműködésével meg is vettük a repülőjegyeket Izraelbe: július 13 és 28 között két héten át süttetjük majd magunkat az ígéret földjén!

Shizu cuki :)

Shizu cuki, mert a szülinapom előtt két héttel odaadta az ajándékomat, mondván, hogy mikor aktuális lesz, tuti nem fogunk tudni találkozni. Úgyhogy jó alaposan meglepett Jojo Moyes: Me before you című könyvével. Ő legalább mozgósít kicsit arra, hogy angolul olvassak. :)

Ezen kívül kibeszéltük a sorozatokat, megpróbáltuk megfejteni, hogyan működik a Bubi közbringarendszer (nem sikerült) és még az Allee Yogo fagyiját is kipróbáltuk, ami nagyon tuti volt, de legközelebb lehet mégis a szemközti álomfagyizóra szavazunk.

Nagyfenekű nők drámája

Pár napja megvettem életem első L-es szoknyáját. Anyu szerint ez hülyeség, mert a ruhákat össze-vissza méretezik, de lássuk be, ez akkor is dráma.