Boldog Majom Évét!

A mai nappal köszönt be a kínai holdújév, a majom éve. A kínai asztrológiában 12 állat szerepel, akik évente váltják egymást; a majom a kilencedik közülük. Érdekesség, hogy a családban 3 majom majom is van, Petra, aki idén 12 éves, én, aki 24 leszek, és apu, aki idén tölti a hatvanat. Múlt héten egy bolondos fotósorozattal ünnepeltük a majom évének beköszöntét.

Az az igazság, hogy most, hogy kicsit utánaolvastam, azt találtam, hogy egy adott év általában szerencsétlen azok számára, akik az adott jegyben születtek, tehát a majom éve nem jó a majmoknak. Kár is volt elolvasnom, mert egy kicsit rosszul éreztem magam miatta, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy én ebben nem is hiszek. Oké, természetesen vannak események, például a betegségek, halálesetek, amik tényleg súlyos csapások - de sok minden, amit szerencsétlenségnek hiszünk, akár jóra is fordulhat, és ha nem jön össze valami, talán azért történik, hogy más jöjjön össze helyette. Nekem az életemben most elég sok változás következik be, körülbelül ezeket szeretném az elkövetkező 1-1,5 évben:

1. Szeretném, ha felvennének a Haifai Egyetemre Peace & Conflict Management szakra.

2. Szeretném, ha adnának annyi ösztöndíjat, hogy ez a külföldi év ne legyen anyagilag nagyon megterhelő.

3. Szeretném, ha a szak beválna, jól érezném magam, és nem derülne ki, hogy az egész szar úgy ahogy van és rossz ötlet volt ide jelentkezni.

4. Szeretném, ha a kapcsolatom nem menne rá erre az egy évre, hanem sikerülne szépen kibírni a dolgot és nagy boldogságban folytatni ott, ahol abbahagytuk.

Az a helyzet, hogy ez a terv azért elég sok helyen félrecsúszhat, de próbálom pozitívan felfogni a dolgot. Például ha nem vesznek fel, az talán azt is jelenti, hogy nincs ott keresnivalóm, és találok helyette valamilyen más jó lehetőséget. Hannah nyugtatott tegnap azzal, hogy ha a szak nem is jönne be, egy év külföldön semmiképp sem elvesztegetett idő, biztos remek tapasztalat lenne. A kapcsolatom tönkremenetelében nem sok pozitívat látok, úgyhogy remélem, az nem következik be. 

Szóval a lényeg, hogy elég sok változásnak nézek elébe és eléggé zavaró, hogy nem tudom, hogy fogok kijönni az egészből, ráadásul a kínai asztrológusok azzal jönnek, hogy vigyázzak, mert azzal, hogy betöltöm a huszonnégyet, megsértek valamilyen csillagot, aki ezért mindenféle módon keresztbe tesz nekem. Próbálok amennyire lehet pozitív lenni és annyira odatenni magam, amennyire csak lehet. Sokkal megnyugtatóbb, hogy én irányítom a sorsomat, és mindent meg tudok tenni annak érdekében, hogy sikerüljön, amit elterveztem. Remélem, hogy minden kedves majom ismerősöm is vigyáz magára idén, és sikerül a legtöbbet kihoznia ebből az évből. A többiek pedig, akikre a csillagok állása nem pikkel, használják ki a majom évének lendületét és pozitív energiáit. :)

Év eleji teendő-özön

Zűrös heteken vagyok túl, és még közel sincs vége. Elkezdődött a tanév, és ugyan nincs sok tárgyam, de a héber rendszeres felkészülést igényel, és az e heti Developing research proposals and projects órán rögtön én prezentáltam a szakdolgozatomat. Apropó szakdolgozat: kiderült, hogy a következő beadandó, amit le kell adjunk vele kapcsolatban, nem olyan, mint eredetileg gondoltam: jóval több munka lesz vele. Hiába állok alapvetően jól, alaposan át kell gondolnom elméleti kérdéseket, össze kell álljon, hogyan is interpretáljam mindazt, amit mondani akarok. A sulis teendőkön kívül úgy néz ki, indulok egy pályázaton is, ehhez a tanulmány elkészítésére már csupán három hetem van. Ebből két hét során a CEU-n egy intenzív kurzusom lesz, úgyhogy jóval többet kell majd bejárjak, mint egyébként. Ezen kívül jelentkeztem egy önkéntes programba, egy nemzetközi projektre, és elvállaltam egy adag feladatot a Haver alapítványnál. A héten többször is dolgoztam a B4-ban, és továbbra is lesz egy-egy alkalom, amikor szükség van rám. Részt vettem egy egynapos workshopon a társadalmi vállalkozásokról. Itthon volt Bálint egy hetet: sok ideje egyikőnknek sem volt, de azért találkoztunk, volt egy hamburger vacsizós randink, és megnéztük a Saul fiát. Bálint tegnap elutazott, és egy tejes hónapig nem is látom. Biztos, hogy nagyon fog hiányozni, de remélem, az így felszabadult időt sikerül okosan kihasználnom. Ha levegőhöz jutok, ideje lesz megindítani a továbbtanulással kapcsolatos egyetemi jelentkezést is. 

És én még azt hittem, hogy nyugisabb időszak vár rám? Haha!

I'd rather be at Hogwarts

A CEU csak jövő héten kezdődik, úgyhogy ezen a héten még lazulás van (és lássuk be, utána sem durvul el túlságosan a helyzet). Igyekszem felrázni magam a tökéletesen nyugis ünnepek után. Munkalehetőségeket keresek, és a továbbtanulás kérdésére is elkezdtem jobban ráfeküdni. Részleteket majd akkor, ha látom, mi sül ki belőle. Mindenesetre egyéves mesterképzésre vadászom külföldön, Conflict Management témában. Van egy csomó kérdés, ami felmerül, például:

1. Jó lesz ez nekem, tényleg ezt akarom tanulni? Akarok még egyáltalán tanulni? Meg fog felelni ez a képzés? Hozzájárul a szakmai előmenetelemhez? Stb. stb. stb.

2. Hogy fogom én ezt finanszírozni?

és a legfontosabb stressz:

3. Tényleg itt akarom hagyni a szerelmemet egy egész évre? És vajon hogy fogom kibírni, ha a távolság miatt a tökéletesen működő kapcsolatom zátonyra fut?

Csak néhány példa, amiken mostanában kattogok. Félreértés ne essék, eddig mindig minden nagyon jól sikerült, és most is pozitív és optimista vagyok. Remélem, hogy végül ott kötök ki, ahol kell. De a döntéseket meg kell hozni, az meg sosem könnyű. 

Miért is nem kapok egy levelet a Roxfortból? Az minden dilemmámat megoldaná. 

Szilveszter

A szilveszter már egy hete volt, de próbálom összeszedni, mi is történt: nem sok. Talán emlékeztek, hogy 2014-ben úgy döntöttem, otthon, egyedül, Bálinttól és a családtól távol töltöm az ünnepet, és remekül éreztem magam a kis könyvem társaságában. Idén is felkészültem arra, hogy ez lesz a program, de máshogy alakult: legnagyobb örömömre Szabó Peti szervezett házibulit, Bálint és a társasága pedig eredetileg a Corvin tetőre szeretett volna menni bulizni, ami ellen szintén nem volt kifogásom (sokkal szívesebben megyek szilveszterkor bulizni, mint egy olyasvalaki házibulijába, akit egyébként csak távolról ismerek). Így hát az eredeti terv az volt, hogy Petinél kezdünk, utána pedig a Corvin tetőre megyünk Bálinttal. Egészen partihangulatba keveredtem, örültem, hogy kicsit mozgalmas lesz a program. Igyekeztem csini lenni, végül egy olyan felsőt viseltem, amit anyu adott kölcsön: ő még fiatalkorában vette az NSZK-ban (!!!) egy tanulmányi kirándulás során. Fekete volt sok-sok arany pöttyel, királyul nézett ki. Végül persze a szilveszter nem volt túl nagy szám. Petinél jó volt kicsit találkozni a volt osztálytársakkal, készült forralt bor és sok más finomság, koccintottunk, és valahogy nagyon gyorsan elrepült az idő. Bálint eredetileg a saját társaságával ünnepelte volna az éjfélt, de Petinél ragadtunk, úgyhogy velük pezsgőztünk. Bálint részéről egyébként nagyon klassz, hogy eljött velem a Petihez és ott is maradtunk sokáig. Cseppet sem zavartatta magát az új társaság miatt és azt hiszem, jól érezte magát. Éjfél után viszont nekiindultunk a városnak, és már a buszon voltunk, mikor Solti telefonált, hogy a Corvinba ne menjünk, mert nem volt jó a buli, és a Tompában - Kata lakásán - gyűlik a nép. Úgyhogy oda mentünk, és még ott is koccintottunk ezzel-azzal, és nagyon hamar ment az idő, de körülbelül fél három környékén úgy döntöttem, elalszom a kanapén, és úgy is feküdtem ott, mint akit fejbe vertek egészen fél hatig, amikor is Bálint próbált rávenni, hogy helyezkedjünk el együtt és folytassuk az alvást - de akkor én valamilyen csodával határos módon rávettem, hogy menjünk inkább haza, hozzájuk. Úgyhogy sikeresen hazajutottunk a Keleti Károly utcába, ahol aztán délutánig aludtunk. Én reméltem, hogy egész estig Bálinttal leszünk, de nos, khmm, a kedvesemet leverte a másnaposság, úgyhogy inkább hazajöttem, és itt színezgettem egész estig. Persze a családdal is ittunk kölyökpezsgőt, és faltam egy jó adag lencsét, hogy gazdag legyek idén. 

Ez a szilveszter teljesen oké volt, magamhoz képest egyébként egész sok alkoholt ittam, úgyhogy kicsit tompa voltam, nem nagyon érintett meg semmi, ami körülöttem történt. Ennél az sem lenne rosszabb, ha tényleg egyedül olvasnék itthon az ágyikómban. Sőt, tök szimpi, ahogyan Orsi töltötte a szilvesztert: a Barukh családdal éttermeztek Tel Avivban. Lehet ott a helyem jövőre! De azért itthon is jól éreztem magam, azt azért kihagytam volna a programból, hogy Gábor és a barátnője mindig ott bukkan fel, ahol én vagyok. De mint mondtam, kellő alkohol után az ember nem zavartatja magát.

Egyébként, kedves blogolvasók, ez a blogom 700. bejegyzése. 

My year 2015

Következzen a már megszokott év végi áttekintés! Idén egy pörgős, gyorsan elrepülős évem volt.

Január

2015-öt egy nyugis szilveszterrel indítottam, utána viszont a napjaim többségét a suli kötötte le: beadandókat írtam, majd amint leadtam őket, már kezdődött is a winter term. Bálinttal egy kis csúszás miatt januárban karácsonyoztunk, de egyébként sok időt töltöttünk külön, mert a hónap végén három hétre elutazott. Ennek örömére kezdtem bele egy komolyabb, három hónapos diétába.

Február

A február – főleg Bálint hosszú távolléte miatt – nyugisra sikerült. Tanultam, sportoltam, elkezdtem edzeni a frissen nyitott B4 Fitnessben. Az Elvált Nőcikkel megtartottuk a már hagyománnyá vált Valentin-napot. Osztálytársam, Steef jóvoltából részt vehettem A Dal döntőjén. Ezen kívül pedig tanulás, tanulás, tanulás.

Március

A március továbbra is tanulással, teendők intézésével, illetve a Bálintra való várakozással telt. Voltam ezen kívül a Haver Alapítvány önkéntes képzésén és Geotúrán apuval Szigligeten. Ami a sulit illeti, sor került a nevezetes Brubaker week-re, illetve legnagyobb örömömre Szabolcs felkért, hogy legyek a kutatási asszisztense, ami többé-kevésbé állandó munkát és jó fizetést jelentett egészen nyár végéig.

Április

A teendőim áprilisban sem fogytak: véget ért a téli félév, elkezdődött a tavaszi, nekem pedig ismét beadandókon kellett dolgoznom. Közbejöttek persze a tavaszi ünnepek, a Széder és a húsvét. Volt néhány szomorú esemény is áprilisban, például Iduka néni temetése, anyu pedig kórházban töltött néhány napot.

Május

A május már mozgalmasabb, eseménydúsabb volt, tele klassz élményekkel. Leadtam a beadandóimat és egy thesis proposalt is, és jó visszajelzéseket kaptam. Szülinapom volt, amit megünnepeltünk Bálinttal és a szűkebb-tágabb családdal is, valamint a szokásos módon a gazdagréti sütögetőn, ahova nagyon sokan eljöttek és nagyon jól éreztem magam. Voltam Bálinttal Selah Sue koncertjén az A38-on, és jártunk az állatkertben is, ahol megnézhettük a koalákat (egy faág mögé bújva, messziről). Időközben véget ért a tavaszi félév is, aminek a keretében Borcsával egy nagyon érdekes kutatást végezhettünk az egyik budapesti gimiben.

Június

Júniusban végre teljesen végeztem a sulival, leadtam minden beadandót és nagyszerű jegyeket kaptam, amivel évfolyamelső lettem. Volt ötéves érettségi találkozónk, ami jó hangulatban telt, bár nagyon kevesen jöttek el. Sahar két teljes hetet itthon tölthetett, úgyhogy jártunk náluk, vacsoráztunk étteremben, és meghívtuk palacsintázni is. Klassz volt! További jó események, hogy szüleim megünnepelték a 25. házassági évfordulójukat, jártam Sárinál egy nagy társasjáték-partin, és voltunk Bálinttal Balatonszemesen a Nándi-lakban. Eszterék megkértek, hogy segítsek be a B4-ban, így hát ott is elkezdtem ismerkedni a rendszerrel és dolgozni.

Július

A július számos fontos eseményt tartogatott! A család számára a legfontosabb, hogy Eszter és Gézu 11-én egybekeltek (egy héttel korábban pedig a leánybúcsúra is hivatalos voltam). A szertartás és a lagzi is nagyon jól sikerült, és persze külön öröm, hogy az eseményre Orsi is hazalátogatott. Bálinttal nagy esemény, hogy megvolt a két éves évfordulónk, amit egy nagyon szuper barcelonai nyaralással ünnepeltünk. Júliusban még egyszer voltam külföldön, ugyanis Hannah-val eltöltöttünk pár napot Bécsben.

Augusztus

Augusztus elején először is táborba mentem, utána pedig Orsi jött haza, és vele utaztunk el egy hétre Salzburg környékére, majd itthon csináltunk különböző programokat. Nagyon jól sikerült az egész nyaralás. A hónap végén már kicsit a szakdolgozatommal is elkezdtem foglalkozni, interjúalanyokat gyűjtöttem és interjúkat készítettem.

Szeptember

Szeptemberben megpróbáltam szép lassan újra felvenni a teendők fonalát, például további interjúkat készítettem és megkezdtem a CEU-n a második évemet is, de nem volt könnyű visszaszokni. Klassz újdonság viszont, hogy elkezdtem hébert tanulni. Ezen kívül megünnepeltünk a zsidó újévet, voltam a Haver Alaptívánnyal Leányfalun egy hétvégi ötletelésen, Gábor pedig közölte, hogy mostantól nem áll szóba velem.

Október

Az október apró-cseprő családi eseményekkel, szülinap-ünneplésekkel, baráti összejövetelekkel telt. Amit kiemelnék, hogy megnyitott Budapest első közösségi barkácsműhelye, a Technika, ahova elmentem egy workshopra fúrni-faragni, illetve volt egy Republikon alumni találkozó, ahol nagyon büszkévé tett, hogy többek között engem kértek fel arra, meséljek pár szót a republikonos tapasztalataimról és a „karrieremről.”

November

Halottak napján a családdal Balkányba utaztunk nagyapa sírjához. A hónapban ünnepeltünk családi szülinapokat, Petra fellépett az Erzsébet-napon és Borcsánál is volt egy nationalism studies buli. Sahar nagyszülei egy hónapot Budapesten töltöttek, ezalatt többször is találkoztunk: együtt vacsiztunk, Erzsi kötött nekem egy kardigánt, és persze megszeretgettük Hans kutyát is. Ebben a hónapban végre sor került életem első Haver foglalkozására is, ami szerencsére jól sikerült. Az év során volt egy elhúzódó problémám az egyik fogammal, az ügy végére novemberben sikerült pontot tenni egy gyökérkezeléssel. 

December

December elején még Bálint szakdolgozatával és egy republikonos tanulmánnyal foglalatoskodtam, és csak emellett tudtam dolgozni az iskolai teendőkön. Időközben tartottam két további Haver foglalkozást is, a családdal pedig megünnepeltük a Hanukát. Amint véget ért a tanév, Bálinttal és a családjával elmentünk síelni, hazaérve pedig a BK-s karibálon vettem részt. Utána persze már jött a szokásos karácsonyi ünneplés takarítással, mézeskalács sütéssel, ajándékok csomagolásával, rokonok látogatásával. A hónap vége szerencsére nagyon nyugisra sikerült, sokat pihentem, jó volt együtt lenni a családdal, és Bálintnál lazulni Nagykovácsiban. Bár filmekről nem szoktam írni, említést érdemel, hogy kijött a legújabb Star Wars rész, amit meg is néztünk moziban annak rendje és módja szerint. Úgy tűnik, idén a szilveszter mozgalmasabb lesz, mint tavaly, kimozdulok otthonról. :)

Az idei év nagyon gyorsan elrohant. Még a 2014 sem tűnik réginek, most pedig hamarosan 2016-ot írunk. Azt hiszem ez abból fakad, hogy az utóbbi időben nagyon boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam. Ez több dolognak is köszönhető. Először is azt vettem észre, hogy egyre jobban értékelem a családot, a családi összejöveteleket. Örülök, hogy ennyi rokonom van, akikre minden helyzetben számíthatok. Orsi hiányzik nekünk, de vele is sokat beszélünk, és szerencsére jól megy a sora Izraelben: felvették az egyetemre is sikerrel veszi az ottani akadályokat is. Másodszor, a tanulmányaim jó úton haladnak. A CEU nehéz volt, de sikerült beleszoknom, és a sok munkának megvolt a gyümölcse: nagyon jó jegyeket kaptam, évfolyamelsőként végeztem, az egyik tanárom állást is kínált. Továbbra is érdekel, amit tanulok, és ez biztonságérzetet ad, azt jelenti, hogy többé-kevésbé megtaláltam a helyem. Harmadszor, Bálinttal nagyon jól megvagyunk, nagyon szeretjük egymást és nagyon boldog a kapcsolatunk. Ez is stabilitás és állandó örömforrás az életemben. Nagy változások tehát nem történtek idén, de azért volt sok jó esemény, főleg a nyári utazások, Eszterék esküvője. Újdonság, hogy elkezdtem Haver foglalkozásokat tartani és héberül tanulni. Sokat filmeztem, voltam moziban, színházban is. A könyvekkel is jól állok: a blog statisztikáit figyelve úgy tűnik, évről évre többet olvasok, 2015-ben 33 darabbal zárok. :)

Ritkábban  szoktam blogolni nemzetközi közéleti és politikai eseményekről, de fontos, hogy az idei év sok változást hozott: óriási menekülthullám érkezett Európába, amely még mindig nem csengett le, a kérdés továbbra is rendezetlen. Nagyon komoly ellenszenvet váltott és vált ki bennem továbbra is az, ahogyan a magyar kormány kezeli a menekültkérdés, az a fajta xenofóbia, amit folyamatosan szítanak saját támogatottságuk érdekében, teljességgel elfogadhatatlan. Annak ellenére, hogy nem blogoltam róla sokat, meggyőződésem, hogy a menekültválság és az azzal kapcsolatos viták Európa jövőjéről, a multikulturalizmus és a különböző vallási, etnikai csoportok együttélésének dilemmái a generációm életének legmeghatározóbb kérdései lesznek. Bár eddig nem tettem semmit a menekültek segítéséért, helyzetük javításáért, lehet, hogy a jövőben ez változni fog. A menekültválsággal összefüggésben, részben annak kiváltójaként pedig ott van az Iszlám Állam és a terrorizmus, ami meghatározta ezt az évet: a Charlie Hebdo eset tavasszal és a terrortámadások november 13-án Párizsban, valamint a világ számos további pontján. Az, hogy nem vagyok menekültellenes, csöppet sem jelenti azt, hogy ne tartanám riasztónak a növekvő vallási fundamentalizmust és a terrortámadásokat. Nem tudom, hogyan fognak ezek a dolgok alakulni a jövőben, milyen következményei lesznek nemzetközi és hazai szinten.

És hogy mi vár rám 2016-ban? Bizonyára sok munka, változás és nehéz döntések. Meg kell írnom egy szakdolgozatot, júniusban pedig lediplomázom. Ki kell találjam, hogyan tovább, munkát kell találnom és meg kell terveznem a továbbtanulásomat. Ha úgy alakulna, hogy külföldre megyek, ősztől egy újabb kaland, ezzel együtt viszont egy esetleges távkapcsolat is vár rám. Remélem, minden jól sikerül majd!

Boldog új évet, kedves blogolvasók!

Aranyélet

Bálint a két ünnep között minden nap reggeltől késő délutánig dolgozik Nagykovácsiban, mivel ilyenkor intenzív sítanfolyamokat tartanak. Ráadásul a főnöke és a családja (akik a sípálya mellett laknak) elutaztak erre a hétre, úgyhogy felajánlották Bálintnak (és nekem is) hogy ha gondoljuk, aludjunk kint. Úgy döntöttünk, hogy mivel "mókás és romcsi" (Bálint szavai) ezért egy éjszakára tényleg élünk a lehetőséggel. Tegnap este kiautóztunk (óriási, horrorfilmbe illő ködben) és kicsit kényelmetlenül, de azért jót aludtunk az ikreknél. De ez nem is annyira fontos, tulajdonképpen azért írom ezt a bejegyzést, hogy tudjátok, hol vagyok most! Bálint már a pályán oktat, odakint szól a Petőfi Rádió, én pedig a nappaliban vagyok. Egy óriási fotelt a terasz felé fordítottam, így az üvegen át, ha kinézek, látom az egész domboldalt, a községet és az erdőt. Mellettem egy plafonig érő karácsonyfa, rajta gömbök, fenyőtobozok és habcukor-karikák. Bebugyoláltam magam egy kockás pokrócba, és időnként a csipkebogyós-barackos teámból nagyot kortyolva nyomkodom a laptopot.

Aranyélet!

Karácsonyi bejegyzés

Túl vagyunk az ünnepeken!

Azt hiszem, lassan már túl sokszor mondom, de sajnos tény: az utóbbi 1-2 évben megdöbbent, milyen gyorsan rohan az idő. Bár imádom a karácsonyt és vártam a telet, nem igazán volt ünnepi hangulatom, tekintve, hogy még decemberben is úgy éreztem, hogy épphogy túl vagyunk a nyáron és most kezdődött a tanév. Mivel nemhogy hó, de még hideg sem volt sem itthon, sem a síelés alatt, a karácsonyi hangulat idén eléggé elmaradt, hiába próbáltam mindenfélével felturbózni. Miután 21-én leadtam a beadandómat, 22-én Petrával az egész napot mézeskalács sütésre szántuk. Délelőtt meggyúrtuk, kinyújtottuk, kiszaggattuk és kisütöttük a tésztát, délutánra pedig a díszítés maradt, ami szintén órákig tartott, egyrészt, mert nagy mennyiség készült, másrészt, mert igyekeztünk nagyon igényesek lenni: szép mintákat rajzoltunk a cukormázzal, és dekorációként bevetettünk diót, mazsolát, mandulát, gumicukrot és különböző egyéb cukorkákat is. Határozottan állíthatom (és nem csak az én véleményem!) hogy az idei mézesek nagyszerűen sikerültek, így ha valakinek recept kellene, bátran forduljon hozzám. :)

23-án a B4-ben dolgoztam, ott egy piros Mikulás sapka viselésével, illetve egy kizárólag a terem számára készült B4-pólós mézeskaláccsal próbáltam fokozni az ünnepi hangulatot. De egész nap azt mondogattam, hogy "holnapután karácsony", mire valaki fel nem világosított, hogy nem, hanem holnap. És persze 24-én már nem is volt hová tolni a dolgot, aznap azért már örültem az ünnepnek. Korán keltem, takarítottam, ajándékokat csomagoltam, odakint szóltak az ünnepi zenék, anyu és Petra a konyhában sürögtek-forogtak, apu a fát faragta, szóval a szokásos családi életkép. Délután feldíszítettük a fát, nekem ki kellett vasalnom Petra haját (jól állt neki!) úgyhogy igyekeznem kellett, hogy kész legyek, mire megszólal az a bizonyos csengő és a fa alá kerülnek az ajándékok. Kaptam a családomtól egy óriási bögrét (ha SOK tea kellene), nyulas pizsamát (ami rém cuki, de sajnos be kell cseréljük, mert kicsi rám), felnőtt színezőt (máris rávetettem magam, juhééj!) és play station edzésprogramot (én ugyan nem értek ezekhez a kütyükhöz, de Petra már lelkesen használja). Kaptunk továbbá mi, Pálék egy új melegszendvicssütőt is (a régi tönkrement) ami annyiban trükkös, hogy a sütőlapot gofrisütőre is cserélhetjük. Nyamm!

Az ajándékozás után elfogyasztottuk a karácsonyi vacsit. Anyu sokat tanakodott, de végül nem újított, és a tavalyról már ismert borlevest és narancsos kacsát tálalta fel hercegnő burgonyával. Idén tartozott mindehhez egy különleges narancsmártás is. Hmm, isteni volt! Utána persze bejgli, stollen és gyümölcsök minden mennyiségben. Miután belaktunk, sorra telefonáltuk a családot és nem maradhatott el az Orsival való skypeolás sem. Kár, hogy nem lehetett velünk, ráadásul neki Izraelben nem sok jutott az ünnepi hangulatból, a töménytelen beadandóján dolgozik és egyetemre jár, míg mi pihenünk. :( Az estét egy családi Jégvarázs-nézéssel koronáztuk meg, utána pedig nyugovóra tértünk. Én a magam részéről úgy aludtam, mint a tej. Imádom a karácsonyi alvásokat!

25-én reggel kipróbáltuk az új gofrisütőt, nagyon fincsi reggelink lett. Én rögtön nekiestem a színezőnek, apu és Petra pedig az új play station játékokat próbálták ki. Átjött Bálint is, az ő segítségével sikerült megfejteni Petra új Időfutár társasjátékát. Játszottunk, és nyertem is, bár csak azért, mert Bálint elszámolta a dolgokat. :) Utána megebédeltünk, anyu gombalevest és harcsát készített, amit Bálint csak úgy falt, ami nagy szó, mert 1) nem igazán kedveli a gombát, 2) szinte egyáltalán nem eszik halat. Délután csak egy kis szusszanásra jutott idő, utána Bálint hazament, mi pedig Zsuzsa nagyihoz indultunk. Bálinttal megint csak csúszik az ajándékozás, az ő szállítmányával közbe jött valami (tipikus. ^^"). Zsuzsa nagyinál is jól telt az ünneplés, kaptam még egy színezőt, úgyhogy most igazán hosszú időre el vagyok látva, hátizsákot és ékszereket is. Estig beszélgettünk és faltuk a sütiket. 

26-án megint jó sokáig aludtam, aztán a színezéssel foglalatoskodtam. Nagyon nyugisak ezek a karácsonyi napok, úgy tűnik, kijött rajtam egy kis fáradtság, hogy 9-10 órákat alszom. Délután Magdolnagyihoz mentünk, ahol kivételesen ott volt Zsuzsi, Eszter és Luca is, ők ugyanis azért utaztak fel Pestre, hogy ma megnézzék a Diótörőt. Így hát itt is egy nagyobb, közös karácsonyozás volt, ahol mindenki baglyos dolgokkal halmozott el. Ettünk, ittunk, játszottunk, végül a család hazament, én pedig Bálinthoz, ugyanis este elmentünk a Mammutba, hogy megnézzük végre az új Star Wars filmet! A 7. rész, a The Force Awakens már akkor került a mozikba, mikor mi síeltünk, és rengeteg ismerősünk látta a filmet, de mi csak most kerítettünk rá sort. Azért csatlakozott néhány barát, olyanok is, akik még nem látták, de akadt pár, aki többedjére jött megnézni. :) Mi Bálinttal nagyon szeretjük a Star Wars filmeket, végig is néztük őket az utóbbi hetekben, hogy hangolódjunk az új részre, de azért nem voltunk nagyon besózva, csak kíváncsiak voltunk. Egyikőnk sem dobott igazán hátast a filmtől. Jó volt, szórakoztató volt, de nem olyasmi, amit az ember sokszor meg akarna nézni. Engem zavart, hogy milyen sokszor merít a régi filmek anyagából, hiányoltam az eredeti ötleteket. De nagyon tetszett BB8, és persze a további részek alatt még kibontakozhat az új stáb.

A film után Bálintnál aludtam, de ő reggel oktatni ment, én pedig hazajöttem, hiszen a család 11-re már a Symába volt hivatalos A Játékkészítő musicalre. Korán odaértünk, de így is hömpölygő tömeg volt mindenütt. A darabot csak néhány napig játsszák, viszont telt házzal. Alapvetően gyerekműsorról van szó, így hát mindenhol nyüzsögtek az aprónépek. A közel háromórás musical igazi sztárparádé: Nagy Feró, Radics Gigi, Szabó Győző, Király Viktor és Linda, Vastag Csaba és Tamás, Stohl András, valamit még sok más híresség szerepelt a darabban. Az első felvonást inkább untam, a második annál szórakoztatóbb volt. A történetet kedvesnek találtam, engem főleg az Óz és a Végtelen történet összegyúrására emlékeztetett. De jók voltak a dalok, klasszul sikerültek a jelmezek és a különleges fényvetítéssel készült díszlet is.

Délután pihenhettünk kicsit itthon, de utána Zsuzsi, Eszter és Luca jöttek hozzánk vendégségbe. Csak nemrég mentek el. Velük is jó volt együtt lenni, beszélgetni, és persze enni. Azt hiszem, holnaptól edzésbe kezdek!

Az az igazság, hogy bár elterveztem, milyen sok mindenre jut majd időm a szünet alatt, látom, hogy nincs is már olyan sok hátra a decemberből. Jó, ugyan nem hajt a tatár, de van még egy thesis proposalom, bőven van mit foglalkozni a szakdolgozatommal és az interjúkkal, ideje lenne utánanézni a továbbtanulásnak, és valami munkát keresni. De egyelőre csak pihengetek, színezek, olvasok, filmezek és eszem. Na jó, talán néha ilyen is belefér. :)

Síelés!

Hazajöttem a síelésből! Sajnos elég rövid ideig tartott, csak négy nap és egy fél délelőtt telhetett csúszással. De azért nagyon örülök hogy elmentem, jól éreztem magam. Ugyanilyen "besíző" táborban voltam tavaly is Bálinttal, a családjával, illetve régi ismerősökkel, barátokkal. Olaszországba, Val di Fiemmébe mentünk, és akárcsak tavaly (és minden évben) a Hotel Ancorában szálltunk meg, ami nekem már legutóbb is nagyon tetszett a sajátos enteriőrje miatt, de idén még klasszabb, még különlegesebb szobát kaptunk. :) A hóhelyzet nem volt túl szerencsés, ugyanis a régióban egyáltalán nem volt csapadék. A pályák azért üzemeltek, mert hóágyúval megcsinálták őket, de egyébként a hegyek, a fák, a házak mindenütt teljesen kopárak voltak. Érdekes is volt úgy síelni, hogy sehol semmi hó, a barna hegyek közepén csak egy-egy fehér csík jelzi, hogy hol fut a pálya. Ez a síélményt nem csökkentette, mivel siklani remekül lehetett, de sajnos téli, karácsonyi hangulatom nem igazán lett a dologtól. Bálintnak kevesebbet kellett dolgoznia, mint tavaly, úgyhogy több időt tölthettünk együtt. Tanítgatott pár dologra, ami egészen hasznosnak bizonyult, csak sajnos évi öt nap síelés alatt elég nehezen tudom őket kigyakorolni. A sítudásom kábé a hét közepéig fejlődött, de utána már rosszabbul ment, gondolom, elfáradtam. Ami különleges volt idén, hogy csütörtökön elmentünk a Sellarondára - ez egy olyan sípályarendszert jelent, amely egy sziklacsoport körül húzódik, tehát ha az ember reggel elindul az egyik pontjáról, délutánra éppen körbeér. Egy kisebb csapattal tettük meg a kört, tényleg egy napos program volt. Viszont annyira nem volt nagy szám, sokat kellett felvonóznunk és a pályák sem voltak olyan jók. A végére egy durva meredek szakaszhoz értünk, amit a sok síelő már összetúrt, buckák és jégfoltok voltak egymás hegyén-hátán. Bálintnak mintha meg sem kottyanna, elegáns mozdulatokkal pillanatok alatt lekanyargott, de nekünk, többieknek (és a pályán síelő emberek jó részének) nem kis szenvedést jelentett a lejutás. A síelésen kívül jókat ettünk, ittam fincsi Bombardinokat, szaunáztunk és társasoztunk - még én is beszálltam, hogy kipróbáljam Bálint új játékát, a Splendort. Nagyon rákattantam, de sajnos egyszer sem nyertem. :( Hiába vettem rá Bálintot, hogy töltse le az Igazából szerelmet, egyszer sem sikerült filmezésre sort keríteni. Hasonlóan jártam a tanulással is: vittem laptopot, hogy majd leiratozok, és csinálgattam is őket, de persze nem sikerült végeznem velük. Tegnap Bálint továbbutazott egy másik sítáborba Nassfeldre, engem és az anyukáját pedig egy híresség, a színész Szabó-Sipos Barnabás hozott haza, aki George Clooney magyar hangja is. :D

Jól sikerült a síelés, nagyon jó volt végre a friss levegőn lenni, mozogni. Most viszont már a nyakunkon az ünnepek! Két bejegyzéssel korábban azt írtam, a két beadandómból csak egyet írok meg karácsony előtt. Ez végül nem így lett, ugyanis összeszedtem magam, és megírtam és el is küldtem azt a beadandót, aminek a határideje januárban van ugyan, de így számíthatok visszajelzésre, és tudok rajta tökéletesíteni. Ez persze azt jelenti, hogy kevésbé haladtam azzal az írással, amit hétfőig kell leadjak. Tehát ma, holnap és holnapután azon dolgozom, de eközben még elmegyek a BK-s karácsonyi bálra is. :) Utána már mézeskalács sütés, ajándék csomagolás a terv. 23-án még dolgozom délelőtt a B4-ban, de utána átadom magam a karácsonyi hangulatnak és a pihenésnek!