Spontán vagyok!

Gábor néha nagyon kedvesen és lelkesen hív ide-oda, aminek az egyetlen hátránya az, hogy az ő összejövetelei általában elég spontánul szerveződnek, és gyakran már este van, mikor megkérdezi, nem csatlakozom-e hozzájuk valahol. Én pedig fáradt és nyűgös vagyok, nem terveztem előre a programot, kevesebb is a kedvem menni. Hiába, jobban szeretem, ha mindent előre, fixen tudok.

Csütörtökön is ugyanez volt a helyzet: délután felhívott, hogy mennek le Agárdra (!) néhányan, nem csatlakozom-e. Nagyon szívesen mentem volna, de sajnos más dolgom volt. Este kilenckor viszont újra felhívott, és mondta azt is, hogy Tacsi kollégái is most mennek le kocsival, és levinnének engem is. Hogy, hogy nem, belelkesedtem és igent mondtam. Csak arra volt időm, hogy otthon átöltözzek és összeszedjek néhány cuccot, és már mentem is a BAH csomópontra a benzinkúthoz, ahol jó húsz perc után végül tényleg fölvett a háromfős - nekem ismeretlen - társaság. Lerobogtunk Agárdra, ahol a szabadstrandon üldögélt már Gábor, Tacskó, Toma, Boros, Leila, meg még páran, a többséget ismertem. Akik délután lementek, persze fürödtek is, és rég túl voltak már több kijózanodáson is. A parton ültünk, beszélgettünk, "flesselgettünk" (ezt a szót már apu is ismeri) aztán a szél beűzött minket egy fedett pavilon alá. Az este előrehaladtával egyre többen dőltek ki és szundítottak el, köztük én is. Hajnalban a társaság egy része hazavonatozott, végül csak Gábor, Tacskó és én vártuk meg a reggelt. Én akkor főleg aludtam már, de a fiúk még reggeliért is elmentek. Miután felkelt a nap, hamarosan jó idő is lett, leheveredtek a fűbe, én viszont már nyafogtam, hogy szeretnék hazamenni. Jól éreztem magam, de bizony a végén kicsit vacak volt már, hogy kialvatlanul, égő szemeimben kontaktlencsékkel sülök a napon, és hazáig még vonatozni, gyalogolni kell. Miután hazajutottam, volt kis időm pihenni, de aztán nagyiékhoz mentem ebédelni, délután pedig Petra színjátszós fellépését néztük meg. Este korán lefeküdtem, és több mint 11 órát aludtam.

Lényeg a lényeg, jó volt ez a spontán akció, nem bántam meg, hogy lementem. De persze: milyen jó lett volna mindezt előre tudni, lemenni délután, fürdeni, felkészülni! Sajnos azonban ez a társaság inkább a spontaneitás híve.