A 2013-as könyvespolcomon megtaláljátok Salinger kultikus művét, a Zabhegyezőt, amire akkor 8 pontot adtam. Idén a Millenárison a Könyvfesztiválon felfedeztem, hogy a könyv megjelent új fordítással: a címe ezúttal Rozsban a fogó.
Hát jó kérdés, hogy miért blogolok erről, igazából azért, mert ma reggel félig álmosan összefutottam ezzel a zseniális cikkel, ami a két fordítást hasonlítja össze, és több szempontból igazán szívemből szól (bár persze én nem olvastam az új kiadást). Akit érdekel az irodalom világa, ajánlom, hogy olvassa el a cikket, megéri, bár meglehetősen hosszú.
Ami nekem a leges-legfontosabb, és térdre borulok, hogy valaki végre kimondta, az a regény címének a kérdése. Bár a könyvespolcon erről nem ejtettem szót, nagyon zavart, hogy a Catcher in the Rye-t Zabhegyezőnek fordították, már csak azért is, mert ezzel valóban a regény egyik kulcsjelenete vész el. A cikk jobban elmagyarázza, a lényeg az, hogy az egyetlen dolog, amit Holden szívesen csinálna az életben, az az, hogy egy nagy rozsmező közepén áll, amelynek a szélén szakadék, és a mezőn játszadozó gyerekeket, ha túl közel futnak a szakadékhoz, elkapja. Teljesen agyament az egész, mégis központi eleme a könyvnek, nem véletlenül ebből jött az angol cím... A Zabhegyezőnek viszont semmi értelme a világon. Éljen az új fordítás: Rozsban a fogó!
A cikk egyébként hosszasan fejtegeti, hogy a régi fordítás elavult kifejezésekkel operál, ma már poros, nem elég nyers, finomkodó. Az új fordítás használja a mai magyar szleng kifejezéseit, és kőkeményen odamondja a dolgokat. Én a magam részéről, ahogyan a könyvespolcon is írtam, az eredeti fordításban is leginkább a nyelvezetet szerettem, és épp azt, hogy szokatlan. Engem ezzel az akkori világba kalauzolt el. Nem várom el egy könyvtől, hogy mindig mai legyen.
Irodalmi rovatunkat olvasták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése