Nyárzáró blogbejegyzés szeptember elsején

Igen tartalmas nyarat tudhatok magam mögött. Volt benne három fesztivál: Balaton Sound, Ozora és Uprising. Homlokegyenest különbözik a három. A legjobb egyértelműen Ozora volt, bár annyira nem élveztem, mint tavaly. Soundra tuti, hogy többé be nem teszem a lábam (ha hozzám vágnak egy jegyet, akkor se) mert bár nem rossz, de egyáltalán nem az én stílusom. Uprising nem volt rossz, csak közbeszólt az időjárás. A kétnapos fesztiválnak csupán az első napját tartották meg, abból is csupán három koncerten voltam jelen, mert után kidőltem a fáradtságtól. A másik napot elfújta a szél, buszozhattunk haza az éjszakában. Azért jópofa volt.

Nyaraltam Chozzal egyszer Bükkszentkereszten, aztán egy hetet Vadnán. Hát ehhez nem sok mindent lehet hozzáfűzni, a nap nagyrésze az aktív pihenésről szólt :D

Két külföldi nyaralásom volt, egy Olaszország és egy Izrael. Egyértelműen az utóbbi viszi a pálmát a teljes nyarat tekintve. Utólag még nagyobb élménynek tűnik, mint mikor ott voltam. Csak most kezdem felfogni, megérteni. Rendszeresen az útról álmodom. Sokat gondolok a többiekre. A facebook csoportunk folyamatosan izzik, rendszeresen érkeznek üzenetek, találkozók, programajánlók. Én még egy összeröffenésen sem tudtam ott lenni, de nagyon várom hogy egyszer sikerüljön. :) És mindenki írja, hogy hiányzik neki az egész, és Barnabás elkezdett héberül tanulni, és októbertől májusig kint lesz egy kibucban - és mindezt az út hatására döntötte el. Mindenki agyondicsérte a Taglitot, hogy mennyire jó lesz, satöbbi satöbbi, és én azt hittem, hogy ez csak a reklámszöveg, és őszintén úgy álltam hozzá hogy na persze, lesz egy klassz utunk de engem aztán nem fog lelkem mélyéig átjárni meg minden, de mekkorát tévedtem, uram atyám :D Ez a tíz nap naggyon durván jó volt :D

Az egyetem 12-én kezdődik, van itthon most két nyugisabb hetem. Szombaton megyünk Debrecenbe Serent látogatni. Ma összefutottam Csillával, beszélgettünk egy csomót és tartottam neki élménybeszámolót. :) Tartottunk a családdal őszi bevásárlást is, álmaim csizmája jelenleg az előszobaszekrényben várja, hogy végre magamra kaphassam :P

Ha már család, leírom, bár kevésbé vidám téma, hogy mostanában folyamatosan azon puffogok, hogy el kéne költözni itthonról. Nyáron keveset voltam itthon, és ha Pesten voltam, akkor is gyakran eljárogattam ide-oda, és valahogy folyton úgy éreztem, hogy neheztelnek rám ezért. Az már el van fogadva, hogy nagylány vagyok, úgyhogy ha elkéredzkedek estére, természetesen sosem szoktak tiltani. De akkor is idegesítő, hogy be kell számolnom mindenről, és jelentéseket kell tennem, és hogy már félek odaállni azzal, hogy ma este is elmegyek, mert tudom, hogy elengednek, de közben látnom kell ahogy elhúzzák a szájukat meg tartanak olyan kínos kis szüneteket. Borzalmas. Nem akarok elszámolási kötelezettséggel tartozni senkinek. Abból is elegem van, hogy ha valakinek rossz napja van, automatikusan átragasztja a másik négy emberre és akkor mindenki full ideges lesz. Igazán kellemes légkör teremtődik így, gondolható. Nem akarok itthon csak állandó cseszegetést kapni. Szóval tényleg legszívesebben már húznék el innen. Csak ahhoz pénz kéne, pénzem meg nincs. És igazából csak ezen múlik a dolog, mert Choz már eleve albérletben él. Neki könnyű, ő nem ugyanabban a városban tanul ahol a családja van :( Nade jövőre megyek valahová Erasmussal. Choz szerint csak meg akarok lépni innen, de azért ez nem teljesen igaz. Még azt is hozzátette, hogy én már ki is tűztem a szakításunk időpontját. Engem mindenki csak bááánt :D