Bükkszent

Hazajöttem Bükkszentkeresztről. Jó volt nagyon :)

Idén nem volt olyan hideg, mint tavaly, de azért most is voltak hűvösebb napok, és néha esett az eső. Nem sok mindent csináltunk, csak élveztük Chozzal, hogy kettesben vagyunk. Filmeztünk, és nagyon finomakat ettünk. Készítettünk lecsót, palacsintát, rakott krumplit - persze mindig anyunak telefonáltam haza receptért. Mikor jó volt az idő, tudtunk este szalonnát sütni. Hétvégén Gyógynövény napok voltak, aminek hatására egészen sok ember áramlott ebbe a kis faluba. Mi is végigjártuk a standokat. A gyógynövények mellett kivonult az összes helyi néni-bácsi, akik házi készítésű szörpöt, lekvárt, mézet, gombás vajat kínáltak. Vettem egy üveg levendulás mézet, Choz bátyjának pedig vettünk egy jó adag orbáncfüvet. Gondolkodtunk azon, hogy veszünk egy gyógynövényes könyvet, mert egészen lázba jöttünk a témától, de végül lebeszéltük magunkat róla. Viszont másnap nem állhattam meg, hogy ne szedjek egy jó köteg cickafarkot, és most azt szárítom itthon. Voltak előadások is egy színpadon, mikor odaértünk, egy szívsebész professzor beszélt épp, de egy kicsit zavaros volt a dolog. Szó esett arról, hogy a televízió szétszakítja a családot, arról, hogy Isten mindnyájunkat okkal rendelt ide, és meg kell tenni mindent, amit tehetünk - tehát menjünk el szavazni, mert hiába hisszük az ellenkezőjét, igenis számít a mi szavazatunk is! Ezen kívül vissza kell térnünk a természethez, mert több ezer éves tapasztalatokat ötvöz a természetgyógyászat. És bár az orvostudományt sem kell lebecsülni, a modern gyógyszerek néha olyanok, mint az atombomba. A biztosítékot az csapta ki nálam, mikor azt mondta, hogy az ókori görög filozófusok a szkítáktól tanulták a tudományukat. Bár utólag beláttam, hogy az én tudásom is csak a történelemórákról, könyvekből és filmekből származik, és mindig akadnak, akik ilyen-olyan összeesküvés-elméletekkel igyekeznek ezeket megcáfolni. Végül is jogos: sosem fogom megtudni, honnan is eredt a görögök tudása, de megkönnyítem a saját életem, és elhiszem azt, amit HCS tanított.
A hét legnagyobb élménye a lovaglás volt! Van a falu szélén egy lovastanya, ahol lovagolhattunk egy fél órát. De nem ám holmi unalmas kantárszáron vezetgetés volt körbe-körbe, nem ám! Choz is, én is felültünk egy lóra (nekem egy kedves, nyugodt kanca, Tünde jutott) és egy nagyon aranyos középkorú nő segített és vezetett minket. Egy erdei ösvényen lovagolhattunk végig! Odafelé még vezette Tündét, és mesélt nekünk a lovakról a lovaglásról. Visszafelé már csak jött előttünk, de a lovak készségesen követték, én pedig amennyire tudtam, igyekeztem megfelelően irányítani hátasomat a tanult módszerekkel. Nagy élmény volt, főleg, mert ilyen csodás környezetben lehettünk. :)
Vasárnap lejött Tschecc és Sanyi. Eredetileg csak egy éjszakát maradtak volna, de valahogy elfelejtettek hazamenni, hát maradtak kettőre. Nem volt baj, volt velük egy kis élet nálunk :) Sütöttünk paprikás krumplit, ami bár rosszul indult, a vége remek lett. Ugyanis mondanom sem kell, ennyi fiú mellett rám hárult az étel előkészítése. Ők ugyan megrakták a tüzet, én meg igyekeztem amilyen gyorsan csak tudtam, hogy időben megpucoljak, felaprítsak mindent. Tűzre került a bogrács, beledobtam a szalonnát, azt visszamentem valamiért a házba. Mikor kijöttem, a következő látvány tárult a szemem elé: a három fiú sörrel a kezében körülállja a bográcsot, és nagyon tanakodnak, szólnak, hogy baj van, mert odaégett a szalonna. Nos, a szalonna szénfekete volt, de ők csak álltak sörözgetve, eszükbe sem jutott, hogy esetleg rátegyék a hagymát meg a krumplit. A kajánk ezért sokáig rém gyanúsan nézett ki a fekete szalonnák miatt, de a végeredmény tökéletes lett :)
A másik este szalonnát sütöttünk, iszogattunk, és sokat játszottunk a Solo-val. Miután a fiúk hazamentek, Chozzal a Borostyán étteremben vacsoráztunk - romantikusnak szántuk, de nem volt valami jó, mert mócsingos husit kaptam, és még somlói galuska sem volt.
Könyvnek az Elfújta a szelet (szélt?) vittem magammal, de az első nap kiolvastam. Életemben nem olvastam még ilyen hosszú könyvet, 1176 oldalas volt, de szerintem egy hét alatt végeztem vele. Nagyon magával ragadott, holnap megyek a könyvtárba, hogy kivegyem a "folytatását" - amit egy másik írónő írt ugyan, de azért érdekel.
Könyv nélkül maradtam tehát egy hétre, de a nyaralóban volt egy szekrény, tele kis, régi könyvekkel. Choz kiválasztotta magának Gróf Széchenyi Zsigmond vadásznaplóját, és nagy élvezettel olvasta, és olvasott föl nekem részleteket. Megértem, tényleg nagyszerű könyv, és egyáltalán nem olyan, mint egy napló. A tájleírások annyira irodalmiak, hogy tényleg tátva marad az ember szája.
Én is találtam magamnak olvasmányt, méghozzá a Piszkos Fred, a kapitányt Rejtőtől. Egyébként senki ne gondolja, hogy egész héten olvastunk - ennél azért jobb a kapcsolatunk, de néha jólesett ez a csendes elfoglaltság :)

Most sok a változás itthon. Petra szobája át van alakítva, és bár nincs teljesen kész, már egészen klasszul néz ki! Ki lett festve, és újak a bútorok is. Csak új ágyat nem sikerült még találni neki. Orsi pedig hazajött Izraelből, engem pedig esz a sárga irigység, mert vett magának két klassz táskát, egy szandált, pólót, nyakláncot, a bolhapiacon pedig vett egy porcelán Charlie Chaplin babát. Ez utóbbi az ő személyes bolondériája. De a táskák tényleg nagyon jók. Egyébként nekem is hozott valamit: Holt-tengeri ásványokkal készült krémet, ami persze mindent tud: feszesít, ápol, ránctalanít, eltünteti a foltokat, véd az UV-tól...