Ünneplés

Tegnap reggel elég mosott hullán ébredtem, fáradt voltam, a pocim meg nem nagyon tudott megbirkózni azzal a sok kajával, amit szerda este megettünk :D

De jól sikerült az ünnepség. Sokan voltunk, körülültük a terített asztalt, az elején Szaharék énekeltek, aztán ettünk egy sor szimbolikus élelmiszert: mindegyiket először megáldotta Szahar apukája, aztán hamm. Volt ott datolya, hal, tök, olajbogyó, gránátalma, salátalevél, kiflicsücsök, mézbe mártott alma... Mind pénzt, sikert hoznak, és azt hivatottak elérni, hogy az Örökkévaló megbocsássa bűneinket, eltépje a rossz cselekedetek listáját és az angyaloknak is először a jótetteinket mondja el, csak aztán a rosszakat :)

A szemezgetés után jött az igazi nagy kajálás, tényleg minden volt bőven, nem is tudtam annyit enni amennyit szerettem volna :D Jutka, anyu meg Hili barátnőjének anyukája körülülték Szahar nagyiját, és fél órán át recepteket körmöltek, nagyon vicces volt :D

Tizenegy körül indultunk haza. Másnap kávéztam :) Most Choznál ülök, ő leszaladt kenyér :) Reggeli után megyünk suliba. Még mindig náthás vagyok, mikor múlik el???

Rémálom

Ma rémálmom volt, ami esetemben nagyon ritka. Egy nagy konferenciateremben voltam, minden széken ültek idegenek: idősek, fiatalok, nők, férfiak, csupa átlagos ember. Csak egyvalakit ismertem, Gábort, de ő két székkel mellettem ült. Egy előadást akartunk meghallgatni. Egy nő tartotta, és hamar kiderült, hogy egy sátánista szertartást nyom le nekünk. Ördögi nyelven kántálni kezdett, és mindenki vele együtt motyogott, kivéve engem. A teljes közönség elkábult, transzba esett, üveges tekintettel meredt maga elé, én pedig néha valahogy le tudtam fordítani a furcsa nyelvet, csak szavak halmaza volt, ilyeneké: "Vér... Tőr... Terror." Tudtam, hogy a közönséget gyilkolásra képzi ki, és nem tudtam tenni ellene semmit. Emlékszem, hogy féltem.

Mellettem egy ázsiai lány ült, és megpróbáltam felébreszteni, de ő rám támadt ott a széksorok között, és meg akart ölni. Megkérdeztem tőle, miért. Azt felelte: "Volt egyszer egy kutyám. Meghalt." "Nem én öltem meg." feleltem, de őt nem érdekelte. Valójában nem tudom, történt-e valami ezután, vége szakadt a snittnek. Csak annyit tudtam meg, hogy ez a sátánista asszony a közönség sérelmeit, fájdalmát használja fel arra, hogy bosszúra gerjessze őket.

A második snittben már nem a széksorok között vagyok, hanem a terem hátuljában, a szertartás továbbra is folyik, én pedig arra az elhatározásra jutok, hogy a nőt kell elintéznem, hiszen tőle ered az egész. Féltem, hogy ha rosszul sül el, mindenki rám támad, de azért nekifutottam és letámadtam, egyszerre két cigit szívott, azokat megfogtam és az izzó végüket belenyomtam a testébe, de ő csak nevetett miközben folyamatosan öregedni, csúnyulni és torzulni kezdett az arca, de a varázslat nem szűnt meg, nem tudtam segíteni a többieken...

Orsi hangjára ébredtem, hogy nem fogok-e elkésni. Tiszta röhej, úgy néz ki csörgött az ébresztőm, kinyomtam, majd visszaaludtam még egy fél órára csak hogy visszamehessek ebbe a rémálomba :S Elég horror, ritkán álmodok ilyet. Ugyan apu nagyon örült neki, hogy lám, az ő lánya nem megy a tömeggel, de engem ez valahogy nem dobott fel.

Első órám 8-tól adatfeldolgozás volt, a tanár a táblázat adatsorait ismételtette velünk, úgy fogalmazott, ez egyfajta reggeli mantra lesz, és hozzátette, hogy "egész jó, de még tényleg messze van a vallási önkívület". Na ez már sok volt. :D

Happy new year 5772

Holnap Rosh Hashanah, azaz zsidó újév. Erről bőségesen kaptam információt most a facebookon és a taglitosokon keresztül (jókívánságok, események, bulik, ez meg az) de külön szenzáció, hogy Szaharék meghívtak minket magukhoz estére. Anyu egy ideig gondolkodott, hogyan utasítsuk vissza (udvariasan), de mivel nem talált jó módot, kénytelenek vagyunk menni :D Persze semmi gond nincs a meghívással, csak tényleg annyira közvetlenek, hogy teljes természetességgel hívnak minket egy családi ünnepre, ahol lesznek nagyszülők, meg nagy kajálás... és jönnek Eszterék is, és nyolckor kezdődik, ami azt jelenti, hogy elég későn jutunk majd ágyba, pedig csütörtökön suli. (Ez elsősorban Petra miatt gond, anyu itthon is akarta hagyni, de kikönyörögte, hogy jöjjön - anyu viszont rászólt, hogy akkor másnap reggel semmi nyafogás! :D)

Lényeg: este jelenésem van. A sok ember frusztrál, az esemény viszont érdekel (sosem ünnepeltünk ilyesmit, és mivel minden évben más napra esik, nem is tudtam sose hogy épp mikor van).

Tehát: SHANA TOVA VEMETUKA! :)

Életképek a Pál lányok szobájából

Kockulok a gép előtt, néha megtáncoltatom az asztalon Orsi plüss mosómakiját, egyszer csak hátrafordulok, és a szemem elé táruló látvány: Orsi betakarózva fekszik az ágyban, kezében nagy, cirádás könyv, címe: Ezópusz meséi.

Én: Háháháá, te Ezópusz meséit olvasod!

Orsi: Te meg egy mosómakival játszol!

Fifti-fifti. :D

Agárd

A hétvégét Agárdon töltöttük, péntek este utaztunk le, ma jöttünk haza. Choz is jött, kaptunk külön szobát is, jó volt együtt lenni vele egész hétvégén. :) Szombaton volt szokásos nagy banzáj, kajálás, jó is volt az egész, igazából csak a betegségem árnyékolta be. Úgy tűnik még múlt héten megfáztam Vadnán, és mostanra nem hogy gyengült, de felerősödött, köhögök meg fújom az orrom. Szombaton meg sokat kajáltam vagy elkaptam valami gyomorbacit, mert végig rosszul voltam este meg vasárnap is. Mást se csináltam, csak feküdtem meg aludtam egész nap. A családom többi tagja se volt valami jól... Este mikor hazaértünk, kértem anyut, hogy főzzön valami levest. Valami egyszerű zacskósra gondoltam, de mikor kimentem a konyhába, láttam, hogy nekiállt húslevest főzni, és azt mondta, hogy ha az ő lánya levest kér, akkor nem fog holmi zacskósat főzni. Olyan rendes volt tőle! Ez volt az egyetlen kaja, amit ettem a nap folyamán, és jól is esett. Most épp anyunak van hányingere, ugyanúgy mint tegnap nekem... Remélem holnapra elmúlik ez a kis gyengeség, mert be kell mennem órára és Csillával is találkozom.

Csak az bánt hogy tényleg nem tudtunk sok mindent csinálni, de remélem azért Choz is jól érezte magát, igaz, lehozta a Tartók statikája könyvét és egy csomó időt feladatmegoldással töltött :D Én is olvastam Platónt, de Arisztotelészt nem tudtam befejezni :(

A betegség előnye, hogy az egész napos fekvés alatt végig az Angyali játszmát olvastam, és az imént sikerült is végeznem vele. Jó lenne ha itt lenne Ren, mert akkor meg tudnám beszélni vele. Nagyon tetszett a könyv, de a vége valahogy kevésbé jött be, ott egyszerűen besűrűsödött a sztori, egyre jobban összegubancolódtak a szálak, mindenki elhalálozott, a végkifejlet pedig szerintem a katyvaszok katyvasza. Happy end sehol. Azért ezt sajnáltam.

Szösszenetek

Más ez a félév, mint az eddigiek.

Túl sok kapcsolatot nem nagyon sikerült kialakítanom az egyetemen, a gólyatábor arra volt igazán jó, hogy ne menjek teljesen idegenek közé, de az azért hamar kiderült, hogy a több száz fős arctalan tömegben nem igazán lehet ismerkedni, nagyjából megtanulja az ember, kik a szaktársai, a szemináriumi órákon pedig esetleg megtanulod 20-30 fő nevét, akikkel, ha mondjuk kényszerű 3 percet kell tölteni a liftben, van miről beszélni ("Elolvastad már a kötelezőket?")

Tavaly még viszonylag sok ilyen "alkalmi beszélgetőpartnert" tudhattam magaménak, de annyira jelentéktelenek voltak ezek a kapcsolatok, hogy a nyár teljesen elfújta őket, szóval most már úgyszólván köszönőviszonyban sem vagyunk. Igazából annyira nem bánom. Maradt nekem Gergő, akivel viszont tényleg jól megértjük egymást, csak ő meg elég ritkán teszi tiszteletét az órákon.

Úgyhogy most többnyire egyedül ülök. Egész hasznosnak és érdekesnek ítélem az idei óráimat, és most legalább tudok figyelni meg jegyzetelni. Azt hiszem, idén stréber leszek. Van egy csomó kötelező olvasmány, filozófiából olvasónaplót kell vezetni, én pedig elhatároztam, hogy becsülettel belevetem magam (kezdek rájönni, hogy ha itt tanulni is akarok valamit, akkor hiába várok arra, hogy a professzorok szájából tudjam meg a tutit, sajnos vissza kell nyúlni Marx meg Bourdieu bácsikhoz).

Az olvasásra amúgy is nagyon rákattantam most. Kaptam sok könyvet Shizutól és Rentől, és nyár végén gyorsan befaltam amennyit csak lehetett. Így végeztem a Házirenddel és két Coelho-könyvvel: A Piedra fólyó partján ültem és sírtam, valamint a Tizenegy perc. Igazából nem számítottam nagyon sokra, de Coelho még a gyenge várakozásaimat is alulmúlta. A nagy kedvenc viszont most az Angyali játszma: zseniális, de sajnos megsínyli a tanévkezdést, hurcolom magammal mindenhová és buszon, óraközi szünetekben araszolok fejezetről fejezetre. Ha pedig végeztem, nos, akkor jön a filozófusok és a devianciaszakértők hada. :(

Reggeli beszélgetés apámmal:

Én: Choz szeretne szerezni Corvinusos diplomát, hogy dr. Kozma András mérnök-közgazdász lehessen.

Apu: Te meg dr. Kozma Andrásné hamburgersütő.

Éljen a lelkes szülői támogatás :D

Ma olvastam, hogy be fogják zárni a ZP-t. Gergő annyit mondott rá, hogy "tudom, már olvastam. idióták, szopná le őket a vacogós cápa" amit elég fura volt tőle hallani, mert ő sose használ ilyen szavakat :D De lényeg a lényeg, hiába volt a tüntetés meg az elég nagyszabású kampány, aláírásgyűjtés, neves zenészek fellépése, végülis csak be fog zárni a hely. Csak Kiss Tibort, a Quimby énekesét tudom idézni: "Minden társadalom úgy kezdi a hanyatlást, hogy először a kultúrát bassza agyon."

Edzés után

Au. Szerintem nem is fájt még így soha semmim. Na jó, izmom tuti nem. Azt hittem elég hajlékony vagyok, de mégse. :D Már most érzem, milyen rettenetes izomlázam lesz holnap. Azért bekenem magam izomlazítóval, és várom a csodát, ami úgysem fog jönni. Nyüszis holnap lesz, de ez olyan jóóó :) A keddi haladó edzéseken egyébként zöldfülűnek számítok, de azért bírom az iramot. Szerencse, hogy van tükör, mert így legalább látom, hogy nem is vagyok én olyan béna. Nyuffnyuff, táncolni jó. <3

Melyik a legédesebb állat? A kakaós csiga.

Ma kaptam szép új díjcsomagot a mobilomra (szép új mobilt nem kaptam hozzá). Egész egyszerűen lezavartuk a dolgot. Sajnos a régi számom nem tarthattam meg, pedig amióta mobilom van, mindig is 30/856-34-52 voltam. Viszont az új számomat is sikerült egy pillanat alatt megjegyeznem, és két nyolcas is van benne, úgyhogy megbarátkoztam vele. Elvileg mostantól mindenkit 15 ft-os percdíjjal hívok, három választott személyt pedig ingyen, úgyhogy Chozzal boldogok vagyunk :D Az egyetlen apró ijedtség akkor lett úrrá rajtam, mikor megnéztem az SMS-eimet és láttam, hogy a legrégebbiek közül eltűnt néhány. Azok már több éves SMS-ek, amik egészen a szívemhez nőttek. Még el is pityeredtem egy kicsit az Allee-ban, de itthon beraktam a régi SIM kártyám, és úgy látom még azt a néhány SMS-t. Ez is valami, legalább nem vesztek el végleg. :) Az új számomat mindenkinek meg fogom adni, szerintem még ma este nekiállok a facebook segítségével.